“Aratásra várakozó lett a világ, Solymosi Eszter dolgát elfeledni látszottak az emberek. Nem így azonban a letartóztatott sakterok védelmére megalakult Szabolcsi- Weinbergertől a Rothschild bankházig terjedő felmentőfront.”

Június közepére Tiszaeszláron minden megtelt az anyaföld és a Nap édes ígéreteivel. Májusban volt elég eső, a vetések napot is kaptak, mert sokszor éjszaka jött az áldás, a Tisza önérzetesen hömpölygött, medre tele volt, lassan apadt a levonult zöldár után. A falu alatti enyhe kanyarban naponta több tutaj elhaladt rakományával, és a tutajosok hatalmas csáklyákkal kormányozták őket, hogy a középvonalon maradjanak, a mély vízen, nehogy valami homokpadba akadjanak. Aratásra várakozó lett a világ, Solymosi Eszter dolgát elfeledni látszottak az emberek. Nem így azonban a letartóztatott sakterok védelmére megalakult Szabolcsi- Weinbergertől a Rothschild bankházig terjedő felmentőfront. 1882. június 19-én vasárnap reggel az alábbi hírt röppentette világgá a távíró: „Eszter hulláját tegnap délután a Tiszából Lök és Dada közt kifogták, külsőleg sértetlen állapotban, egy kis kendő volt a kezén, benne papírokban festék, ruházata megegyező a leírással, anyja felismerés végett ma a helyszínre vezettetik. Dr. Heumann” A közlemény kibocsátója, Dr. Heumann az egyik nyíregyházi zsidó védőügyvéd. Soha nem kérdezték meg tőle, hogy járt-e a Csonka-füzesben, ahol a tutajosok a hullát partra tették és elásták, s látta-e azt, amit világgá röppentett. Pedig ez a kriminalisztika akkori állása szerint is perdöntő bizonyíték lett volna a bűnszövetkezetben elkövetett bűnpártolás, illetve a hatóság és a közvélemény félrevezetése mellett. Mert Dr. Heumann nem járt a helyszínen, nem látta a partra tett hullát, ellenben pontosan tudta, minek kell rajta lennie, ha egyszer megérkezett. Milyen ruha van rajta, s mi van a kezére kötve, azaz tudta, hogy mi van megbeszélve, kifizetve – részben – és most már végrehajtva. Dr. Heumann bizonyos volt benne, hogy ha értesítik, hogy először is: találtak egy megfelelő hullát és azt meg is vették, fel is szerelték, majd, ha jelentik neki, hogy átadták a tutajosoknak és azok később Tiszadadánál partra tették, akkor az Eszter ruhájába lesz bújtatva és a csukóján ott lesznek a festékek. Neki nem kellett a hullát látni, hiszen egyike volt a félrevezetési eljárás kitervezőinek. A jelzés megérkezett, az ő dolga ezután a világgá röppentés volt.

Csurka István

Hunhír.info