Kameljuk mi a vén gádzsókat is, mer a romákok, azok jó emberek, de a pógármester, az nem kamel minket. Fajtagyűlölő, pedig tuggya, hogy a szegín cigánnak is köll a szórakozás. Csak a gépezésre meg a pijára kértem a segílyt, mer már egy hete nem vótam a játíkterembe, de hát nem adott a mocsók gácsi, aki ott meresztette a buláját.

Hát eldzsaltam a hivatabó, oszt máshun köllött pízt szereznöm. Oszt a romnyim mög a purdék is rováztak mán, mer vagy két napja nem kajátak, oszt arra is köllött a loví. A szegín romának mög onnít köll elcsórnia a manit, ahun az van, ha halózni akar.

Dzsaltam a faluba, oszt kigógyiztam: az egyik baró kéróbú kíne csórni a paraszttú egy kis lóvít. Azoknak a gádzsóknak van mit önniük, a cigány mög mindig éhözik. Nem frankó ez így, mer vótak nálunk a jogot védők az elempítű, hogy megokosíccsák a csóró romákokat Mán tudjuk, hogy minköt víd a jog, mer ami jár, az jár a romákoknak. Oszt a mocskos irigy paraszt mög nem adja azt, ami neki van, a cigánnak mög nincs. Hogy a devla üsse ki a szömküet, a rák kajálja mög a belüket.

Montam is otthun a Rómeónak: haver, mög kíne kerösni a Józsi tatát, mög az Erzsi nyanyát, amikun szoválik a falú. Oszt mangelunk egy kis manit tűlük. Mögkerázzuk tesókám monta a Rómeó, oszt csulázott is rája. Azír választottuk a Józsi tatáékat, mer jól iseröm űket. Már vágtam nekik fát, és tudom, hogy van pízük. Baj se lesz velük, mer vének és gyöngék. Osztán pijáltunk egy nagyot, míg el nem szováltunk.

Este Rómeó költött. –Íbredj Márió, vakerálta. Mönnünk kell a maniér a Józsi tatához. -Uzsgyi montam, osztán kézbe vettem a csurit, mer az köllött. Romeó is hozta a csuriját, oszt elindútunk a faluba.
Sötét vót, Józsi tatáék má régen szoválhattak. –Dik, montam a Rómeónak, itt könnyű dógunk lesz. Átmásztunk a kerítésen. Szerencsíre a kutya mán ismörte a szagom, mer többször dogoztam a kérónál, fát vágtam a Józsi tatának. Eléb csak a kamrát feszítettük föl, osztán jól behalóztunk. Köll az a kis kaja a roma embörnek, ha doguzni mögy.

Mögittuk ögy üveg pájinkát is, oszt jó kedvünk lött, danóni kezdtünk. Erre nem fölébrödt a vínembör. Ín szípön mangeltam űt, hogy nem báncsuk csak aggya oda a lóvét. Ő mög aszonta, hogy nincs, mört a fiuknak adták, amikor lakást vásárút a várusban.

Kameltuk az öreget, de muszáj vót megkínoznunk a konyhába. Bántani nem is akartuk, csak kicsit megszurkátuk, meg a fejit vertük, hogy gyűjön meg az esze. Lácsó manusok vagyunk, oszt nem akartuk bántani űtet. Arról mög nem tehetünk, hogy vén vót, oszt megmurdelt.

Míg a tata nem dzsanázta, hogy hun a lóvé, az Erzsi nyanya is odagyütt. A nénit nem akartuk bántani, csak ő se dzsanázta hun a píz. Mit tehet ilyenkor a lácsó roma manus? Kerálja azt amit nem kamel. Éhes a romnyi, éhesek a purdék, lóvé meg nyista, nem adja az irigy paraszt. A roma ember nem gonosz, csak szeret élni. A devla tudja, hogy nem tehet arról, ha az irigy parasztok megmurdelnek.

Józsi tata és Erzsi nyanya jól vakerált. Valóban csak 2 ezer forint vót a kéróban, de hunnan tudhassuk elűre eztet. A nyakukat meg azér vágtuk el, mer nem akartuk, hogy tovább szenvedjenek. A roma manusnak jó a szíve, kamelás van benne. A csurikat bedobtuk a budiba, oszt mentünk haza a putriba. Kétezer forinttal, meg két zsák kajával.

Legalább halóztak egy jót a romnyik meg a purdék. Másnap olyan nagyokat kuláztak, hogy csudájára jártak az udvarunkon. Rómeóval, pedig piját vettünk a 2 ezer forintbú. Még be se szlopáltuk mindet, amikor jöttek a rásszista rendőrök, oszt elvittek minket. Szerencse, hogy a jogvédők megmonták: semmi rosszat nem csinátunk, a szegínség nem bűn. Az únijóba is megmongyák, hogy a fászista magyarok ártatlanúl besitteltek bennünket.

Varga Imre – Hunhír.info