Amikor az 1980-as évek végén elkezdődött a kádári diktatúra bomlása, szétesése, még egy szebb jövő reményében léptünk fel a változás érdekében. Aztán kaptunk egy olyan politikai és gazdasági rendszert, ami sok tekintetben rosszabb és hazafiatlanabb, mint a kommunizmus volt.
Pofázni persze szabadon lehet, de a magyar emberek kifosztása, rabszolgasorba való taszítása elől is elhárultak az akadályok. Manapság az egzisztenciális ellehetetlenítéssel lehet a leghatékonyabban megfenyíteni a rendszer ellenzékét, aki pedig az erőszakmentes cselekvéstől sem riad vissza, könnyen a börtönben találhatja magát, mint veszélyes terrorista.
Pedig mostani sanyarú helyzetünk nem a kikerülhetetlen sorsszerűség, hanem a felemás rendszerváltás következménye. A rendszer ugyanis valóban más lett. Azt is mondhatjuk, hogy a Kádár-korszakhoz képest gyökeres változás következett, ám ennek az iránya a lehető legrosszabb volt.
A bukott rendszer elitje ugyanis szinte érintetlenül mentette át hatalmát, köszönhetően az ellenzéki pártokba beépített, Debreczeni-típusú, bomlasztásra kiképzett személyeknek, és az Antall-féle hasznos idiótáknak. Továbbá a minisztériumokban, és más döntéshozó testületekben a szakmaiságra hivatkozva helyükön hagyott kommunista kádereknek. Például a Gyurcsány-vagyon létrehozásában is jelentős szerepet játszó Szilvásy Györgynek.
Hogyan is remélhettünk volna a magyar érdeket szolgáló rendszerváltást egy olyan országban, ahol az állítólag nemzeti elkötelezettségű miniszterelnökök Szilvásyra és haverjaira bízták a privatizáció gyakorlati lebonyolítását, miközben a Debreczeni-féle alakoktól kapták a tanácsokat.
Főleg Debreczeni József alakítása nevezhető elképesztőnek. Ez a kiváló mimikrivel rendelkező, történelemtanárból lett politikus közel két évtizedet töltött el a jobboldal mérsékeltnek nevezett részén, komoly hatást gyakorolva az MDF és a Fidesz politikai irányvonalára. Mindig megtalálva azt a helyet, (ORTT, MTI) ahol a legtöbbet árthatott a nemzeti oldalnak. Nyilvánvalóan SZDSZ-es állásfoglalásait pedig – például a Csurka elleni 2002-es orvtámadását – soha nem követte érdemi retorzió. Legfeljebb az egyik jobbközép pártból átlépett egy másikba, ha túlságosan forróvá vált talpa alatt a talaj.
A mostanság főleg publicistaként tevékenykedő Debreczenit személyesen is ismerem, mert 1998 és 2002 között mindketten tagjai voltunk az ORTT panaszbizottságának. Ő az MDF, én a MIÉP színeiben. Abban az időben Debreczeni Orbán Viktor miniszterelnök tanácsadójaként is tevékenykedett. Ennek ellenére a panaszbizottságban az SZDSZ-es tagokkal alakította ki a legjobb, akár barátinak is nevezhető kapcsolatot. Gyakran fordult elő, hogy a tanácskozások szüneteiben összebújva félrevonultak egy kis baráti eszmecserére.
Többnyire a szavazások során is egybecsenget az SZDSZ-es tagok álláspontja Debreceniével, ennek ellenére is töretlenül élvezte az MDF bizalmát, amely párt akkoriban még koalíciós partnere volt a Fidesznek.
Vagy húsz év kellett ahhoz, hogy Debreczeni megelégelje a képmutatást, és nyíltan is a magyar történelem egyik legkártékonyabb szereplőjének, Gyurcsány Ferencnek az oldalára álljon. Csatlakozva annak a politikai bűnözőnek a hivatásos seggnyalóihoz, aki békeidőben – persze az adott kor színvonalához mérten – soha nem tapasztalt szegénységbe taszította és eladósította a magyarságot, tönkreverte a hazai gazdaságot, idegeneknek árusítva ki országunk javait, és kitagadta a nemzetből az elszakított területeken élő testvéreinket.
Kenyéradó gazdájának hűséges csatlósaként most Orbán Viktortól félti a magyar demokráciát, miközben a szemkilövetőben, a 2006-os rendőrterror megrendelőjében véli felfedezni a szabadság reménysugarát ez a hitvány, de szerencsétlen alak.
Legújabb irományaiban Debreczeni a magyarországi sajtó – állami támogatás híján – életképtelen, liberális részéért hullat keserű könnyeket. Megfeledkezve arról a tényről, hogy néhány éve – persze a busás állami támogatások birtokában – még a szoclib média hangoztatta azt a véleményt, a nemzeti lapoknak üzenve, hogy tessék boldogulni piaci alapon. Most talán megkapták, és ha nem boldogulnak, Debreczenivel az élen, be lehet fogni a mocskos pofájukat.
Már régóta ideje lenne annak, hogy a Debreczeni-féle közszereplők, jó pénzért a legkártékonyabb nemzetellenes erőket is kiszolgáló publicisták a magyar közélet szemétdombjára kerüljenek. Csakhogy a Fidesz még ma is tömve van a hasonló, kétszínű alakokkal, akik kéjes örömmel gáncsolnak el minden magyar érdekű törekvést, kezdeményezést. Jelentős részben nekik köszönhetjük a félrevitt, az országunkat romba döntő rendszerváltást.
Meddig kell még elviselnünk őket?
Varga Imre – Hunhír.info
