Jó, hogy előjött ez a Lázár-história. Két alapvető lépésre magyarázatot is ad, illetve van egy harmadik dolog is, de ez csak megközelítés. Kezdjük a két alapmondattal. Az első: Teljességgel elfogadhatatlan hogy egy politikus, vagy magát annak tartó, a politika, pontosabban a képviselőség segítségével gazdagodhasson meg. A második: Nem lehet úgy kormányozni, hogy a kormánypártban egymással viaskodhassak úgy a gazdasági, ideológiai érdekcsoportok, hogy nincs olyan központi erő, amely minden ilyen tömörülést egyformán tud kezelni, ha elszabadulnak, egy pillanat alatt leverni. Itt pedig a megközelítés: Kubatov-hangfelvétel után Lázár-hangfelvétel csak úgy előkerül, hirtelen a semmiből.

Török Gábor politológus megfogalmazása szerint Lázár János arra is alkalmasnak látszott, hogy egyszer a mostaninál is fontosabb hivatalt töltsön majd be. Mint írja: “tudtam róla, hogy – ha úgy látta helyesnek – korábban számos ügyben hajlandó volt pártja főáramával szemben politizálni, és személyesen is volt alkalmam meggyőződni arról, hogy mennyire tudatos és önjáró politikusként tekint önmagára. Ezért is néztem értetlenül szerepvállalását az Alkotmánybíróság jogköreinek csorbításában, és ezért sem lepett meg, amikor szolgálati autójáról a bírálatok hatására lemondva szokatlanul – és sajnos a médiában alig tárgyaltan – önkritikus mondatokat fogalmazott meg”.

Lázár János – nem ok nélkül – az utóbbi hetekben szimbólum és céltábla lett. Elindult azon az úton, hogy a nyilvánosság jelentős része számára a Fidesz Kóka Jánosa legyen, ehhez kis túlzással már csak egy „békás” mondatra volt szüksége. A ma nyilvánosságra került hangfelvétellel ezt is teljesítette – fogalmazott Török Gábor.

Török szerint Lázár János előtt most két út áll: egy hagyományos és egy szokatlanul bátor. Megteheti, hogy „beleáll” az ügybe, példák, előképek sokasága áll ehhez rendelkezésére: beszélhet megvágott felvételről, félreértett szavakról, őszinteségről és még sok minden másról. Talán pártja is felsorakozik mögötte, és látszólag megy minden tovább a maga útján. De teheti azt is, hogy a magyar politikában rendhagyó módon elismeri a hibáját, megköveti a megsértett választókat és lemond – a két, amúgy is teljes embert kívánó pozíciója közül legalább az egyikről. Ha előbbit teszi, megítélésem szerint politikusi sorsa a lassú hanyatlás lesz, olyan pálya, amelynek minden útjelzőjénél rendre visszacsengenek majd mostani mondatai. Ha időlegesen hátrébb lép, ha engedi, hogy a nyilvánosság számára legyen látható következménye a hibájának, később akár pozitív példa, hivatkozási alap is lehet a döntése – tévedett el teljesen a mellékutcában Török.

Azért ismertetettem hosszasabban Török elemzését, mert ő is rálépett egy olyan útra, amely arról szól. egyszerű ez a világ, nem nehéz elboldogulni benne. De nem egyszerű, és bűn lenne Lázár kapcsán is úgy megítélni, hogy a fehér az fehér, a fekete az fekete. Ezért is furcsállom, hogy Török ezt nem vágta le. Vagy nagyon is, de valamiért így szólalt, vagy kellett megszólalnia.

Ismételten hangsúlyozva, hogy elfogadhatatlannak tartom, hogy valaki a politikusságot anyagi haszon szerzésre akarja felhasználni azért egy-két kérdést felteszek. Magamnak is, Önöknek is. Kinek állhatott érdekében hogy pont most robbanjon egy három évvel ezelőtti bomba, aminek jóval nagyobb a füstje, mind a lángja. Kinek állhatott érdekében, hogy most, az alkotmányozás időszakában előjöjjön ezzel a történettel. Kinek az érdekét, vagy kiknek az érdekeit szolgálta valójában ez a históriai?.

A Fideszen belüli érdekcsoportok harcát látom ebben az akcióban, s mivel a kiszivárogtató egy Jobbik-közeli portál volt, tovább nem ragozom. Én nem.

(A publicisztika rovatunkban megjelent írások nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség véleményével.)

Hunhír.info