Hiába hirdetik a pszichológusok és filozófusok félisteneként favorizált Karl Jaspersre hivatkozva, hogy Luther Márton az antiszemitizmus atyja, amiért szenvedélyesen ostorozta a kiválasztottakat, ilyen alapon akár Jézus Krisztust és Aquinói Szent Tamást is annak tekinthetjük, akik egymástól függetlenül jutottak ugyanazon következtetésekre elsöprő többségük magatartásával kapcsolatban.

Karl Jaspers (1883-1969) a második világháború után a német parlamentben egyenesen kijelentette, hogy amit Hitler tett, azt mind Luther ajánlotta, a gázkamrákban való direkt gyilkoláson kívül: ezt visszhangozzák azóta is mindazok, akik kollektív bűnösséggel vádolnak lassan már mindenkit, aki reakcióikra feljajdulni, avagy akár csak pisszenni merészel. Lássuk tehát, Luther Márton mit is mondott róluk?

1543-ban Jénában megjelent röpiratában (Von den Juden und ihren Lügen) azt írta, hogy csapást, dögvészt jelentenek ma is, akiket ezért hét csapással kell sújtani:

Először: zsinagógáikat és iskoláikat fel kell gyújtani, és ha azok nem akarnak égni, akkor földdel be kell borítani, hogy senki fia soha többet örökre egyetlen követ vagy salakot ne láthasson belőle: ezt kell tenni Urunk és a kereszténység dicsőségére, hogy Isten lássa, mi keresztények vagyunk. Másodszor, el kell pusztítani házaikat, mert azokban ugyanazt teszik, amit az iskoláikban. Harmadszor, el kell venni tőlük az imakönyveiket. Negyedszer, rabbijaiknak fejvesztés terhe mellett meg kell tiltani, hogy taníthassanak. Ötödször, meg kell tiltani nekik, hogy az utcákat használják, mert semmi dolguk kint, sem nem urak, sem nem hivatalnokok, sem nem kereskedők: maradjanak otthon. Hatodszor, el kell venni tőlük minden pénzt és ezüst és arany ékszert, és ezeket el kell zárni: amiért mindent, amijük van, tőlünk lopták el vagy szerezték uzsorával. Hetedszer, közülük minden fiatal férfinak és nőnek cséphadarót, baltát, kapát, lapátot, rokkát, orsót kell adni a kezébe, hogy kenyerüket orruk verítékével keressék meg.

Olvasóinkra bízzuk az idézettek megítélését, mi csak arra mutatunk rá ezúttal, hogy Luther Márton mégoly szenvedélyes sorai korántsem olyan egyediek, hogy azok alapján őt az antiszemitizmus atyjaként könyveljük el, hiszen ilyen alapon akár magát Jézus Krisztust is annak tekinthetjük, amiért korbácsot font ellenük, amikor bement a jeruzsálemi templomba, majd a sátán fattyainak nevezve, kiűzte onnan őket, vagy Aquinói Szent Tamást, aki az uzsorával szerzett értékeikért jogosnak ítélte pénzbüntetéssel való sújtásukat: mindketten ismerték a korántsem csak a vezetőikre, hanem a vezetettjeik zömére is jellemző sovinizmusukat, azt, hogy noha természetesen lehetnek közöttük kivételek, mégis, elsöprő többségük habitusa legalább annyira állandó, mint a Kilimandzsáró hótakarója.

Mindezek után aligha kérdés, hogy ha Luther Márton az antiszemitizmus atyja, kicsoda Jézus Krisztus?

Ifj. Tompó László – Hunhír.info