A vidék biztonságát a jogszabályok betartására épülő érpataki modellel biztosítaná – a kilakoltatások elleni harcban viszont igazolhatónak véli a törvény áthágását Morvai Krisztina. A Jobbik európai parlamenti képviselője arról is beszél, miért lépett be az Izrael-barát nyugati radikálisok szövetségébe és a támadások miatt miért távozott onnan. Szól arról is, miért tartotta szerencsétlennek a “cigánybűnözés” szó használatát.

– A szerelmet szeretné terjeszteni az országban, mondta tavasszal a Jobbik-majálison. Teljesítette vállalását?

– Borzasztóan zavar, hogy amióta politikus lettem, néha órákon át kell érzelemmentesen hallgatnom olyan dolgokat, amelyekkel nem értek egyet. Civil életemben – legyen szó a családon belüli erőszak áldozatainak védelmétől a 2006-os jogsértések feltárásáig – mindennel szenvedélyesen foglalkoztam. Ez rokon a szerelemmel. Egyesek szerint a jogot és a politikát érzelemmentesen kell művelni, ám engem ez mindig zavart: hogyan lehet szenvedély nélkül érvelni az általam igaznak tartott dolgok mellett? Májusban Gyöngyöspata kapcsán erőteljesen megjelent, hogy nem lehet tovább a vidéki emberek kiszolgáltatottságát szőnyeg alá söpörni. Úgy éreztem, szenvedélyemet ezen ügy szolgálatába kell állítanom. Elmentem Gyöngyöspatára és számos más, a “mindennapi bűnözés” által sújtott településre, és meghallgattam az embereket arról, hogyan élik meg terményeik, állataik ellopását, hogyan válnak áldozatokká. Reményeim szerint e beszélgetésekből könyv is születik majd.

– Tehát diagnózist állapított meg – amit persze már a Jobbik választási programja is megtett. Aztán az elmúlt egy évben az új rendőrök felvételétől a kis értékű lopások büntetésének szigorításán át a három csapás törvényig számos döntést hozott a kormánytöbbség.

– Vidéken ezt alig lehet érezni. De nem csak helyzetképet rögzítettem, terápiát is javaslok: a jogszabályok következetes alkalmazásán alapuló érpataki modellt. Ott a rendőr a 600 forint értékű cseresznyelopás esetén is helyszínel, a gyermekvédelmi előadó kimegy roma és nem roma családokhoz egyaránt. Az a cél, hogy a rombolóvá vált embereket visszavezessük a törvénytisztelők táborába.

– Szavaiból az derült ki, hogy küldetésének tartja a megalázottak képviseletét. Miért nem szólal meg, amikor a Jobbik sért kisebbségi közösségeket, mondjuk cigányokat vagy zsidókat?

– Előfordul ilyesmi is, például amikor a “cigánybűnözés” szó használata ellen nyilatkoztam. Persze könnyen beszélek, itt ülünk budapesti, II. kerületi otthonomban. Megértem, hogy tele vannak indulattal azok, akiket Borsodban és Szabolcsban naponta ér sérelem, és a gyakran cigány elkövetőket nem büntetik meg. Ugyanakkor a Jobbik fórumaira sok cigány ember jön el, őket bántja, hogy sokan az egész közösségüket megbélyegzik. A legtöbb kistelepülésen ugyanis az a helyzet, hogy van négy-öt, beilleszkedni képtelen família. Ők nemcsak a többségieket tartják rettegésben, hanem a többi cigányt is, például az uzsorakölcsön rabláncával. Vona Gábor is azt mondta, testvérének tartja a gyermekét tisztességesen nevelő, boldogulni igyekvő cigány embert.

– Akkor miért használja a Jobbik az egész közösséget megbélyegző “cigánybűnözés” kifejezést?

– Mert a bűnözéssel kapcsolatban ez fejezi ki az emberek tapasztalatát, s a közösségre éppúgy nem megbélyegző, mint ahogy a “fiatalkori bűnözés” sem megbélyegző minden fiatalra. A miskolci cigányvajda is azt mondta: ha tíz bűnelkövetőből tíz roma, akkor nehéz tagadni a cigánybűnözés létét. Ugyanakkor együtt érzek azon tisztességes cigányokkal, akiknek ez a kifejezés bántja a fülét. Az emberek érzik, hogy óriási problémák feszítik az együttélést. El kell ismerni, hogy a Jobbik volt az a politikai erő, amely tematizálta a jelenséget. A budai XII. kerületben felnőtt középosztálybeliként először nekem is kissé félelmetes volt a Magyar Gárda. De rájöttem: a gárda nem elsősorban rólam, hanem azon vidéki emberekről szól, akik kiszolgáltatottságban élnek. Ők soha nem érezték, hogy védelmük fontos lenne az államnak.

– Nyár elején belépett az Európai Szövetség a Szabadságért nevű, euroszkeptikusok alkotta föderációba, amelynek alapítói főleg Izrael-barát nyugati radikális pártok. Aztán július végén otthagyta őket. Miért?

– A támadások miatt éreztem úgy, hogy meg kell hoznom ezt a döntést.Az azért érdekes, hogy leginkább “szélsőjobbról” támadták ezért. Morvai nem azt mondja, hogy meggondolatlan, politikailag rossz döntés volt a csatlakozás, hanem hogy otthagyta őket, mert támadták. Megint egy kommunikációs banánhéj. A szerk.

– Érdekes, eddig azt tapasztaltuk, önt inkább feldobják a kritikák.

– Többről volt szó, mint egy-két bíráló cikkről. Történtek az események Gyöngyöspatán, folytattam harcomat a két éve előzetesben lévő Budaházy Györgyért, és nem akartam magyarázkodással tölteni az időt. Ráadásul elkezdtek csatlakozni a szövetséghez olyan szerb és szlovák alakulatok, amelyekkel nem akartam közösséget vállalni. Számomra az “Európai Egyesült Államok” ellen fellépők szövetsége volt lényeges, s az, hogy a szervezet a szabadságjogok védelmét is rögzítette alapító okiratában. A közös cél tehát fontos volt – de nem mindenáron.

– Ne tudta volna, mit gondolnak a nyugati bajtársak a Közel-Keletről? Az osztrák Szabadságpárt elnöke, Heinz- Christian Strache flamand, német és svéd politikusok kíséretében tavaly Izraelben járt, és nyilatkozatban állt ki a zsidó állam mellett.

– Mivel nem foglalkozom pártpolitikával, nem sejtettem, hogy a korábban nem erről nevezetes Szabadságpárt elment Izrael-barát irányba. Ők viszont tudhatták volna rólam, milyen beszédet mondtam tavaly a magyar parlamentben az EU és Izrael közötti társulás létrehozásáról szóló vitában. Ezt a szövetséget egyébként minden fideszes képviselő megszavazta.

– Esete a nyugati és a keleti jobboldali radikálisok közötti különbségekre is rávilágít. Mi ennek az oka?

– Nyugaton a főleg az arab-iszlám világból érkező bevándorlás az egyik legkomolyabb probléma. Ebben a környezetben kicsit az “ellenségem ellensége a barátom” logikája alapján értelmezendő Izrael támogatása. Tény, hogy Magyarország küldő ország, állampolgáraink tömegesen kényszerülnek szerencsét próbálni például Angliában. Nem reális, hogy mi a bevándorlási témában egy platformon legyünk a nyugatiakkal.

– Magyarországon viszont nem jellemző az izraeli bevándorlás. Miért foglalkozik a Jobbik a “zsidókérdéssel”?

– Tulajdonjogi és befektetői szempontból azért jelentős az izraeli jelenlét, ezt láttuk a Sukoró-ügyben, vagy ott vannak a budapesti lakópark-építkezések. Számunkra az arab-iszlám bevándorlásnál problematikusabb az izraeli térnyerés.

– Az izraeli ingatlancégek jó része a válság kezdete óta elhagyta Magyarországot, házaikban nincs származási alapú előszűrés. Sőt, lapunk 2009-ben megállapította: az uniós választásokon a jobboldal és a Jobbik általában jobban szerepelt ezekben a lakóparkokban, mint Angyalföld többi részén.

– Erre nem tudok mit mondani. Az Európai Parlament palesztin kapcsolattartásért felelős delegációja tagjaként viszont azt látom, Izrael körül szorul a hurok. Az arab tavasz, Palesztina esetleges ENSZ-elismerése kedvezőtlen fejlemény a zsidó államnak. Nagy kérdés, Magyarország miként foglal állást a kérdésben. Egy biztos: nem henceghetünk azzal, hogy eddig állami szinten kiálltunk volna a palesztin önrendelkezés mellett vagy az Izrael által elkövetett – s a nemzetközi jogba ütköző – gyilkosságok, bántalmazások ellen. Elképzelhető: hamarosan kivándorlás indul Izraelből, lehet, hogy ezért építik és vásárolják Magyarországon az ingatlanokat.

– Na jó, térjünk vissza a belpolitikához. Van annyira rossz az Orbán-kormány, hogy legyőzése érdekében technikai koalíciót alkosson a Jobbik, az MSZP és az LMP? Utóbbi ezt javasolta.

– Nem tudom, Karácsony Gergely komolyan gondolta-e javaslatát, de az biztos, hogy megvalósulása esetén a Jobbik népszerűsége egy százalék alá esne. De nemcsak hatalmi szempontok, hanem zsigeri okok miatt is tiltakozunk a felvetés ellen: hogyan lehetne szemkilövetőkkel akár technikai megállapodást kötni? Nem vagyok Fidesz-gyűlölő, úgy gondolom, a kormánypártban egyszerre van jelen egy globalista és egy erős nemzeti szárny. Egyik szakterületemnél, a mezőgazdaságnál maradva: meggyőződésem, hogy Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter és államtitkára, Ángyán József a magyar érdekekért dolgozik. Noha az uniós elnökség alatt a kormány odaállt minden szupranacionális, a nemzetállamokat leépítő törekvés mellé, a fideszesek megadóztatták a multikat, a bankokat. Ugyanakkor sajnos nem szálltak szembe utóbbiakkal a devizahitelesek ügyében.

– Ha a Fidesznek két arca van, akkor igaz ez a Jobbikra is. Párton belül sokakat zavar Zagyva György Gyula botránysorozata vagy Toroczkai László tevékenysége. Mások viszont a láng őrzőinek tartják a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomból érkezőket.

– Óriási a különbség! A Fideszben a nemzet jövőjével kapcsolatban léteznek versengő nézetek, a Jobbikban viszont az alapkérdésben teljes az egység. Nálunk a legtradicionálisabb konzervatív képviselőktől Zagyva Gyuláig mindenki elutasítja a neoliberalizmust, az európai föderalizmust, a globalizációt, és a nemzeti önrendelkezés pártján áll. Stílusbeli különbségek vannak.

– Zagyvának például annyi véleménye volt a Magyar Szigeten a “tetves zsidók” és a színesbőrűek meggyilkolására felszólító szavakról, hogy nem szokott elhatárolódni. Márpedig itt a határ nem stílusok, hanem az emberség és az embertelenség között húzódik.

– Jól ismerem Zagyva Gyulát, neki nagy szíve van.

– Akkor miért nem kért bocsánatot ez a drága ember?

– Egy szokványos “férfiértékrendben” gondolkodó férfi nem mondhatja, hogy fontosabb az emberségem, mint a bajtársiasság. A fiúkat gyerekkoruk óta arra nevelik, hogy ne mutassák ki az érzelmeiket. Vona Gábor pártelnökként viszont kiállt, hogy a Jobbik számára vállalhatatlanok a Magyar Szigeten elhangzottak. Nem emlékszem, hogy a Fidesz elhatárolódott volna attól a tagjától, aki egy hangfelvétel szerint Budaházy Györgyöt Gyurcsány megölésére buzdította.

– A hölgy bocsánatot kért.

– Gyurcsánytól bocsánatot kérni, te jó ég! Húsz évig olyan udvariasak voltunk, hogy szétlopták az országunkat. Szerencsére kezdjük elveszíteni a belénk idomított jólneveltséget. Nemrég önkéntesek akadályozták meg, hogy Székesfehérváron kilakoltassanak egy családot a 90 éves nagymamával együtt, csak azért, mert nem tudták fizetni a bank által az egekig emelt törlesztőrészleteket. Néha odáig jutunk, hogy az erő, pontosabban az önvédelem nyelvén kell beszélni.

– Érpatak kapcsán még a jogszabályok betartására – most viszont az áthágásukra biztatott.

– Az otthonok elárverezése elleni tiltakozás önvédelem, melyet a bankok részéről jogellenes cselekedetek sora előz meg. Róna Péter és mások is próbálják igazságszolgáltatás elé vinni ezeket a szerződéseket, bár a 90 éves hölgynek alighanem mindegy, mit dönt évek múlva a bíróság. A jogellenességre visszatérve: a náci Németországban a parlament hozta a törvényeket, formailag jogszerűen. Az erkölcsi érzék mégis azt mondta, tiltakozni kell az embertelen döntések ellen. A magyarországi devizahitelezés esetében szerintem a kirívóan kedvezőtlenül hitelező, majd kilakoltató spekulánsok elleni erkölcsi felháborodás erősebb, mint a jogszerűség. Az érpataki bűnesetekre tehát nincs morális felmentés – a spekulánsok által fenyegetett néni védelme viszont tökéletesen igazolható.

Ablonczy Bálint – Heti Válasz

Hunhír.info