Bizony volt idő, hogy a narancsot luxuscikként tartották számon. Még az 1970-es években is ünnepi alkalomnak számított, ha megjelent egy boltban a csupán hosszú sorban állás után beszerezhető méregdrága déligyümölcs. Aztán a ritka csemege egyre gyakrabban tűnt fel a zöldséges pultokon, míg napjainkra egyik leghétköznapibb és legolcsóbb tagja lett a gyümölcsválasztéknak. Azt is mondhatjuk, hogy a 100 és 200 forint közötti kilós áron kapható narancs mostanság már a szegények csemegéje.
Közben a korábban még fillérekért beszerezhető alma, amely olyan bőségesen termett országunkban, hogy hegyeket lehetett volna belőle építeni, egyre drágább lett. Manapság a magyar alma szinte egzotikus gyümölcsnek minősül, amelynek kilójáért akár 400-500 forintot is elkérnek az üzletekben. Rendszeres vásárlását, napi fogyasztását pedig, csakis a társadalom felső rétege engedheti meg. Akárcsak a 300 forint körüli áron kínált krumpliét, amely nemrég még az alacsony keresetűek egyik leggyakoribb étele volt.
Ott van aztán a töpörtyű is, amely néhány évtizede a legszegényebb emberek táplálékának számított. Azóta nagyot változott a világ. A töpörtyű ára felszökött a csillagos égig. Akár 2-3 ezer forintot is elkérnek kilójáért, sokak számára megfizethetetlenné téve a korábban kedvelt és olcsó élelmiszert.
Viszont megjelentek azok a többnyire külföldi, tetszetős csomagolású „húskészítmények”, amelyek emlékeztetnek a korábban méregdrágán beszerezhető sonkákra, kolbászokra, szalámikra, ám már ezer forint alatti áron is megvásárolhatók. Manapság a szeletelt német gépsonka, vagy paprikás szalámi is olcsóbb a magyar töpörtyűnél. Általánosan megfigyelhető tendencia, hogy a magyar gyümölcs, zöldség és hús folyamatosan drágul, miközben ellepik az üzleteket a bizonytalan összetételű és származású, ám olcsó import élelmiszerek.
Külföldi parancsra leépítették a magyar cukoripart, miközben a kristálycukor ára az egekbe emelkedett. Persze a répából készült természetes cukor helyett bőséges a választék az élelmiszerek édesítése céljából behozott, tablettaként vagy folyadékként árusított olcsó vegyszerekből. A magyar élelmiszer drágul és eltűnik, miközben egyre több az egészségre ártalmas idegen áru.
Különösen az Európai unióhoz való csatlakozásunkat követően gyorsult fel ez a folyamat. Minden jel arra utal, hogy az uniónak nincs szüksége a hatékony és versenyképes magyar mezőgazdaságra. A régi tagállamok a saját termelőiket védik, ami úgy tűnik összeegyeztethetetlen a magyar gazdálkodók érdekeivel.
Mindennek pedig, a hazai mezőgazdaság lassú elsorvadása, és a termőföldünk elvesztése lesz a hosszú távú következménye. Hacsak nem történik gyors és hatékony kormányzati fellépés a sorvadást, a pusztítást szolgáló uniós parancsok ellen, a hódító ellenséggel szembeni nemzeti önvédelem érdekében.
Varga Imre – Hunhír.info
