Úgy tűnik, nem lehet elégszer figyelmeztetnünk az akut amnéziára hajlamos átlag magyart, miért, hogy – 1989 óta – nincs nálunk markáns nemzeti politika és értelmiség: azért, mert képviselőinek, kiváltképpen vezetőinek zöme nem ismer erkölcsi etalont, nincs kiforrott világnézetük, illetve akiknek pedig netán mégis van, azokat előbb perifériára szorítják, utóbb egyenesen kirekesztik, mint „politikailag inkorrekt” magatartásúakat, „szélsőségesek”-et. Az így „politikailag inkorrektek”-nek megbélyegzettek nem csoda, ha azt mondják, ellenségeikkel még elbánnak valahogy, csak a „barátaiktól” mentse meg őket a Teremtő, azoktól, akik hajszálpontosan ugyanolyan erkölcs- és szellemkirekesztők, mint az általuk szapult „másik oldal”, akik éppen ezért nem tartoznak egyetlen párthoz vagy mozgalomhoz sem.

Könyvtárnyi irodalmat töltenének meg az ezt bizonyító esetismertetések, melyekben egy a közös: azokat, akik valóban következetesen képviselik a keresztény és nemzeti hagyományokat, a fennálló világhatalmi rend „jobboldali”-nak kozmetikázott, sokszoros pártmetamorfózisokon keresztülment marionettfigurái hagynak cserben legelőször: hiába hangsúlyozzák, hogy nincs párt- és médiaarculat értelmiség nélkül, hiába hoznak létre – gyakran önnön erejükből – szellemi műhelyeket, a nemzetiszínű pártkatonák és mozgalmi vezérek nemhogy nem támogatják őket, hanem működésüket hol időszerűtlennek illetve feleslegesnek, hol egyenesen „politikailag inkorrekt”-nek minősítik, vagy azokba trójai falovakként beépülve, lefejezik őket, hivatkozva a „törvények” betartására (melyekkel persze „amúgy nem értenek egyet”!), a „szalonképesség” megőrzésére, a „támadási felület” adásának elkerülésére, a „parlamentáris rendszert” szent tehénként kezelve, saját pártjaikat, mozgalmaikat nem eszköznek, hanem célnak tekintve, így az országot vélt ellenségeikhez hasonlóan hitbizománynak tartva, ha kell, klánságot kikönyöklő álláshalmozókként a képviselői stallumokért akár egzisztenciákat is tönkretéve.

Az így „politikailag inkorrektek”-nek megbélyegzettek nem csoda, ha azt mondják, ellenségeikkel még elbánnak valahogy, csak a „barátaiktól” mentse meg őket a Teremtő, azoktól, akik hajszálpontosan ugyanolyan erkölcs- és szellemkirekesztők, mint az általuk szapult „másik oldal”, akik éppen ezért nem tartoznak egyetlen párthoz vagy mozgalomhoz sem.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info