Néhány hónapja még Vona Gábor, a Jobbik elnöke volt a leglelkesebb szószólója annak, hogy lazítani kéne Magyarország euro-atlanti függőségén. Mégpedig a keleti kapcsolatok erősítésével, a Kína, Oroszország és India felé történő nyitással. Kitörési lehetőséget keresve a nyugati világot uraló cionista töke fojtogató szorításából. Vona még el is látogatott Oroszországba, nem zavartatva magát attól, hogy az egykori Szovjetunió utódállamának erős embere egy volt KGB-s, Vlagyimir Putyin.

El kell ismerni, hogy a Jobbik elnökének igaza volt. Hazánk függőségét a pénzügyi világhatalomtól csakis akkor tudjuk enyhíteni, ha nemzetközi kapcsolatrendszerünket sokoldalúbbá tesszük, kölcsönösen előnyös kapcsolatokat építünk ki olyan államokkal is, amelyek eddig nem játszottak jelentősebb szerepet a magyar külpolitikában.

Kína ebben a vonatkozásban különösen fontos lehet, hiszen garantáltan nem áll cionista befolyás alatt, sőt komoly zsarolási potenciállal is rendelkezik, hiszen legfontosabb hitelezője a végletekig eladósodott Egyesült Államoknak. A hatalmas távol-keleti országnak komoly érdeke fűződik ahhoz, hogy megbízható szövetségest, a saját jól felfogott érdekeit segítő partnert találjon a nyugati világban.

A bolygónk legnagyobb valutatartalékaival rendelkező, egymilliárdnál is több ember által lakott, elképesztő műszaki fejlődést felmutató Kína azt is megengedheti magának, hogy a szövetség érdekében gesztusokat tegyen, a partner számára is komoly előnyökkel járó üzleteket kössön egy kisebb európai országgal.

Orbán Viktor és kormánya nagyon helyesen ismerte fel, hogy eljött az alkalom a Kínával folytatott, és meglehetősen egyoldalú kapcsolataink kiegyensúlyozására és erősítésére. Arra, hogy az egymással vetélkedő hatalmi központok között egyensúlyozva erősítsük nemzeti önrendelkezésünk esélyeit. Ez még akkor is igaz, ha Kína valóban nem számít az emberi jogok mintaországának, és elnyomja függetlenségre törekvő nemzetiségeit, az ujgurokat és a tibetieket. Ám minden együttérzésünk ellenére is csak akkor cselekszünk helyesen, ha a számunkra nagyon komoly előnyökkel kecsegtető magyar-kínai kapcsolatokat nem áldozzuk fel Tibet amúgy is esélytelen függetlensége érdekében.

Az eredetileg jobbikos javaslatot nagyon helyesen fontolta meg és tette magáévá a Fidesz. Ezzel a lépésével azonban kivágta a biztosítékot a Jobbik egy részénél. Miután Orbán megfogadta, és a gyakorlatba is átültette Vona javaslatát, a Jobbik IQ-hiányosabb, vagy csupán irigyebb hírportálja – Kína ürügyén – összpontosított támadást indított a kormány ellen. Mégpedig a mozgalmi egyvelegekből ismert egykori német parasztvezér, Geyer Flórián, bocsánat, Florian Geyer vezetésével.

Ám a kurucos hévvel, és nemzetiszocialista elszántsággal Tibetért és az „Orbán-diktatúra” ellen indított, de átgondolatlan, nihilista szellemű támadásnak sem lesz nagyobb sikere, mint az eredeti Geyer kudarcba fulladt felkeléseinek. Lehet, hogy a magyar radikalizmus önjelölt Geyerét is a sajátjai fogják jobblétre küldeni?

Varga Imre – Hunhír.info