Március 15. Miért fontos nemzeti ünnepünk, és vissza-visszatérő kultusza a nagy időszaknak? Azért, mert éppen olyan a helyzet, mint 1848-ban. Akkor még nem volt gyár, ipar, gazdasági önszerveződés, mára meg már nincs.

A gyarmattá tett Magyarország elvesztette mindenét, csak most nem a Habsburgoknak, hanem a bankár-világhatalomnak az áldozata és a kiszolgálója is egyben. 1848-ban összefogott a nemzet többsége, most csak reménykedni lehet az összefogásban, hogy talán hatására repülő szőnyegként nem csúszik ki alólunk a földünk, az egyedüli nemzeti maradék. Most nem lehet forradalmi helyzetben reménykedni Európában. Megosztott, és ezer sebből vérző, de ha valaki lázad, összefog az eltiprására. A kokárdának új értelmet kell adni: a szellemi-ideológiai harc, a fejekben zajló forradalom az idegen és a belső ellenség ellen, akik nem szuronyos katonákat, hanem öltönyös bankárokat, gágogó liberálisokat és jogvédőket küldenek elvesztésünkre.

Éliás Ádám szerint hogy “ma újra időszerű a pénzügyi szabadságharc Magyarországon. A szabadságküzdelemnek immár csak ez a formája időszerű, mert a gyarmatosítás napjainkban nem katonai, hanem pénzügyi eszközökkel történik.” Valóban, a nemzetközi pénzkartell a központi bankok függetlenné tételével, azaz saját magánellenőrzése alá vételével, beépült az egyes országok, – és államszövetségek – politikai rendszerébe, mint új, ellenőrzetlen hatalmi ág. Ez a hatalmi ág nemzetek fölötti, hierarchikusan épül fel, és kemény pénzügyi kényszerítőeszközökkel rendelkezik. Kossuth példáját követve, sajnos ma sem tehetünk mást, minthogy kiharcoljuk, hogy a magyar pénz ismét a magyar társadalomé legyen.

Ez lenne március 15. egyedüli fontos üzenete.

Hunhír.info