Kétségtelen, hogy Orbán Viktor miniszterelnök képes szélsőséges indulatokat gerjeszteni. Hívei és ellenfelei egyaránt hajlamosak a túlzó megnyilvánulásokra: Orbán felmagasztalására, illetve démoni személyiségként való bemutatására. Pedig ténylegesen egy mérsékelt politikai vezetőről van szó, aki néha elzárkózik a konfliktusok felvállalásától, és eddig bizony nem sokat törődött a legnépesebb társadalmi réteg, az alsó középosztály érdekeivel.

Itt van például a lakásrezsik kérdése. Manapság egy távfűtéses lakótelepi panellakás fenntartásának költsége – az alapterületétől függően – körülbelül 50 és 120 ezer forint között mozog. Tehát ennyibe kerül az, hogy az embernek fedél van a feje felett. Ugyanakkor egy 60-70 négyzetméteres lakás esetében, ez az összeg, megfelel az átlagos nyugdíjnak, vagy egy alacsonyabb munkabérnek. Vagyis a havi rezsi elviszi egy szerényebb keresetű állampolgár teljes jövedelmét. A következmény, pedig az, hogy emberek millióit fenyegeti önhibájukon kívül a kilakoltatás réme, mert az általuk becsületes munkával megkeresett pénzből lehetetlen a rezsi kigazdálkodása.

Akár hárommillió ember is otthontalanná válhat, ám az Orbán-kormány mégsem törekszik kellő eréllyel arra, hogy európai viszonyokat teremtve, minden munkavállaló vagy nyugdíjas számára összhangba hozza a jövedelmeket, legalább a létminimumon történő megélhetés költségeivel. Pedig manapság nagyon is könnyen előfordulhat, hogy például egy özvegyen maradt embernek nagyobb a lakásköltsége, mint a teljes pénzbevétele. Ám alig történtek lépések ennek a minden civilizált országban megengedhetetlen ellentmondásnak a feloldása érdekében.

Ugyanakkor a felső középosztály – ide tartozik a Fidesz vezetőségének túlnyomó része – jövedelmi helyzetét jelentősen javították a kormány intézkedései. Akik viszont képtelenek kifizetni a 60 ezer forint feletti távfűtési számlát, mehetnek az utcára. Tarthatatlan helyzet, hogy tisztességes családok kerülnek olyan körülmények közé, hogy választaniuk kell a számlak fizetése és az éhezés között.

Ha országunk felelős vezetői, a valósággal való szembenézés helyett, a mesebeli strucc módjára, homokba dugják a fejüket, nem oldódnak meg a magyarok túlnyomó részének valós gondjai.

Itt van például a cigánybűnözés kérdése, aminek még a létezését is igyekszik letagadni a Pintér Sándor által vezetett belügyminisztérium. Pedig országunk keleti részén már szinte lehetetlenné teszi a normális életet.

Egyértelműen látszik, hogy ebben a kérdésben a kormányfő valamiért retteg a valóságnak megfelelő véleménynyilvánítástól. Pedig a cigánybűnözés – mint létező jelenség – elismerése, az alapja bármiféle megoldásnak. Az ugyanis nem rasszizmus, ha megállapítjuk, hogy a többségi társadalométól különböző szocializáció, kulturális háttér és értékrend a társadalmi normák betartását, illetve a bűnözéshez való viszonyt illetően is eltérő magatartást eredményez.

Vagyis a cigányság széles tömegei számára a bűn fogalma mást jelent, mint egy többségi embernek. Például a cigányok körében általánosan elfogadott nézet, hogy joguk van lopással megszerezni olyan értéktárgyakat, élelmiszereket, amelyekkel ők nem rendelkeznek. A cigány hagyományt követő csoportok tagjainak teljesen más elképzelései vannak a tulajdonról, az értékek birtoklásának jogáról, mint az átlag magyarnak.

De említhetjük a műveltséget és az iskolai tanulást is. Az oláhcigány értékrendben ugyanis egyik sem szerepel. Ebből, pedig egyenesen következik, hogy a gyermekek iskolába járatását sok cigány szülő csak olyan nyűgnek érzi, amire erőszakkal kényszeríti őt az állam. Az iskolához és a tanuláshoz való viszonyukat szemléletesen mutatja, hogy a különféle tanárverések elkövetői egytől egyig a cigányság soraiból kerülnek ki.

A kormány viszont úgy tesz, mintha nyoma sem lenne ennek a szociológiai szempontból sajátos, a többségi társadalom viselkedési normáit, és a civilizált emberi együttélés szabályait sok tekintetben semmibe vevő magatartásnak. Márpedig a cigány tömegek életvitele, a többségi értékrenddel sokszor összeegyeztethetetlen viselkedése speciális megoldásokat igényel.

Tehát azoknak a bűncselekményeknek a visszaszorításához, amik elkövetői zömmel, tipikusan, jellemző módon cigányok, más módszerek kellenek, mint a többségi társadalom bűnözői elleni küzdelemhez. Egyébként az összes nyugati országban is vannak specialistái az eltérő kultúrkörhöz tartozó kisebbségi bűnözők elleni fellépésnek. Akár tagadja a Fidesz, akár nem, cigánybűnözés a romák eltérő kulturális hátteréből adódó létező jelenség, és egyáltalán nincs olyan jelentése, hogy minden cigány bűnöző.

Ám a magyar emberek normális életét ellehetetlenítő kérdésekkel egyelőre nem hajlandó érdemben foglalkozni a Fidesz, és makacsul hajtogatja a balliberális oldaltól már megszokott életidegen ostobaságokat. Egy, a népe sorsáért aggódó miniszterelnöknek fel kéne ismernie, hogy ezzel a politikával nem old meg semmit. Sőt, konzerválja a gondokat, és csupán az ellenfeleit hozza minden korábbinál kedvezőbb helyzetbe.

Varga Imre – Hunhír.info