A Hunhír.info hírportál munkatársai tegnap végigkövették a gyöngyöspatai eseményeket. Fényképezőgéppel, jegyzetfüzettel, ahogy ez általában megszokott, ha az ember vigyázni akar arra, mit ír le, és hogyan továbbítja az információkat az eseményekről.
Mint általában, most is sikerült a leggyorsabban tájékoztatni az embereket úgy, ahogy ez régen volt szokás, amikor nem szabadabb, de objektívebb volt a sajtó. A tudósító rohan, kérdez, rögzíti a benyomásait, a tapasztalatait. Nem befolyásolja semmi külső kényszer, csak a belső, az igazság, hiszen ezért választotta többek között ezt a szakmát. Aztán, amikor vége a napnak, s fáradtan hátradől, csak kíváncsiskodik egy kicsit, hogy mások is úgy adták-e vissza a történéseket, mint ahogyan ő a legjobb szándéka alapján megtette. Aztán olvas blogokat, tudósításokat, híradásokat, és nagyon elszomorodik. Nem elég, hogy itt ez a hatalmas társadalmi probléma, a kisebbség felülreprezentáltsága a bűnözésben, még ott van mellette egy legalább annyira elfogadhatatlan jelenség. Egy eseményről szóló tudósításban hazudott a hírt adók többsége. Azok a médiumok, blogok, egyebek, amelyek a sajtószabadság abszolút védelmezőinek szerepében tüntetik fel magukat, nem csúsztattak, nem vetítettek, hanem egyszerűen hazudtak. Súlyos bűn, mert lehet, miattuk kell visszamenni a gárdának.
Valamikor az volt az egyik fő szempont, hogy egy újságíró minden kollégát megelőzve szolgáltasson információt. A másik, hogy az ő híradása adja a legtöbbet, a konkrétumokon a megtörtént eseményeket alapuló, az őszintén visszaadó tájékoztatást. Hova tűnt mára ez a világ? Akkor egy kicsit bővebben, az objektivitást a benyomásokkal is színezve, de nem a színezést objektivitásnak előadva leírom, mi történt tegnap Gyöngyöspatán.
Korunk egyik rákfenéjéről van szó, a kisebbség bűnöző tagjainak társadalmi túlsúlyáról, amelyet éveken keresztül a szőnyeg alá söpörtek, és amelynek legalább annyira előidézője a liberális, megélhetési bűnözéses uszítás és kettős mércés hozzáállás, mint a munkalehetőség hiánya. Nagyon kényes téma egy olyan országban, amelynek negyedik hatalmi ágát abszolút uralja a liberális értelmiség, és a felnövekvő hasonszőrűekből álló nemzedékük talán még pofátlanabbul utánozza az ősöket. A tudósítás is lehet hazug és tényszerűtlen, ha valakik érdeke ezt akarja. Na, akkor vágjunk bele.
Egy, az egyes cigányok bűnözése elleni fellépés mindig magában hordja a veszély, hogy az események nem az előre megírt forgatókönyvek szerint alakulnak. A tapasztaltabb öreg rókának ezért először azt kell megnéznie, hogy milyen a mindenkori hatalom hozzáállása az eseményhez. Mit akar, mi jó a számára. Ha megyünk egy ilyen eseményre, már sok mindenre lehet következtetni, a rendőri erők nagyságából, az esetleges ellenőrző pontok felállításáról, illetve arról, hogy vannak e-e alternatív útvonalak, ahol esetleg mi is, mások is úgy átcsúszhatnak, hogy nem találkoznak ellenőrzéssel.
Úgy jutottunk be Gyöngyöspatára, hogy nem találkoztunk igazoltató, fegyvereket, tiltott eszközöket kereső rendőrökkel. Megálltunk az esemény helyszínén, letettük az autót, és itt kezdődött meg a munka. Az anyaggyűjtés. Ha egy újságíró beszél egy interjúalannyal, aki ráadásul kevésbé jártas a szavak, a gondolatközlés világában, nagyon könnyen befolyásolhatja a megkérdezettet, gyakorlatilag azt mondathatja vele, amit akar.
A teljes igazságra törekedtünk, ezért első kérdésünk a köszönés után az az volt, hogy jó-e, hogy itt vannak a tüntetők? A külső jegyek alapján a többséghez tartozó találomra megkérdezettek közül senki sem mondta azt, hogy nem jó. Aztán jöttek a válaszok, amelyek kivétel nélkül a félelemről, a kisebbség cselekedeteiről szóltak. Voltak, akik annyit tettek csak hozzá, hogy a betelepültekkel van a legnagyobb baj, ők a legvadabbak. A megkérdezett cigányok vagy arra hivatkoztak, hogy nem tudnak megélni, ezért kell elvenniük a másét, vagy a segélyt és a juttatásokat hiányolták. Belecseppentünk egy vitába, ahol egy idősebb. Árpád-sávos kendős magyar azt próbálta bizonyítani a cigánynak sűrű parolázások közepette, hogy mások uszítják egymásnak a két népet. Erre is csak az volt a válasz, nem tudunk megélni. Egyik cigány sem mondta, hogy megpróbálunk valami mást, csak a siránkozás, meg a bűnöző társak felmentése volt a jellemző. Egyik sem mondta, hogy fogjunk össze, hogy segítsük egymást, csak a bűnözésre adtak maguknak feloldást.
Amikor indult az esti fáklyás menet, és elért a cigánysor elejére, összekeveredett a szűk koszos sikátorokban rendőr, gárdista, egy massza volt az egész. Arra gondoltam, ha most lenne egy támadás, egy provokáció, mi történne? A gárdisták, a tüntetők sorból senki sem dobhatott semmilyen tárgyat a viskók felé, azt egyből kiemelték volna. De mi van akkor, ha a házak felől jön a támadás? Lehetett volna akár valós, akár provokáció. Kit támadtak volna a rendőrök? A tömeg biztosan megindult volna, ráadásul a rendőröknél nem volt tűzoltó-eszköz. Elképzelni is szörnyű.
A bepucolatlan háznál ott álltak a cigányok. Egy kövér cigány kezében feszülettel, rózsafüzérrel, arcát, egész valóját adva. Nyugodtan mondhatom, bátran. Az össze-vissza nyilatkozgató, köztörvényes bűnökkel vádolt Kolompár Orbán az emberi mögé bújva, gyáván. A cigányokat senki sem bántotta, inzultálta, de a keresztes ember látványa ellent mondott a történéseknek,. A feszülettel leplezik a bűncselekményeket, amelyek miatt az egész séta létre jött?
Egy ideig bírta Kolompár a tömeg szórványos cigánybűnözés skandálását, aztán munkára hivatkozva visszavonta az embereit a házba a tömeg hahotázása közepette. A putrisoron mindent betelített a bűz, az égett gumiszag. Orrfacsaróan. Aztán végigvonult a menet, Vonáék még beszélgettek azokkal az emberekkel. akik kint várták őket házaik kapujában. Nem volt olyan ember, aki azt mondta volna, nem kellenek ide. Sem a házaknál, sem az utcán. Vona Gábor a polgárőrök egy csoportjával lemehetett a gépkocsikhoz az egyik mellékutcán, a tömeg egy picivel hosszabb útvonalon. Ennyi történt, s nem más.
Hunhír.info (Tudósítónktól)
