Nem hivatalos látogatáson Hollandiában és Norvégiában járnak Japánból vezető élelmiszer-ipari és energiaipari szakemberek. A norvégoktól több halat szeretnének, a hollandoktól pedig tengeri erőműveket, amivel részben ki tudnák váltani a fukusimai erőmű kieső termelését.

A hollandok már régóta gátakkal zárják le a tengeröblök bejáratát, és sok helyen a gátakban üzemelnek a hullámok energiáját árammá alakító erőművek. Akit érdekel, megnézheti az E22-es út (a holland A7-es autópálya) Den Oever-ből (Den Úfer) északkeletre induló útszakaszának képeit. A keresőbe az Afsluitdijk (Afszlüjtdejk) nevet kell beírni. Ott konkrétan egy 27 kilométeres autópályát építettek a helyiek a tengerbe. Amihez hozzá lehetett kapcsolni a hullámerőművek egységeit, no meg rengeteg munkalehetőséget is adott az ott élőknek. Persze az IJsselmeer bejáratánál található szigetsáv (amelyből Texel a legnagyobb) között is több erőművi egység működik.

Afsluitdijk

Mivel Hollandiában kevés a természetes folyó – bár a németek kedvence a Rajna ebben az országban ömlik a tengerbe – így a hollandok a tenger hullámzását is felhasználják áramtermelésre. Ebben az országban kialakult technológia van erre. Az erőművek alkatrészeit nem mind itt gyártják, de a németek által gyártott alkatrészeket az előbb már említett Rajnán könnyedén leszállítják a megrendelőnek.
Az okos – és tiszta – energiatermelésnek köszönhetően nem kell azon csodálkozni, hogy Hollandiában az áram olcsóbb mint Magyarországon. Jóval olcsóbb. Ősztől tavaszig árammal fűtik a rengeteg melegházat, amelyekből például a télvíz idején a piacon vásárolt paradicsom egy része származik. A paradicsomok – no meg az uborka és az eper is – a napfénynek megfelelő színhőmérsékletű lámpák fényénél növekednek. De az autópályák nagyobb része is ki van világítva. Hollandiában is, és Belgiumban is. No meg Norvégiában is.

Norvégia elsősorban halászatból él. A japánok pedig híres halfogyasztók. Kedvenc táplálékuk egy része az utóbbi időben majdnem világít a sötétben, olyannyira sugárszennyezett. Tehát utána kellett nézni hogy miként tudnák pótolni. Bár a norvégok elsősorban a tengeri lazacban (salmon) jók, de nyitottak bármilyen más halfajok leszállítására is. Már ami megtalálható a „vadászterületeiken”.

A norvégok által kifogott lazacok nagy részét a KLM Cargo – a Holland Királyi Légitársaság – szállítja a Föld szinte minden országába, a kisebb részét pedig a SAS légitársaság. A halnak a kifogás után 48-72 órája van, hogy + 1 fokos hőmérsékleten eljusson valamelyik nagyobb európai légikikötőbe (Frankfurt, München, Schiphol, Liége). Onnan már 24 óra elég, hogy a halat leszállítsák a címzetthez a Föld bármely pontjára. Ekkor a lazac még frissnek számít. Sőt, egy hétig annak tekintik.

A japánok persze nem verték nagydobra hogy szükséget szenvednek a többszörös katasztrófa miatt több élelmiszerféleségben is. Hát éppen ezért itt lenne a lehetőség, hogy a gyakran eladhatatlannak titulált magyar halászati és mezőgazdasági termékekkel – a biztos és korrekt üzlet reményében – felvegyék a termelők a közvetlen kapcsolatot a japánokkal. Akik amúgy is rokonoknak tekintenek bennünket. Hát itt az idő, hogy bebizonyítsuk: számíthatnak ránk a bajban.

Némi gondolkodás után biztosan sokan rájönnek arra, hogy kiken keresztül vagy milyen módon lehetne leggyorsabban felvenni a kapcsolatokat a japánokkal. Azt javaslom, hogy a magyar állami szerveket és a fidesz-mszp-szdsz(lmp) kötődésű cégeket viszont mindenképpen hagyják ki az üzletből. No meg a felvásárlókat is. Pláne ha a főnök nem beszél tisztán magyarul…

vadkörte – Hunhír.info