Európa legkönnyebben elfoglalható államai Norvégia, Dánia, Belgium és Hollandia. Nagyjából ebben a sorrendben értelmezhető a gazdagságuk is az ott élőknek. Persze azért gondoskodnak róla a népirtó pénzügyi körök, hogy ne legyen túl sok pénz az ott élők zsebében sem. De az ott kialakult gazdasági rendszerek azt eredményezik, hogy sok pénz van az embereknél, főleg a közép-európai népekhez viszonyítva.

Egy külön érdekesség, hogy több ország élén királynő áll. Persze vannak ott királyok is, de ahol királynő a főnök, a nagyobb tiszteletet ő kapja. Ennek ellenére ők sem tudják megvédeni a népüket a “pénzemberek” garázdálkodásától. Hiába a királyi családfa, hiába a királyi ősök sora, a „demokrácia” és a liberalizmus ott is megtette a magáét. Még formális hatalom sem nagyon van az uralkodók kezében, nemhogy valódi erő. Ők már régen elvesztették az uralkodói jogukat. Pontosan akkor, amikor “pénzemberek” kezébe adták országuk gazdaságát.

A gyarmatokon élők automatikusan megkapják a gyarmattartó ország állampolgárságát. Ezért nem lehet Hollandiában vagy Belgiumban azt mondani egy koromfekete embernek, hogy:”- Te nagyon eltévedtél, Afrika ide nagyon messze van!” A kelet-európai embernek viszont nehéz állampolgárságot szereznie errefelé. Mivel Magyarország az EU tagja, ezért egyelőre nem is kell foglalkoznunk ezzel a kérdéssel, majd később visszatérünk rá.

De erősödnek a bevándorlásellenes mozzanatok, mint például Dánia legutóbbi szigorítása. Bár azt állítják, hogy a határellenőrzést csak ideiglenesen állítják vissza, de ismerjük mi már jól az „ideiglenes” kifejezés mélyebb jelentését.

A magyarság sok szempontból határozható meg. Abból a szempontból is két részre osztható, hogy vannak közöttünk kalandvágyók, és vannak olyanok, akik nem szívesen mozdulnak ki hosszabb időre az élőhelyük környékéről. A kalandvágyók sok esetben mennek külföldre dolgozni, vagy éppen sofőrök lesznek belőlük, vagy más okból sokat utazó, alsó szintű cégvezetőként dolgoznak. Nekik lehetőségük nyílik, hogy bekalandozzák egész Európát. De kevesen telepednek le közülük külföldön. Pedig ennek most jött el az ideje.

Mert a kalandozó magyarok már több mint ezer éve is útra keltek, aztán bejártak sok földet, de mindig visszatértek a helyükre. Arra a földre, amit Isten bízott rájuk, és amiért oly sok vért ontottak.(A sémiták is megkapták a Közel-Keletet, tehát nincs reklamáció, Európában mi vagyunk otthon.) Az nyilvánvaló, hogy régebben is tudták Európa és Ázsia népei, hogy a Kárpát-medence milyen tulajdonságokkal rendelkező terület, többek között ezért is volt a sok háború. Például a palesztinok elleni mostani zsidó terror egyik fő oka az, hogy a telepeseket felkészítsék a magyarországi letelepedésre. Mert a zsidó csak erőszakkal tud érvényesülni, legyen az fegyveres erőszak, vagy gazdasági terror. Utóbbit eltanulták tőlük a távol-keleti (elsősorban kínai, vietnámi, koreai és indiai) népek, és egy sajátos módon alkalmazzák.

Most, ezernél több év elmúltával itt az idő, hogy a kalandozó magyarok megint útra keljenek. Azért, hogy elvegyék, ami e népnek jár, és azért, mert ők nem állítják fennhangon hogy Isten velük van, viszont nagyon pontosan tudják ezt. Az elmúlt ezer év után végül eljutottunk arra a pontra, ahonnan már nincs hova hátrálni. Akkor hát nem marad más választásunk, mint előre!

Külföldről sok mindent könnyebb elérni Magyarországgal kapcsolatban, leginkább a szebb jövőt. Néhány év alatt anyagilag komolyan meg lehet erősödni, és több olyan lehetőség is van idegen földön, ami otthoni körülmények között kivitelezhetetlen.

Külföldön mindenki a saját dolgával törődik, a máséval csak akkor, ha kifejezetten megkérik rá. A rendőrség leginkább akkor zaklatja az embert, ha oka van rá. (Persze mindenhol vannak buta rendőrök, hiszen a média agymosása, és a liberális multikulti elvette a józan eszét némelyiknek.) De a legtöbb helyen nyugalom van, és mindenki azt csinál, amit akar. Főleg a saját portáján, vagy olyan helyen, ahol nem zavar vele másokat. De leginkább olyan helyeken, amelyek távol vannak a figyelő szemektől. Még akkor is, ha azok a szemek nemigen figyelnek rájuk. Például Norvégia vagy Svédország hegyei között, vagy a hollandiai szigeteken.

A külföldön élők sokkal jobban tudják segíteni a magyar őstermelőket, mezőgazdasági termelőket ahhoz képest, ahogy most lehetősége van rá az otthon élőknek. Azzal az anyagi háttérrel, amit meg tudnak teremteni a külföldi kalandozások során, már meg lehet szervezni az élelmiszerek közvetlen szállítását otthonról, bár Norvégiában vámot kell fizetni, hiszen nem tagja az EU-nak. Nem lesz érvágás a külföldön élő magyaroknak kifizetni a magyar gazdának annak az árnak a többszörösét, mint amit a multiktól ma megkap vagy valaha is megkapna a jó minőségű termékeiért, terményeiért. Tehát a tisztességesen termelő, jó minőségű terményeket kínáló gazdáknak van esélyük arra, hogy gyorsan beérjék, majd egy lépéssel meg is haladják a pénzügyi körök manipulációit. Így lesz elég tartalékuk arra az esetre, ha megint a „gazdasági válság” nevű nyulat rántják elő a kalapból a korlátok nélkül vakolók.

Tehát egyszerűen ki lehet építeni az élelmiszerláncot. Így az otthon maradók is lélegzethez (és jó pénzhez) jutnak, és a külföldön élőknek sem kell nélkülözniük a hazai ízeket. Kevés magyarnak van kereskedői vénája, mert az üzletelősdi nem jellemző a magyarra. Erre a kevés emberre kell alapozni az áruszállítást és a kereskedelmet. Ahogy a törökök, a különféle arabok, a kínaiak, a vietnámiak, a koreaiak és a sok keleti nemzet meg tudta oldani azt hogy otthoni terményből készült étel jusson az asztalára, úgy ezt a magyaroknak is meg kell oldania. Főleg, hogy az összefogás ereje és a folyamatos kapcsolattartás megoldása is ebben rejlik. A sok jövés-menésbe aztán sok más dolog is belefér. Akárcsak az otthon eltöltött néhány napba.

Mivel külföldön sokkal kevesebb munka is elég a pénzkeresethez, ezért marad bőven idő (és mint előbb kifejtettem: pénz is) arra, hogy a magyar kultúrát is lehessen támogatni. De leginkább arra van idő és lehetőség, hogy újratanuljuk a magyarságunkat, a hagyományainkat, a történelmünket. Ehhez is vannak már tanítóink, akik nem csak a rovást és őseink tetteit tanítják meg nekünk, hanem a hagyományainkat is, egytől-egyig. Mindenki megtanulhatja, hogy elődei – legyenek bár jászok, kunok, palócok vagy zalai, őrségi végvári vitézek – miként élték életüket, miként viszonyultak az őket körülvevő világhoz és a Teremtőhöz. Mert leginkább ezt felejtettük el – és ebben nagy része van a zsidó-kereszténységnek –, pedig ebben rejlik az igazi erőnk. Nagyon fontos, hogy az őseink által felfedezett módszereket újratanuljuk és használjuk, legyen az akár építkezés, akár ruházkodás, akár a háztartás működése. Egy bőgatyás, hosszú hajú ember különösebben fel sem tűnik Nyugat-Európában a multikulti forgatagában. Tehát ruházatunk is tükrözheti őseink tudását, találékonyságát, az otthonmaradóknak pedig újabb lehetőséget nyitunk ezzel, hogy tisztességes pénzhez jussanak.

A fent említett országokban nem illik nagyon berendezkedni önálló mezőgazdasági termelésre, legalábbis első nekifutásra nem. Ráadásul irtózatosan drágák a földek. Egy hektár földet a magyarhoz képest akár százszoros áron lehet csak megvenni, ha egyáltalán eladják külföldinek. (Nem mint nálunk.)

Hollandiában sokkal több a ló, és sokkal többet is lovagolnak az ott élők, mint mi magyarok, holott mi lennénk a lovasnemzet. Közvetlenebb, szeretet-teljesebb az emberek és állatok kapcsolata arrafelé, mint otthon. Például kutya sokkal kevesebb van (azok is többnyire női retikülökből kikandikáló zsebkutyák), mint amennyit otthon látni. Akinek kutyája van, ő társnak tekinti és úgy is bánik vele.

Rengeteg haszonállat legel mindenfelé, de nem kell őrizni az állatokat, mert nem tudnak elkóborolni. Hollandiában például tengersok apró csatornával akadályozzák meg, hogy a szomszéd földjére tévedjenek az állatok. Ajánlom, hogy akit érdekel, nézze meg az Amszterdamtól észak-északkeletre eső Volendam (és Edam – igen, itt találták fel az edami sajtot) környékét a térképen. Itt láthatja, hogy mit építettek ki a hollandok. Svédországban, Norvégiában vagy Dániában viszont sok-sok kilométeres kerítésekkel, vagy villanypásztorokkal őrzik a nyájat. A nyájőrzést mint foglalkozást ők sem művelik már, még ha korábban volt is ilyen szakma arrafelé.

A csatornákat viszont ki kell ásni és karban kell tartani, a kerítéseket meg fel kell húzni és ugyancsak van rajtuk javítgatni való mindig. Ebben a munkában már részt lehet venni bárkinek. Bár a helyiek többé-kevésbé megoldották ezt, de azért dolgos embernek mindig van hely ebben a „szakmában” is.

A helyiek közül sokan szeretnek lovagolni, és ahogy látom, a magyar lovashagyományokat még nem felejtettük el teljesen. Mindig van olyan magyar – akár több is –, aki újratanulja, eredetiségét megőrizve naprakésszé teszi a magyar lovastudást. Ennek is van helye külföldön, és lenne is rá komoly, fizetőképes igény.

Csakhogy egy átlagembernyi vallonnak (Belgium déli része és egy darab Hollandiából) vagy flamandnak (Hollandia nagyobbik része és egy kevés Észak-Belgium) fogalma sincs arról, hogy kik-mik a magyarok. Az erényeinkről nem tudnak semmit, a képességeinkről és szakértelmünkről sem sokat. A történelmünkről meg pláne nem tudnak, hiszen sokan az ott élők közül a saját népük történelmét sem ismerik. Hát még ha a gyarmatokról származnak, vagy másfajta bevándorlók.

A svédek tudnak a legtöbbet a magyarokról, és szívesen is látják őket. A dánok és a norvégek viszont megint nem tudnak semmit rólunk. Akkor hát itt az idő, hogy bemutatkozzunk nekik. Lehetőleg csak a jó oldalunkat mutatva. A rossztól úgyis meg kell szabadulnunk.

Persze ,azt nem lehet elkerülni, hogy a cigányok egy nagyon kis része valamiképpen ne szivárogjon át. Tehát azt már az elején ki kell nyilvánítani és tudatosítani kell az ott élőkben, hogy nem hozzánk tartoznak, és Magyarország nem az ő hazájuk. Csupán ideiglenesen állomásoznak ott, hiszen alapvetően egy folyton vándorló, nomád és erőszakos kultúrkörhöz tartoznak, akik sehol sem tudnak beilleszkedni.

Azok, akik már kijutottak, többnyire harmadik-negyedik generációs cigányok, akik beszélnek már a helyiek nyelvén és angolul is, a felnövőknek muszáj volt az iskolában megtanulniuk legalább a nyelveket.

A cigányokból szinte mindenütt tolvajok vagy szexipari munkások lesznek. Jellemzően Romániából, Magyarországról, Ukrajnából és Bulgáriából hozzák a kurvának valót. A férfiak jellemzően stricik és/vagy tolvajok, a fiatal nők pedig kurvák lesznek. Az idősebb nők látják el a háztartást és felügyelik a „dolgozókat”.

No, hát nekünk mindezektől határozottan el kell határolódnunk. Ezt nem lehet úgy megoldani, hogy nem beszélünk róla, aztán akkor az nincs is. Mert a média sok helyen a magyarok közé sorolja őket. Holott nekünk semmi közünk nincs a bűnöző életmódot folytató cigányokhoz. Amelyik dolgozik (még eggyel sem találkoztam kalandozásaim során), az meg már nem cigány, és nem is kerül be a hírekbe. Néha persze előfordul, hogy hangulatkeltés céljából a helyi média előveszi őket, de mi látjuk, hogy csúfos kudarcot vallanak a helyi cigánymosdatások.

Manapság a legkönnyebben a médián keresztül lehet a fejekben rendet tenni, tehát néhány – a magyar nemzeti kisebbséghez tartozó – újságírónak is lesz elfoglaltsága errefelé. De csak külsősként, tehát a médiakarrier szerintem kizárt.

Úgy általában a természettel is egész más a kapcsolatuk az itt élőknek. Hollandiában például nem érdemes kísérletet sem tenni egy állat megsimogatására (hacsak nem kifejezetten azért van ott az az állat), mert zaklatásnak veszik, és komoly büntetést lehet érte fizetni.

Annak ellenére hogy ennyire védik-óvják az állatokat – főként a vadon élőket –, az erdőket pontosan tervezetten irtják. Persze irtás után újra is telepítik őket. Skandináviában (Dánia, Norvégia, Svédország, Finnország – amelyek szóba jönnek számunkra) például a gazdaság jelentős része összefügg a faiparral. (A gazdaság másik alapja a pedig a halászat.) Ahhoz meg ugyebár fa kell, amit előzőleg valaki kivágott. Ebben a műfajban van bőven munkahely, ráadásul az egyik legjobban fizetett szakma is. Magyar forintban kifejezve 700 000 – 1 000 000 forintot (de akár ennél jóval többet) is zsebre tehet az, aki erre adja a fejét. Aztán hogy a csodálatosan tiszta norvég levegőn a pihenőidejükben mit csinálnak a favágóbrigádok, arra itt senki sem kíváncsi. Főleg azért nem, mert esetleg száz kilométeres körzetben ember sincsen arrafelé rajtuk kívül. Az amerikai kém-műholdak pedig nem látnak be a fák közé. Főleg ha tesznek is erről az ott élők, mert megvannak rá a módszerek, és simán befogható a kém-műholdak szeme.

Az is igaz viszont, hogy embert próbáló szakma a fakitermelősdi, hiszen Skandináviában akár májusban is eshet a hó, és a hőmérséklet a tündöklő napsütés ellenére sem emelkedik sokszor 15-20 fok fölé. Idén május elsején például Svédország déli részén – ami Skandinávia legdélibb része is – hajnalban fagypont alatt volt a hőmérséklet. Otthon is előfordul ilyesmi, csakhogy Skandináviában ez mindennapos jelenség. Dél körül persze volt már 14 fokos hőség is.

Mind az erdők sokasága, mind a tengerek közelsége miatt a levegő nagyon tiszta. Tehát az egészség ebből a szempontból biztosított. Ebből következően a hosszú élet is. Megfelelő szervezés esetén akár családok is együtt tudnak élni az erdészeti szakmák közelében. A nők főzhetnek és elláthatják azokat a feladatköröket, amikre jut idejük és van képességük, a férfiak pedig az erdőkben vagy a fakitermeléssel, feldolgozással összefüggő helyeken dolgoznak. Persze a nők is dolgozhatnak, de egy rendes fizetés mellett akár vissza is térhetnek az eredeti feladatkörükhöz. A gyerekneveléshez és a családi tűzhely melegének őrzéséhez.

Errefelé már a 200 lakosú városokban is van óvoda-iskola. Ráadásul sokkal magasabb az oktatás színvonala, mint Magyarországon. Külföldön pedig lehetne magyar iskolát nyitni. Ahol a helyi szokásoknak megfelelően valódi, használható tudás megtanításával-megtanulásával töltik az ott lévők az idejüket.

Skandináviában nagyon magas szintű az oktatás. Olyan módszereket alkalmaznak például az idegen nyelvek megtanítására, amelyek logikusak és valóban használhatók. A svéd óvodákban például minden héten vannak kijelölt napok, amelyeken csak angolul lehet beszélni, így nagyon korán, anyanyelvi szinten sajátítja el a gyerek az angol nyelvet. Skandináviában mindenki beszél angolul, ahogy a Benelux-államokban is. Mert ilyen és hasonló módokon tanulják meg azt a nyelvet, amellyel Európa nyugati részein érvényesülni lehet. A kalandozásban részt vevő óvónőknek és az óvodákban munkát vállalóknak ilyesfajta óvodákban kell oktatni az utánunk jövőket. Ahol a gyerekek magyarul, svédül-dánul-norvégül és angolul egyformán jól megtanulnak. A svéd, a dán és a norvég nyelv nagyon hasonló egymáshoz, így elég csak az egyiket megtanulni, a többit érteni fogják. A finn nyelv talán a svédhez áll legközelebb (de még így is nagy a különbség), ám a finnek akár mondat közben is angolra tudnak váltani, ha nem értik őket. Egyszóval a tanításban, oktatásban elhelyezkedni vágyók is megtalálhatják a nekik megfelelő munkahelyeket. Ehhez persze ajánlatos, hogy férjük, élettársuk is az adott országban dolgozzon. Az viszont nagyon fontos, hogy a gyerekeik lehetőleg ott szülessenek, de mindenképpen ott nőjenek fel.

Egész Északnyugat-Európában rengeteg gépet alkalmaznak a nehéz munka megkönnyítésére – de főleg a termelékenység fokozására –, ám azok környezetszennyezése a sajátos környezeti viszonyok miatt – erős szelek, gyakori csapadék – elenyésző. Ráadásul ahogy látom, a felszíni vizekből nyerik Skandináviában az ivóvizet, hiszen arrafelé rengeteg csapadék – főleg hó – esik. A hegyek viszont gránitból vannak, amely nagyon tömör kőzet. Ismereteim szerint nem nagyon tud átszivárogni rajtuk a víz. Ennek ellenére az a víz, ami itt a csapból folyik nagyon tiszta, és jó ízű. Az otthon kapható olcsóbb ásványvizek (amelyek valóban ásványvizek) ízével gyakran pontosan megegyezik a csapvíz íze, de előfordul az is, hogy finomabb náluk.

Mivel a víz az élet alapvető eleme, és a tisztasága meghatározza az élet minőségét is, így ebből a szempontból is biztosított a hosszú és egészséges élet. Mert egyelőre ne készüljön senki arra, hogy életét feláldozza a haza oltárán.
Egyrészt azért, mert a hazát újra el kell foglalni, másrészt pedig azért, mert ki kell várni azt az időt, amíg a zsidók teljesen kivágják maguk alatt a fát. Egyelőre mindent megtesznek ezért. Csakhogy a magyar nemzet megmaradásának szempontjából lassan haladnak vele.

(A Publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét.)

vadkörte – Hunhír.info