Érdekes írást küldött szerkesztőségünknek Juhász Kálmán a Magyar Bölcső Egyesület nevében. Érdekes, mert a radikáloldalon zajló, sokak által nem ismert folyamatokba nyújt bepillantást egy sajátos szemszögből. Sokszor felmerül bennünk a kérdés, mi a követendőbb hozzáállás a nemzeti ügy felkarolása érdekében: a nyilvánosság, a vita, vagy hagyni, hogy a szekértáborok viszonylag kisebb médiajelenlét mellett egymással kakaskodjanak. Felnőtt, gondolkodó magyarnak tartjuk olvasóinkat, ezért hozzuk le az alábbi írást.
Zászlót bontott Pősze Lajos Patrióta Mozgalma Kaposvárott. A hír idén januárból való, de innen kell kezdjük a szép történetet.
Az ismert politikus mellett – aki gyakorlatilag minden nemzeti pártnak volt tagja – a pulpituson látjuk a volt jobbikos megyei elnököt, aki büszkén bontja a zászlót, és igen szorgalmas eme cselekedetében azóta is. A Jobbik volt frakcióvezető-helyettese gyakorlatilag egy új, nemzeti radikális párt megalakulását jelenti be.
A Patrióta Mozgalom zászlót bontott azóta Debrecenben, a szép emlékű szentesi rendezvényen – ahol is elhangzott a sommás vélemény, mely szerint „Esküt tettél, köcsög”, majd Budapesten bontott véglegesen zászlót, hogy aztán ahogyan keletkezett, úgy is múljon el.
De a „zászlóbontási kedv” azóta sem hagyott alább.
Márciusban 10 megye volt jobbikosai bontottak zászlót Nagykőrösön, és döntöttek a további együttműködésről, majd innentől érdekessé válik a történet: a csapat nagyrészt együtt marad, de néhányan innen is tovább állnak zászlót bontani.
Időközben interneten alakul egy párt, amely áprilisban bont zászlót; az eseményen részt vesz az a szolnoki pár is, aki eddig minden hasonló rendezvényen részt vett.
Az internetes csapatnál hangzik el a másik kulcsmondat először: ”a párt bejegyzés alatt van”.
Nézzük, hogyan toboroz a „bejegyzés alatt álló internetes, új nemzeti radikális párt”.
Miközben a nagykőrösiek tüntetést szerveznek Pécsett a Jobbik elnöke ellen, illetve más módon is bizonyítják elkötelezettségüket – pl. tömegesen lépnek ki a Jobbikból –, és ezen történésekről a média is beszámol, addig ”az interneten szerveződött, új nemzeti radikális párt” képviselői azt a hamis látszatot keltik, mintha tulajdonképpen ők maguk volnának az események mögött, ezzel kampányolva csábítják a „tagjelölteket”.
Időközben más csoportok is a párttá válás útjára lépnek, hogy véletlenül se ismételjem magam, zászlót bontanak új, nemzeti radikális pártként, mert a Jobbik letért az Útról, és a „párt” bejegyzés alatt van. Ezek a csoportosulások a történet szempontjából a mellékszálak. (Természetesen attól még magukra vállalhatják a nemzetmentés oroszlánrészét. Adjon nekik a Jóisten hitet és tehetséget munkájukhoz.)
Nem tudom, hogy a kedves olvasónak volt-e déja vu-je a politikai történésekkel kapcsolatban, nekem bizony sokszor van ilyen érzésem.
Néhány napos hír, amely szerint új, nemzeti radikális párt/mozgalom alakult a közelmúltban. A párt bejegyzés alatt van természetesen, és zászlóbontó rendezvényt tart. Na hol? Hát Kaposvárott május 27-én. A párt természetesen azért alakult, mert a Jobbik letért az Útról, de ők meg nem, ezért kérik a szavazók bizalmát, egyben felhívják figyelmünket a cigánybűnözésre, mely a haza legnagyobb rákfenéje, stb.
A biztonság kedvéért a pulpituson látjuk a Jobbik volt megyei elnökét, aki igen elkötelezett most is, de Pősze Lajosról a következőt nyilatkozza, – idézem: „Pősze Lajos egy nagyon nagy szakember egyébként, és felajánlotta a segítségét, de jelenleg nincs szükség a munkájára.”
Eddig az idézet. Azt szinte csak reflexszerűen írom le, hogy régi ismerőseink Szolnokról bizony itt vannak – nélkülük zászlót bontani nem érdemes mostanság.
Időzzünk el kicsit Kaposvárott, ebben a somogyi városban. Vajon miért ilyen magas itt az egy főre jutó új nemzeti radikális pártok aránya? Ha már itt tartunk, tegyünk fel néhány kérdést közösen, és próbáljuk megtalálni azokra a racionális választ. Az ismert formulát aktualizálva: Mi folyik itt Kaposvárott?
A helyzet az, hogy a Jobbiktól az évek során sokan eltávolodtak, látva, helyesen felismerve néhány folyamatot. Van, aki néhány éve, van olyan is, aki csak néhány hónapja szakított a párttal, annak változását figyelve.
A magyar politikában megszokott jelenség, hogy volt eszdéeszesek kerülnek meghatározó pozícióba az összes többi pártban is. Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy zsidó identitással is rendelkező honfitársaink jelentős befolyással bírnak minden pártban, hanem kifejezetten az SZDSZ volt/jelenlegi aktivistáiról. Ismerjük a neveket, arcokat az MSZP, LMP és a másik oldal pártjaiból is. Új azonban a felismerés, hogy a folyamat a Jobbikot is elérte.
Nem állítom, hogy mindenki ezért fordított hátat a nevezett pártnak, biztos voltak szép számmal antiszociálisok, csendes őrültek, meg nem értett zsenik is az immár párt nélküliek között, de az elhagyók közös élménye a párt letérése az általuk helyesnek vélt útról. Meg is jelenik a felismerés minden új alakulat önmeghatározásában.
Nem akarok a jelenséggel hosszasan foglalkozni, mások életüket, munkásságukat áldozzák a kérdésnek, azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy a volt SZDSZ-ben lehetett valamennyi pénz- és marketingismeret, amely a pártépítéshez elengedhetetlenül szükséges. Elég csak arra gondoljunk, hogy a párt félhivatalosa, az ismert portál nagyon sokáig egy volt csak a többi radikális hírsite között, amíg szinte minden nap nem került szóba a fősodrú (tehát libsi) médiában.
Nincs az a pénz, és nem is lesz soha a Jobbik birtokában, amelyből ilyen hatékony reklámot csinálhattak volna saját maguk – a szaktudásról nem is beszélve.
Fontos körülmény a 2009-es EP kampány, amelyben a szélső liberális párt anyagi eszközt nem kímélve építette fel a Jobbikot. Azért naivak ne legyünk mi sem, az SzDSZ pontosan tudta, hogy milyen hatású a kampánya. Gyakorlatilag arra a fantazmagóriára építették fel a fővárosi stratégák az emlékezetes kampányt, mely szerint a magyar társadalom 90 %-a rasszista. (Ez azért marhaság, mert legföljebb is csak a tapasztalataink alapján megfontoltak vagyunk. A kettő nem ugyanaz, de a liberalizmust magát érhetjük tetten az ilyen és ehhez hasonló hazugságokban.) Tehát pontosan tudniuk kellett, hogy milyen hatása lesz, ha többség számára „cigánybarátságként” dekódolható antirasszizmust állítják szembe a rendpártisággal.
A Jobbik 2009-es kampányarcáról már ne is beszéljünk.
Tehát az említett körülményeket felismerve, vagy csak megsejtve néhányan, vagy sokan exjobbikosok lettek.
Én azért nem akarok állást foglalni a mennyiség kérdésében, mert a számháború nem közelebb visz az igazsághoz, hanem onnan visz el minket. Az, hogy mi sok, vagy éppen kevés, az meglehetősen szubjektív dolog, és mint ilyen, igen nehezen „tényesíthető”. Én úgy vélem, hogy az exek jelentős része apolitikussá vált, mások a politikai pártok jelenlegi struktúráját vetik el; gondolom, abból a felismerésből kiindulva, hogy a nemzetmentéshez nem elengedhetetlen feltétel a párttagság, másként fogalmazva a példamutató cselekvésnek nem föltétele az ”együtt menetelés”.
Van egy szűk csoport, amely nem számlál többet 150-200 embernél, akik izomból pártot akarnak csinálni.
A felületes szemlélő azt gondolhatja, hogy ha szinte kéthetente alakul új formáció, akkor biztosan igen széles lehet a merítés. A valóság azonban az, hogy ez a néhány ember csinálja az összes zászlóbontást. Azt a kérdést a tények ismeretében nem is érdemes feltegyük, hogy ki fog ezekre a „pártokra”szavazni; ennek a kérdésnek így nincs értelme.
Hogy megérthessük ennek az okát, vissza kell térjünk képzeletben Kaposvárra.
Szóval mi van ott?
Nagy dolog azért persze nincs. Egyszerű tények vannak Azt is mondhatnánk, hogy a kétkezi tényvalóság lakozik a városban.
A 2010-es országgyűlési választásokon a Jobbik megyei listáját Pősze Lajos vezette. Az a Pősze, aki 2011 januárjában zászlót bontott, és azóta is felsejlik alakja minden egyes csoport mögött. (Egyébként pont annak a fiatalembernek a helyét foglalta el, akinek most is a legtöbbet köszönhet. Vele kezdte januárban a zászlóbontást, és akarva-akaratlanul most is ő a leginkább használható figurája.) Ott tevékenykedett a netes csapat mögött, és bizony ő aktiválta az ennél többre, jobbra hivatott főnixes vezetőt is.
Ennyi elszánás személyes indítékból ritkán adódhat (mások szerint meg csak abból adódhat igazán), és mi is beljebb leszünk a történetben 3 év múlva, amikor is vélhetően egy teljesen új (vagy nagyon is régi) csapattal vág neki a sokat tapasztalt politikus a következő megmérettetésnek. Az akkori személyi összetételből sok minden válhat nyilvánvalóvá. A mostaniak csak gyalogok a játszmában, akiknek az a feladatuk, hogy kezdjék ki a Jobbikot. Ebben a küzdelemben ők maguk biztosan fel fognak őrlődni, de hasznot olyan csapatnak hajtanak, akikről még igen keveset tudunk, de azért azt kívánom mindannyiunknak, hogy ne legyen déja vu-nk.
Juhász Kálmán
Magyar Bölcső Egyesület
A publicisztika rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül azonosak hírportálunk álláspontjával.
Hunhír.info
