Híreket keresgélve az interneten, véletlenül kattintottam rá Posta Imre weboldalára, ahol találkoztam egy nekem címzett kritikával. Reagálva a Hunhír.infón a Hatalmi harc a Jobbikban, avagy vezérel minket Geyer Flórián címmel megjelent írásomra, Posta bekezdésenként igyekszik belekötni ott megfogalmazott állításaimba. A cikk egyébként kerecsen aláírással jelent meg.

Azzal kezdi, hogy publicisztikám első megállapítása csúsztatás, mivel szerinte Vona Gábor nem lazítani, hanem felszámolni kívánata euró-atlanti kapcsolatainkat. Aztán olyan állításokat igyekszik cáfolni – például: Vona Gábor történészi végzettséggel rendelkezik – amiket le se írtam. Majd azzal fejezi be, hogy nagyfokú tudatlanságra vall, ha valaki Oroszországot a Szovjetunió utódállamának nevezi. Tudja egyáltalán Posta Imre, hogy mit nevezünk utódállamnak?

Nem is kívánom untatni az olvasót a többi, hasonló színvonalon álló kritikai megjegyzéssel, és nem is reagáltam volna, ha csupán ennyiben marad a dolog. Csakhogy a cikket hozzászólások követték, amelyek jóvoltából a saját személyemet illetően is elképesztő sületlenségekkel szembesülhettem.

Először is egy ValaHun néven bejelentkező hozzászóló feltette a kérdést, hogy ki is ez a Varga Imre, mert ő még soha nem hallott rólam. Álláspontját kerecsen is megerősítette, közölve, hogy még ő sem látta írásaimat. Jan611218 pedig megállapította, hogy valahonnan csak felbukkantam.

Kétségek között gyötrődő híveit Posta Imrének kellett felvilágosítania. A Barikád egyébként valótlan, egyik náluk megjelent írásomhoz a beleegyezésem nélkül hozzáfűzött megjegyzését idézte, miszerint „Varga Imre: a szerző szerkesztő, újságíró, az ORTT volt tagja…”, majd hozzáfűzte a saját megjegyzését is, hogy „mellesleg jobbikfan, valszeg zsidaj ilyen pedigrével”.

Ezek után szeretném felvilágosítani Posta Imrét arról, hogy soha nem voltam tagja az ORTT-t irányító testületnek. Csupán a panaszbizottságban voltam tag – a MIÉP képviseletében –, ami egy alárendelt szervezet volt az ORTT-n belül. Ezt a feladatot, a Magyar Fórumnál végzett újságírói munkám mellett, kevesebb, mint havi százezer forint tiszteletdíjért láttam el.

Miután az 1990-es évek elejétől voltam a Magyar Fórum újságírója, később főszerkesztője, majd a Barikád rendszeres szerzője, meglepő, hogy akadnak emberek a nemzeti oldalon, akiknek olyan ismeretlen a nevem, mintha most érkeztem volna a Marsról.

A Jobbiknak meg a legkevésbé sem tartozom a kritikátlan rajongói közé. Személyesen is nagyon elbántak velem, hiszen mindenféle ellenszolgáltatás nélkül dolgoztam a Barikádnak, bízva abban a szóbeli ígéretben, hogy a választások után, a több százmillió forint állami támogatásban részesülő Jobbik honorárium ellenében is igényt tart a Barikádnál végzett munkámra. Majd körülbelül egy éve közölték velem, hogy a munkámra valóban igényt tartanak a továbbiakban is, de fizetni egy forintot sem tudnak.

Nem panaszként mondom, és nem tartok igényt senkinek a sajnálatára, de amióta hátat fordítottam Csurkáéknak, alkalmi fizikai munkákból élek. Pedig szakirányú felsőfokú végzettséggel, és közel húszéves újságírói gyakorlattal rendelkezem. A Jobbiknak és a Barikádnak csupán a munkanélküliséget köszönhetem. A Hunhírtől pedig – ismerve a hírportál nehéz anyagi körülményeit – eleve nem is kértem honoráriumot.
Továbbá annyira vagyok zsidaj, és olyan jó a pedigrém, hogy – családommal együtt – Kőbányán élek egy 49 négyzetméteres panellakásban. Szüleim pedig nyolc általánost végzett fizikai munkások voltak, és valamennyi felmenőm római katolikus vallásúnak lett keresztelve. Zsinagógában még soha nem jártam, sőt, kívülről sem igen láttam.

Azt viszont már jó néhányszor megírtam, hogy a nemzeti oldalon meglehetősen gyakori a megalapozatlan kritika, a hiteltelen bírálat, a tájékozatlanságból fakadó ostoba véleményalkotás, ami csak arra jó, hogy lejárassa, hiteltelenítse a hazáért önzetlenül tenni akaró embereket és szervezeteket. Ideje lenne már megszabadulni a saját idiótáinktól!

Varga Imre – Hunhír.info