Lagoa e Jóquei Clube nyomvonalai sikeresebben nem működtethetnek még korszerű irányítással sem a természetes világosság és még tisztább eligazodás felé, mint Paizs Tibor Erdélyi prikulicsok írásában az ábrándos és önfeledt peregrinus.

Latolgathatnánk, hogy a virtuális valóság Verecke útján, kik magunkat kissé ünneplőben látjuk az identitásfelbontásban, a szürkének ható piszkosat valamiként piszkosszürkének ne lássuk. Azt hiszem, ez a kis könyv megvilágít egy egész sor kérdést, melyben a jártas etnológus, a kutató szociológus és remek helytörténész a kutatás tárgyát úgy helyezi el a szépirodalomban, hogy az metaforikus-szimbolikus elemeivel a valóságból a kell-világ optimális magaslatába vezessen el. Mindig van a keserű, szomorú és szürke tényszerűség fölött egy kizárólagos adottsága, szentsége a helynek, mely a megoldásban a kutatás tárgyát alannyá varázsolja. Egyszerűbben szólva az Erdély dichotómiáját az adott társadalomtudomány fölé helyezi, – mert ez ugyan megvolt és megvan, a nemzeti, gazdasági, társadalmi, politikai elnyomásban, de Peregrinussal megláttatja a szerző, hogy a székely hasonlít, azonos a magyarral – de másként. ”Hogy milyen formában, az ő titkuk marad” – írja. Majd pedig, amit a székely mond, annak még az ellentéte sem igaz. Ez nagyban meg is nehezítette a művelt társadalmi réteggel való bánásmódját az akkori politikai társadalmi vezetésnek.

Úgy spekulált a román haramiavezér 1977-es népszámláláskor, – történészei tanácsadására,- hogy „székely nemzetiség” kategória bevezetésével megosztja a magyarságot. (Ma kezdődik a 2011 évi népszámlálás Romániában!) Peregrinusról azt írja: erdélyi „honfoglalási emléktúrára” indul, hacsak egy szívtájéknyi parcellát is foglal az elveszett, elvett, elhagyott szülőföldből. Véletlen hasonlóságot látok a keresési feltételekben, még ha megfelelő szavunk, bizonyítékunk nincs is dr. Homer Vincent Claude Pierson (Paicines, Kalifornia) Isten a hobbym c. kis könyve között, aki igen meggyőzően mondja el, hogyan is kezdett el huszonegy éves korában naponta egy kis időt félretenni – ha jól emlékszem, két percet reggelente és két percet este -, és amikor lejárt az első év, észrevette, hogy évi bevétele, csak ezeknek az Istennél tett rövidke látogatásoknak a révén, hetvennégy százalékkal emelkedett…

„Csak a szeme fáradt el, vélte, s tudta, mert bizakodó volt, hogy aminek csak fonákját látta, annak színe is van, s tavasz jöttével az emberek is reménytelibb arcukat mutatják majd. Nem, nem a naptári tavaszra gondolt, hanem a legbensőbb késztetések tavaszára, amely az akaratban rügyezik, levelezik.” Miközben a relevancia fogalma a hétköznapi „releváns” formában leginkább a fontos, lényeges jelentéssel rendelkezik, elméleti használata ennél valamivel szűkebb. Rendszerint ha valami releváns, akkor az valamihez releváns, vagy megértéshez, vagy magyarázathoz. Így a relevancia kifejezést arra használják, hogy leírják valamilyen információ mennyire helyénvaló, mennyire kapcsolódik, illetve mennyire alkalmazható egy adott kérdésben, jelen esetben az Erdély képének feltárásában egy nemes cél érdekében. Az enciklopédikus meghatározás azzal zárul, hogy a releváns szó leggyakoribb jelentése a tárgyhoz tartozó vagy kapcsolódó dolog, röviden: idevágó. Elemzés mélysége, alapossága, érvényessége, valamint az alátámasztás adatszerű pontossága az igazán szép és olvasmányos mivolta a tiszta írás, (magyar írás?) relevanciája.

Igaz, hogy Fidiász egyetlen műve nagyobb becsületet szerzett a görögöknek, mint Nagy Sándor valamennyi diadala együttvéve. (HenryMorét) Ha szociográfiáról készített szintéziséről egy szót is írnék, abban benne kell lennie az Erdélyben élő magyarok, illetve székelyek mellett az örmények iránti megbecsülésnek és tiszteletnek… Paizs prezentizmusa úgy láttatta meg a mai Erdélyt, hogy mindvégig helyet adott élő eternalizmusának. Köszönjük Neki.

Pásztori Tibor Endre

Hunhír.info