1936. november 3-án hunyt el Budapesten Kosztolányi Dezső, aki „Aranysárkány” című regényében édesapja liberális pedagógiánkból száműzött tapasztalatait osztotta meg olvasóival: szerinte a tanár igazi feladata nem a szaktudományok művelése (ez inkább a tudósok feladata), hanem az embernemesítés és jellemformálás, amelynek hiányában korunk – madáchi falanszterből ismert érzelem- és gondolatnélküli – robotpedagógusai mindenkin keresztülgázolnak, nem ismernek spártai jellemeket, csak egoista érdekeket.

A regényében tanár édesapját megszemélyesítő Novák Antal főgimnáziumi tanár, aki maga is végez rendszeresen tudományos kutatásokat, egyik eminens érettségizett tanítványával, Glück Lacival beszélgetve mégis arra a következtetésre jut, hogy a pedagógus igazi hivatása nem a szaktudományok művelése (ez inkább a tudósok feladata), hanem – annak eredményeinek népszerűsített átadásán túl – a korántsem csak a családi fészekre tartozó embernemesítés és jellemformálás:„A mi igazi feladatunk az apostolkodás, a nevelés, az emberteremtés, mint a jó Istené – a nevelés, ami meglehetősen nehéz dolog”, amelynek éppúgy megvannak a „mártírjai”, mint a tudománynak, akik, mint voltak valaha a görögök, a „szeretet rabszolgái, azzal a különbséggel, hogy mi, modern pedagógusok nemcsak a gazdagok gyermekeit kísérjük el a gimnáziumba és aztán tovább, ameddig lehet, hanem mindenkiét”, jutalomtól függetlenül.

Ez az, ami korunk iskoláiból világszerte annyira hiányzik, ezért, hogy korunk – madáchi falanszterből ismert érzelem- és gondolatnélküli – robotpedagógusai mindenkin keresztülgázolnak, nem ismernek spártai jellemeket, csak egoista érdekeket.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info