A rendőrterror fokozódása és a közbiztonság romlása ellen tüntettek március 21-én a Teve utcai rendőrpalota előtt.

Több mint három hete jelentettük be rendezvényünket az illetékes szervnél. Az engedélyt minden további nélkül megkaptuk. Nem gondoltuk volna, hogy ennyire időszerű és alkalmas lesz. Gondoljunk csak arra, hogy mi történt Gyöngyöspatán, és mi történt a Hősök terén március 15-én.
Gyöngyöspatán a polgároknak elegük lett a kisebbség embertelen terrorjából és a rendőrség impotens tehetetlenségéből. Elhívták a Szebb Jövőt polgárőr egyesületet. Lett is mindjárt izgalom, az eddig erőszakos, rabló, fosztogató kisebbségből rögtön szegény, megfélemlített, üldözött áldozat lett. A megfélemlített, kifosztott és megalázott helyi magyar lakosokból pedig felszabadult, hálás közösség. Nem tetszett ez a nemzeti együttműködés, forradalmi, (ál)nemzeti kormányának. Rögtön rázúdították a falucskára jól fizetett zsoldoshadseregüket (a rendőrséget), akik, na mit tettek? Természetesen rögtön nekiestek a falu polgárait felszabadító polgárőrség vegzálásának, igazoltatásának. Hiszen itten a rendfenntartás az ő dolguk, és senki ne merje elvitatni tőlük ezt a monopóliumot. Persze a monopólium elvitatásáról szó nem volt, viszont sűrűn kérdezgették a helyi polgárok, hogy vajon hol voltak eddig. Választ persze nem kaptak.

Március 15-én a Hősök terén a Magyar Nemzeti Gárda ünnepelt. Jó előre megkérve és megkapva az engedélyt. A rendőri vezetéssel a kezdet előtt fél órával is egyeztetve kezdődött a rendezvény. Alig pár perc elteltével, hihetetlen erőkkel és még hihetetlenebb indokokkal támadt rá a rendőrség a méltósággal ünneplő tömegre. A Hiszekegy imádkozása közben kezdték ördögi táncukat és a Himnusz közben rángatták le a színpadról az éneklő embereket. De az emberek még mindig higgadtan álltak. Nem erre számítottak a rend és a törvény felszentelt őrei, az erőszak monopólium fizetett birtokosai. Elképesztő provokációk következtek, mikor valaki elhajított egy műanyag vizes palackot. Erre elszabadult a pokol. A rendezvényt, mivel elvesztette „biztonságát”, befejezettnek nyilvánították, vasban előállítottak 15 embert. Tombolt az erőszak és a terror.

Hát ezek történtek a narancs, akarom mondani a banánköztársaság nemzeti ünnepén. A magát nemzetinek nevező kormány regnálásának 11. hónapjában. Kiegészítve azzal, hogy naponta aláznak meg, fosztanak meg vagyonuktól és életüktől embereket, miközben az erőszak-monopólium birtokosa a rendőrség, néma, tétlen szemlélője a folyamatnak, a forradalmi kormány pedig mindent megtesz, hogy problémát az asztal alá söpörje, letagadja. Ebből elég volt!

RENDET, BIZTONSÁGOT, TÖRVÉNY ELŐTTI EGYENLŐSÉGET!

Este hat órára hirdettük meg a rendezvényt. Már egy órával előtte is voltak a helyszínen és folyamatosan jöttek az emberek. Hat órára mintegy 2–3 száz ember gyűlt a kis színpad előtt. Sok szervezet is képviseltette magát. A Jogsegélyszolgálat is a helyén volt. A rendőri biztosítás gyanúsan csekély volt. De hát nincsenek messze. A közönség között csodálatos dolgokat is láthattunk. Egy 5–6 főből álló női dobkört, akik időnként megdöngetve hangszereiket, misztikus légkört kölcsönöztek. Egy csodálatos fehér selyemzászlót, melyről csillagkoronás Boldogasszonyunk arca mosolygott ránk. Hírt kaptunk, hogy a Kossuth téren időző, jól fizetett, antifa, antirassz meg még ki tudja milyen alakulatok, megpróbálják megzavarni a rendezvényt. Lássuk! Hát megláttuk.

Egy piros-fehérre kimázolt bohócsapkás alak mászott ki az aluljáróból, meghúzódva a fal mellett. Próbálta megszólítani az arra járókat, de mindenki messze elkerülte. Magában beszélt, mormogott félhangosan. Ha nem lett volna kifestve, szegény, elmebeteg csövesnek néztem volna.

Megsajnáltam, odamentem. Véreres szemekkel nézett rám és azt kérdezte, hogy ő most nem magyar. Kérdeztem tőle – minek érzed magad. Magyarnak – válaszolta. Akkor az vagy. Erre nem tudott mit mondani. Elfordult, mormogott valamit, otthagytam. Persze mindez később játszódott le. Aztán egyszerre csak elkezdte darálni – „Mindnyájan bohócok vagytok, bohócok vagytok”. Mivel továbbra sem foglalkozott vele senki, eloldalgott az aluljáróig ott visszafordult és két ökölbe szorított kezéből a nagyujját kiengedve, feje fölött lóbálva süllyedt le az aluljáróba. Hát ez szánalmas volt! Hiába, a stílus maga az ember. Erről ennyit!

A himnusz eléneklésével kezdődött a rendezvény. Itt jegyezném meg, hogy a közönség folyamatosan alakzatban állt (felhő, amőba majd adnak neki valami nevet). Első felszólalóként, Vass István gárdista ékesen ecsetelte a fennálló viszonyokat a közbiztonság és a cigánybűnözés terén.
Utána Zagyva György Gyula lépet fel színpadra és szemtanúként, majdnem kiselőadás jelleggel beszélte el Gyöngyöspatai élményeit, és ebből adódó „kalandjait” a liberális média „jeles” személyeivel.

Őt Lantos János a PAX Hungarica mozgalom vezetője követte. Beszéde, retorikája gondosan felépített, összefüggő és hatásos volt. Sajnos a színpadias külső megnyilvánulások inkább megmosolyogtatták a közönséget. Valószínű, hogy ezért is van az, hogy noha egy cél felé tartunk, de azt más úton, más irányból érjük el.

Varga B. Tamás a kitűnő zeneszerző és szövegíró óvakodva lépett színpadra, kifejtve, hogy amikor ő itt van, általában oszlatnak a rendőrök. Most úgy látszott nem fenyeget ez a veszély, de nem árt az óvatosság. Régi élményeiről beszélt, humorosan, vidáman. Gonda László a Kossuth téri vezér lépett színpadra. Az első pár perc után sajnos elkanyarodott az aktuális témától és egy jó húsz perces fejtegetésbe kezdett a magyar történelemről. Ami tökéletes lett volna egy Kossuth téri hosszú demonstráción, de itt fölösleges, és időrabló volt.

Végül Ináncsi József az MNG országos vezetője lépett az emelvényre. Ő csendesen, egyszerű szavakkal, érthetően, elemezte a cigánybűnözés és a rendőrség hozzánk, és egymáshoz való viszonyát. Sajnos Budaházy Gyuri édesanyja nem tudott eljönni, de legközelebb a HVIM és a Jobbik szentendrei Fidesz iroda előtti tüntetésén majd ott lesz.

Rendezvényünk a Szózat és a Székely Himnusz eléneklésével ért véget. Atrocitás nem történt. Mindenki gyorsan és fegyelmezetten elhagyta a helyszínt. Néhány bajtárs még az alkalmat kihasználva betért a Központi Panaszirodába, hogy jogos panaszát átadja. Az ott szolgálatot teljesítő rendőr feltűnő szolgálatkészségről tett bizonyságot.

Hogy mit érünk, mit értünk el ezzel a tiltakozó demonstrációval, még nem tudom, de valami megmozdult, valami kibújt a földből. Most még kicsi, gyámoltalan és ők azt hiszik, elég egyetlen készenléti bakancs hogy eltapossa, elpusztítsa. De az összefogásnak, állhatatos őszinteségnek és nyilvánosságnak lesz annyi ereje, hogy megóvja az iszonyatos hazugságok, aljas indokok, és szándékos meg nem értések felkavaró, mindent elsöprő szélviharától.

Szebb jövőt!

Hódos László
MNG Budapest

Hunhír.info