A gyöngyöspatai bakancscsattogás: Addig vegzáljuk, amíg önként elmegy – címmel közölt viszonylag tárgyilagos riportot a Népszabadság. A szerző, Doros Judit régi, mondhatni jó és elismert arc a műfajban, de van egy sárga köd az agyában, amelytől ő sem tud szabadulni.
Tessék végre már megérteni tisztelt liberális tollforgatók, véleményvezérek. Nem az a baj a cigánnyal, hogy barna, babonás, és színes rongyokban grasszál. Az a baj a többségükkel, hogy bűnöző, és a becsületes kisebbségük sem veti ki ezeket az embereket magából. Általános szemlélet sajnos, hogy a bűnöző, börtönviselt, többszörösen visszaeső bűnöző cigány éppen olyan elfogadott tagja saját társadalmuknak, mint aki becsületesen él. Amíg egy saját törvényei alapján élő kisebbségnél a parasztok kirablása, a börtönviseltség inkább érdemnek számít, mint bűnnek, a milliárdokat akár békák szexuális életének tanulmányozására is fordíthatjuk.
A gyöngyöspatai riport szerint a helyi romák közül “senki nem mert” elmenni a falugyűlésre. Bizalmatlanok az idegenekkel, legtöbben behúzódtak a házukba, az utcára sem nagyon merészkedtek ki. Akiket mégis sikerült megszólítani közülük, azt mondták: nem értik, miért kell eltűrniük, hogy egyenruhás polgárőrök fel és alá masíroznak az utcájukban, bakancsukat csattogtatva. – Vigyék el a rendőrök azokat a cigányokat, akik bűnözők, és csukják őket börtönbe, de ne bűnhődjön miattuk mind a háromszáz patai cigány! – méltatlankodtak – írja Doros Judit.
A cigányok méltatlankodnak, hogy állítólag egy kalap alá veszik őket a bűnöző fajtársakkal. Nem méltatlankodni kell, hanem az első esetkor már ki kellett volna őket közösíteniük. Nekik, a cigányoknak. De nem tették meg. Bizonyítsanak, aztán egyszer még a rend is helyreállhat. De cinkossággal, hallgatólagos beleegyezéssel, és morálisan is élő régi cigánytörvényekkel nem fog menni.
Hunhír.info