Nemzetiszínű köntösbe bújt ateistáink állandó vesszőparipája, hogy nemcsak Szent István volt ellenségünk (amiért – úgymond – kiirtatta ősi emlékeinket), hanem az egész pápaság is: velük vitatkozni persze értelmetlen, az viszont nem, ha szembenézünk a tényekkel, és akkor kiderül, mi mindent köszönhetünk Krisztus földi helytartóinak.

Lássunk erre most három példát!

Trianon után világszerte törölték a sajtóból a Nagymagyarország-térképeket, egyedül a Vatikánban nem: hazánk aranybetűs városneveivel egy percre sem került le a falról.

Az 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus helyszínéül XI. Piusz pápa Budapestet jelölte ki és követéül legszeretettebb bíborosát, egyben (XII. Piusz néven) későbbi utódját, Eugenio Pacellit küldte el hazánkba.

XII. Piusz a latinon kívül beszélt olaszul, németül, franciául, angolul, spanyolul, de foglalkozott a mienkével is. Amint Tower Vilmos írta (Mit köszönhet Magyarország a pápaságnak?, 1942), állandóan vesz magyar leckéket az egyik Rómában élő magyar egyházi férfiútól.

És akkor a török alóli felszabadításhoz való vatikáni hozzájárulásokról és XII. Piusz 1956-os mellénk állásáról még nem is tettünk említést, viszont ez a néhány adalék is elég annak szemléltetésére, mi mindent köszönhetünk Krisztus földi helytartóinak.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info