Voltak idők, amikor a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Érpatakot csak „Vérpatakként” emlegette mindenki. A korábban élhetetlen településen cigányok és magyarok ma már népmesébe illő békésségben élnek egymás mellett. Hogyan működik a sokat hivatkozott „érpataki modell”?

– Nem akarjuk az érpataki modellt – mondta határozottan a kamerába Farkas János, a gyöngyöspatai cigány önkormányzat elnöke a helyi időközi önkormányzati választások előtt. A HírTv riportere a cigánysoron megszólaltatott egy férfit, aki Érpatakról jött Gyöngyöspatára, mert elmondása szerint ott már lehetetlen élni, ugyanis a polgármester rabszolgasorban tartja a cigányokat. Juhász Oszkár, Gyöngyöspata két héttel ezelőtt megválasztott jobbikos polgármestere az érpataki modell bevezetését ígérte a faluban.

A Demokrata kíváncsi volt, mitől félnek annyira a cigányok Érpatakon, és mi az érpataki modell lényege.

„Nálunk nincs segély”

Orgovány Sándor, a Lungo Drom helyi elnöke úgy véli, Érpatakon nagyon jó a cigányság helyzete, mert a közmunkaprogram segítségével vissza tudtak illeszkedni a munka világába. Sokan azóta már vállalkozóknál, vállalatoknál dolgoznak. A munka ösztönzőleg hatott rájuk, és a magyarokkal is jobban megtalálták a közös hangot.

Érpatak 1800 fős település, Nyíregyházától húsz kilométerre. A cigány lakosság számaránya mintegy húsz százalék. Orgovány Sándor elárulja, mindig is csak három-négy családdal volt probléma. Egy részük most börtönben ül, egy részük elköltözött. Akik maradtak, azok pedig beilleszkedtek a közösségbe. Megtudjuk, akik elköltöztek, azok közül is sokan dolgoznak. Még a „Kígyó Feje” is, aki tizennégy éves kora óta sokat ült börtönben. Most egy pesti konyhán mosogat már egy éve.

– Nálunk nincs segély, csak annak, aki dolgozik is érte. Az előző polgármestertől megszokták a segélyt, de a mi polgármesterünk ezt szerencsére leállította – meséli a cigányvezető.

Ebből voltak eleinte a legnagyobb konfliktusok. A nézeteltérések odáig fajultak, hogy 2006-ban baltákkal felfegyverkezett társaság állta el a polgármester útját, házára Molotov-koktélt dobtak. Orosz Mihály Zoltánt, a végzettsége szerint matematika-fizika szakos középiskolai tanárt 2005-ben választották meg Érpatak polgármesterévé. A helyiek nagyon el voltak keseredve a rossz közbiztonság miatt, próbáltak menekülni a településről. Az sem számított, ha áron alul adják el a házat, csak el innen.

– 2007 vége volt a mélypont. Az idős emberek folyamatosan jöttek, hogy állítsam le a cigányokat, akik petárdákkal dobálóztak. Alig sötétedett be, már hívtak is, hogy megint betörtek, raboltak – idézi fel a történteket a polgármester, aki úgy döntött, felveszi a harcot a bűnözői réteggel.

Azonban legnagyobb meglepetésére a nagykállói rendőrség nem állt mellé. Sokszor fordult elő, hogy a sértett bejelentést tett az őrsön, és még délután ötre sem érkeztek meg a helyszínelők. Ha kijöttek, a polgármester szerint akkor sem volt értelme, mert inkább a ház tulajdonosát tették felelőssé, miért nem vigyáz jobban az értékeire.

– Az volt a döbbenetes, hogy még a rendőröket irritálta a sok bejelentés. Engem jelentettek fel állandóan, hogy lázítom a lakosokat, miközben ők haverkodtak a bűnözőkkel, a főkolomposukat pedig megtették polgárőrparancsnoknak – meséli a krimibe illő történetet Orosz Mihály Zoltán, aki frontot nyitott a rendőrök ellen is.

A hadakozás két és fél évig tartott. Addig írta a panaszokat a városi, a megyei, majd az országos rendőrparancsnokságoknak, hogy a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata (RSZVSZ) úgy döntött, kideríti, kinek van igaza. A szervezet munkatársai kikérdezték a helyieket, akik készséggel elmeséltek mindent. A két őrsparancsnokot Nagykállón azonnal leváltották, és Érpatakot az újfehértói rendőrőrshöz csatolták. Az új parancsnokság már partner volt a bűnözés elleni harcban. Látványosan kezdett csökkeni a bűnözés, és ami a polgármester szerint a legfontosabb, a vagyon elleni, erőszakkal elkövetett bűnesetek száma csökkent a leginkább.

Bakti Péter két éve dolgozik a polgármester által életre hívott mezőőrségnél. Az első évben körülbelül hétszáz intézkedésük volt, ebből olyan ötven-hatvan szabálysértés. A következő évben az intézkedések száma lecsökkent százra, ebből húsz volt szabálysértés. A lopásokat, betöréseket teljesen sikerült visszaszorítaniuk, ma már legfeljebb a szemetelés vagy az engedély nélküli fakitermelés ellen kell fellépniük. Eleinte egy tél folyamán több hektárnyi erdő tűnt el a külterületekről. A mezőőrök addig álltak lesben éjjel-nappal, amíg vissza nem jöttek a tolvajok. Volt, hogy két hónapot is kellett várniuk, de csak elfogták őket.

– Minden a csapatmunkán múlik – mondja Bakti Péter, amikor azt kérdezzük, mi a siker titka. – Nem csak az újfehértói rendőrök, de a gyermekvédelmisek is maximálisan segítik a munkánkat. Ha valaki olyan ügyesen lop, hogy nem tudjuk megfogni, szólunk a gyermekvédelmiseknek, akik kimennek a családhoz, és ha szükséges, elindítják a gyermekvédelmi eljárást, és kiemelik a gyermeket a családból. Az érpataki modell első lépése, hogy hadat kell üzenni a bűnözőknek, és ha kell, a korrupt rendőröknek is. A polgármester szerint a legkártékonyabb bűnözővel kell kezdeni.

– Ha ugyanis a közösség többi tagja azt látja, hogy az agresszivitással lehet célt érni, akkor egyre többen fogják ezt az utat követni. Sajnos sok polgármester nem meri ellenük vállalni a harcot, sőt, még haverkodnak is velük. A legagresszívebbel kell példát statuálni, hogy a többivel már ne legyen konfliktus – magyarázza a polgármester, aki szerint a „helyi hülyítők semlegesítése” ugyanilyen fontos.

– A jogvédők, akik a jogászkodásaikkal félrevezetik és hülyítik a cigányokat, rengeteg kárt okoznak a cigány-magyar együttélésnek. „A rendőrnek nincs joga ehhez, a polgármesternek nincs joga ahhoz, de neked jogod van, hogy…” típusú mondatokkal lázítják és gátolják a cigányság beilleszkedését – folytatja a polgármester, aki a „helyi hülyítők” elleni harcba is sok energiát fektetett.

Érpatakon is megjelentek a jogvédők, akik próbálták rávenni a cigányságot, hogy ne fogadják el a közmunkát. Aki hitt nekik és nem dolgozott, három évre kizárta magát a közfoglalkoztatási rendszerből. A polgármester szerint már megbánták és jönnének vissza dolgozni.

Építők és rombolók

Érpatakon már 2008-tól a „segély helyett munka” a jelszó. A polgármester nagyon helyesnek tartja, hogy a kormány is ezt tűzte zászlajára.

– Nekem is mondták, hogy ne dolgozzak a polgármesternek, de nem foglalkoztam velük, mert enni kell adnom a három kiskorú gyermekemnek – mondja Horváth Sándor, aki közmunkásként dolgozik. – Megmondom őszintén, olyannak egyáltalán nem adnék segítséget, aki nem dolgozik, csak a tévé előtt ül és várja a pénzt. Le a kalappal a polgármester előtt. Hozzám is betörtek, hiába vagyok cigány, de amióta ő a polgármester, megszűntek a betörések. Mindenkinek ad munkát, a falu fejlődik – nyugtázza elismerően, majd a munkájáról kezd el büszkén mesélni, amit a faluban senki nem mert elvállalni.

Egy föld alatt hosszan húzódó szűk csövet kell a sártól megtisztítania, mert addig nem lehet elkezdeni a hagyományőrző ház építését.

Télen tíz-tizenöt, nyáron húsz-harminc közmunkás dolgozik Érpatakon. Nemcsak füvet nyírnak, szemetet szednek és árkot tisztítanak, hanem építkezésen is dolgoznak. Mint az intézetből nemrég kikerült Roland, aki az öregek napközi otthonának mozgáskorlátozottaknak szánt felüljáróját építi.

– A polgármesterrel megegyeztünk, hogy napi négy óra munka helyett sokkal hatékonyabb, ha nyolc órát dolgozunk az egyik héten, a másik héten pedig pihenhetünk – mondja a fiatal srác, aki nemrég került ki az intézetből. Nagyon reménykedik abban, hogy sikerül a polgármesternek „idehoznia a gyárat”, ahol majd ő is dolgozhat. Természetesen nemcsak közmunkások dolgoznak az építkezésen, hanem szakemberek is: burkolók, festők, kőművesek. Roland büszke arra, hogy az ő munkája is benne van a fejlesztésben. A polgármester elárulja, az ő javaslatára készítenek egy emléktáblát a munkások neveivel.

Az érpataki modell következő fontos lépése az aktív közösségszervezés. Egyrészt a helyi cigány közösséget beilleszkedésre és együttélésre alkalmassá kell tenni, másrészt a közös célok mentén kell a cigány-magyar közösséget egységbe kovácsolni.

– Fontos a szigor, de a rendteremtés nem elsősorban rendészeti kérdés – hangsúlyozza Orosz Mihály Zoltán. – Azt kell nézni, mi az, ami épít, és mi az, ami rombol. Ki van javára a közösségnek, és ki van ellene. Aki a közösséget építi, azt segítjük, aki rombolja, az ellen szigorúan fellépünk. Aki be akar illeszkedni, azt megvédjük, aki továbbra is bűnözésből akar élni, azt börtönbe zárjuk – ismerteti a polgármester a látszólag pofonegyszerű elméletet.

A polgármester úgy látja, a mélyszegénység felszámolása nem pénzkérdés, és bírálja a szociológusokat, akik úgy kezelik a cigányokat, mint mélyszegénységben, megváltoztathatatlan körülmények között élő embereket.

– Ez nem így van. Amennyire elengedjük őket, annyira züllenek le. Ha megértetjük velük az együttélés szabályait, és a helyes útra tereljük őket, akkor jó irányba fog fejlődni a közösség – magyarázza a település vezetője. – A harlemi modell szerint nem az egyén tehet róla, hanem a környezete, és ahhoz, hogy a környezetét megváltoztassuk, sok pénz kell. Ezzel szemben az érpataki modell az egyéni felelősség szempontjából közelíti meg a problémát. Ha a mélyszegénység abból fakad, hogy az egyén passzív és inaktív, akkor nem a környezetével kell foglalkozni, hanem az egyén felelősségével. Dicsérettel, jutalmazással növelni kell az igényszintet. Ha így nem megy, akkor szankcióval. Előbb-utóbb beépül a mindennapi életébe, és az öntudata veszi át az irányítást.

A rend hatalma

A polgármester a gyermekvédelmi törvény alapelvére hívja fel figyelmünket, miszerint a szülő köteles gondoskodni a gyermek testi, lelki, értelmi, erkölcsi fejlődéséről. Ha ezt a szülő elhanyagolja, akkor a gyermek veszélyeztetve van, és be kell avatkozni a gyermek érdekében.

A polgármester az egyik legnagyobb problémát abban látja, hogy a vezetők nem merik vállalni az ezzel kapcsolatos konfliktusokat, vagy a mélyszegénységet természetes, a cigány életformával járó tényezőnek veszik.

– Ha a szülő nem biztosítja gyermeke fejlődését, akkor először megkérjük erre szép szóval, ha nem megy, akkor nevelőszülőkhöz visszük a gyereket.

Ahogy a polgármester fogalmaz, a rendnek óriási hatalma van. A gyermekvédelmi törvény még az uzsorásbűnözés visszaszorítására is hatott. Egy cigánycsaládot egy uzsorás tartott rettegésben. Az édesapa százezer forintot kért kölcsön, és már egymilliót visszafizetett, amikor azt édesanya azt mondta, hogy többet nem fizetnek, mert elviszik a gyereket.

„Valamikor ez volt Érpatak legszebb utcája, mondogatták a megdöbbent helybeliek a házból kidobált, elszenesedett bútorokat látva. Nem titkolják, szívesen mennének el innen, ha el tudnák adni házaikat. De nem tudják, mert szerintük rossz a közbiztonság. Azt mondják, itt nappal érdemes aludni, éjjel pedig figyelni. A tűzoltók hozzáteszik, ha ebbe az utcába riasztják őket, előbb felhívják a rendőrséget, és segítséget kérnek maguk mellé. Így tudnak biztonságosan oltani…” – írta a Népszabadság 2008 elején az „A tűzoltók csak rendőri kísérettel merészkednek a területre” című cikkében. Ez már a múlté, a Kossuth utcai cigánysoron tisztaság és nyugalom honol. Rendezett porták, a kapu előtti kertekben virágok illatoznak, a házak kertjeiben pedig veteményeskert van. Van egy-két bedőlt ház, de ott nem lakik senki.

Műveljük kertjeinket

Ha valaki nagyon elhanyagolja a telkét, és kinő a dudva, a mezőőrök lefényképezik, és azonnal küldik a felszólítást: ha két héten belül nem kaszálja le, jön a bírság. A következetesség az érpataki modell fontos elve. Kivétel nélkül mindenki köteles befizetni az adókat, és köteles a kertjét, udvarát rendben tartani. Ha valakitől nem lehet a bíróság által kiszabott bírságot behajtani, akkor az önkormányzat felajánlja a közmunkát. Ha nem él vele, akkor vagy fizet, vagy börtönbe vonul.

A polgármester elárulja, amikor öt évre visszamenőleg kivetettek minden adót, sokan jöttek a hivatalba és mondták, hogy ők fizetnek, de csak akkor, ha a szomszéd is. Egy önkormányzati képviselőnek egymilliós tartozása volt, és próbálta a jegyzőnél elsimítani. „Ha Jóska bácsitól elkérem a harmincezer forintot, te miért ne fizetnéd be?” – hangzott a válasz. Sok polgármester kivételez a haveri körrel, de Orosz Mihály Zoltán szerint ez megengedhetetlen.

– Csirkét mikor kapunk? – szögezi legnagyobb megdöbbenésünkre a kérdést Jucus néni a polgármesternek. A cigányok itt nem segélyt kéregetnek, hanem munkát, vetőmagot és naposcsibét. A polgármester egy önfenntartó, öngondoskodó település kialakításán fáradozik. A lakosokat nemcsak a saját szükségletre való termelésre szeretné megtanítani, hanem arra is, hogy a felesleget értékesíteni tudják. Ha valaki nem tudja, hogyan kell krumplit ültetni, palántázni, a közmunkások elvégzik helyette a munkát, és közben meg is tanítják rá.

Két éve indult az a projekt, amikor tavasszal több mint húsz családnak segítettek ingyen megművelni a földjeiket. Cserébe azt kérték, hogy ne hagyják parlagon, ültessék be terménnyel. Ősz végén mindegyik család minimum harmincezer forintot tudott ebből félretenni.

– Ne arra várjunk, hogy jön egy multinacionális befektető, és akkor majd ott dolgozunk. Művelni kell a kerteket, akinek pedig nincs, az tartson állatot – mondja határozottan a polgármester, aki szerint Magyarország felemelkedése nem képzelhető el a vidék nélkül.

A Hajlika Hagyományőrző Óvodában a gyermekek már egészen kis korukban megismerkednek a ház körüli munkákkal. Van gyakorlókert, az udvaron pedig kenyérsütő kemence. Hamarosan lesznek KRESZ-táblák is, hogy megtaníthassák a gyerekeket szabályosan biciklizni.

Szilágyi Sándorné, aki harminckilenc éve óvónő, azt mondja, náluk teljesen természetes az, ami máshol nem: a szülők tisztában vannak a házirenddel, a gyerekek pedig szófogadóan viselkednek. Ahogy az érpatakiaknak egyre kevésbé kellett tartaniuk attól, hogy ha kimozdulnak otthonról, akkor betörnek a házaikba, úgy kezdett a faluba egyre jobban visszatérni a közösségi élet.

Marozsán Mihály, a nyugdíjasklub elnöke elmondta, a Dörzsölő Hagyományőrző Népdalkörben tizenketten énekelnek, és nagyon népszerű, mert „most is hét helyre vagyunk hivatalosak.”

– Az érpataki földek olyan jók, hogy itt a világon minden megterem. Akinek egy kis esze is van, belátja, hogy jobb nappal gazdálkodni a földeken, mint éjjel elindulni lopni – mondja Miska bácsi, aki szerint ha minden parlagon heverő földet megművelnek, a vidéki mezőgazdaság ki tudná húzni az országot a kátyúból.

Pártok helyett

A polgármester szent meggyőződése, hogyha valakiben megerősödik az öngondoskodás és a családjáért érzett felelősség, akkor felhagy a bűnözéssel, a tétlenséggel, és azt nézi, hogy mit tud tenni saját magáért, a családjáért és a közösségért. Ezért kell mindent közmunkával végeztetni.

– A bűnözőket le kell törni, a hülyítőket semlegesíteni kell, a rombolókat távol kell tartani – foglalja össze az érpataki modell alapját. – Mi letörtük a „Kígyó Fejét”, hogy a cigányságból ne tudjon mérges kígyót csinálni. Azt kell megértenie minden településvezetőnek, hogy e nélkül zsákutcába fog torkollni minden kezdeményezés. Hiábavaló lesz minden felzárkóztató program és minden földosztás, mert el fog tűnni a vetőmag, ellopják a traktort, és megint megbélyegzik a cigányokat.

A polgármester elmeséli, hogy pár napja újságírók jártak a cigánysoron, akik azon döbbentek meg, hogy Ali bácsi, aki harminc évet ült börtönben, a beszélgetés közben elnézést kért mindenkitől, de neki dolga van: el kell ültetnie a paradicsompalántákat. A gyöngyöspatai küldöttség pedig azon lepődött meg, hogy a cigánysor kellős közepén állnak, mégsem veszi őket körbe senki.

A polgármester Száva Vincének, a Magyarországi Nemzeti-Etnikai Kisebbségek Érdekvédelmi Egyesülete elnökének is megmutatta az érpataki cigánysort. A cigányvezető első reakciója ez volt: „miért nem mernek kijönni a romák?”

– Volt olyan, hogy egy újságírói látogatás után jöttek hozzám a cigányok, mert nem értették, miért kérdezgette tőlük mindenki, hogy én terrorban tartom-e őket – emlékszik vissza a polgármester.

Orosz Mihály Zoltánnak esze ágában sincs belépni egyetlen politikai pártba sem. Magát Jobbik-szimpatizánsnak tartja, de bírálja a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesületet és a tiszavasvári csendőrséget is. Szerinte a Szebb Jövőért Polgárőrség azért nem jó, mert könnyű ráhúzni a politikai haszonszerzés bélyegét, ez pedig zsákutcába viszi a kezdeményezést. A csendőrségről pedig az a véleménye, hogy az nem több, mint egy településőrség.

– Nem az a lényeg, hogyan nevezünk el valamit, hanem hogy hatékonyan dolgozik-e. Ha én csendőrséget hoznék létre, az hű lenne a csendőri hagyományokhoz, és nem baseballsapkában járőröztetném őket – tette hozzá a polgármester, aki a pártoskodáson keresztüli folyamatos társadalommegosztás helyett a nemzeti egységet tartja kívánatosnak.

Demokrata

Hunhír.info