A múltat végképp eltörölni nem lehet, hát törekedni kell az átírására. A héten többször is szembesülnünk kellett ezzel az öröknek tűnő igazsággal. A Demokratikus Charta az MTV-székház ostromának ötödik évfordulóján nyilvánította ki, hogy véget akar vetni a történelemhamisításnak, ezért felvételeket gyűjt az események szemtanúitól.

A felhívásból nyilvánvalóvá vált, hogy a Gyurcsány Ferenccel beoltott szervezet elégedetlen az ország történelemtudati állapotával. Az őszödi beszéd és következményei értékelésével. És újra akarja írni azt a múltat, amely sötét, véres foltként díszeleg a gyurcsányi időszakon.

A szándék már most, az út elején jól kitapintható, miután a Charta nyilatkozata imigyen eufemizálja az őszödi szózatot: “Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök egy addig ismeretlen beszédének néhány célzottan kiválasztott mondata kommunikációs bombaként robbant 2006. szeptember 17-én.”

A nagy takarítók úgy tesznek, mintha az egykori kormányfő vallomása sosem hangzott volna el (“ismeretlen beszéd”), ráadásul nem egy hazugságra épülő, fenntarthatatlan rendszert leplezett volna le (szigorúan titokban, sub rosa), csupán szerkesztői ügyeskedés tette volna bombasztikussá.

Innen indulnánk az új világ felé. Amelyben nem lesz lényeges kérdés, hogy szeptember 17-én este az őrezred miért hagyta sorsára a tévészékházat és a magukat megvédeni képtelen vidéki rendőröket. Vagy hogy október 23-án Budapest utcáin hogyan grasszálhattak felajzott, azonosítószám nélküli, rendőregyenruhába bújtatott, álarcos brigantik. És hogy ezek után főnökeik haja szála miért nem görbült? Sokkal inkább az áll majd a középpontban, hogy Orbán Viktor milyen provokatívan maradt távol a helyszínektől…

És ahogy éltette már az ország a Tanácsköztársaság dicsőségét, úgy a Gyurcsány-hívek miért ne küzdhetnének a hamisítatlan jövő eljöveteléért…

A múlt újraformázásának ugyancsak szép példázata volt az a Bokros Lajos jegyezte dolgozat, amely az ÉS-ben jelent meg, és az elmúlt 15 év gazdaságpolitikai tetteit listázza. A szelektív emlékezet megannyi példáját említhetem, de hely hiányában csak az írás szíve közepére utalok. Arra, hogy Bokros szerint az eladósodásban 1998 óta mindenki bűnrészes, kivéve Bajnai Gordon kormányát, mely “nem hozott egyetlen olyan intézkedést sem, amelyik felelőtlen módon hozzájárult volna a magyar állam adósságának további növeléséhez”. Persze. Csak a summázat azt fedi el, hogy annak a Magyarországnak, amelynek 2008 végén potom húszmilliárd eurós készenléti hitelt kellett a csőd elkerüléséért igényelnie, Bajnai volt a gazdasági minisztere. Ám ő nemhogy távozott volna bukott miniszterelnökével együtt, de kormányfővé avanzsált, és végrehajtotta a hitelező IMF és EU kívánságlistáját.

Most őt kellene hőssé avatnunk!?

Ezen a héten élhettük meg azt is, hogy Kertész Ákos író a magyar népet kollektíve bűnösnek, a holokausztért egyedül felelősnek, genetikusan alattvalónak minősítette. Csak mert övéi áldásos tevékenysége folytán éltető eleme, a baloldali eszme végletesen leértékelődött Magyarországon. Ami csak fasiszta országban fordulhat elő…

Szerinte.

A múlt újraírása, átértelmezése rendületlenül folyik. A tétel feladására hiábavalóság számítani.

Tartsuk szárazon az emlékezetünket!

Borókai Gábor – Heti Válasz

Hunhír.info