Nemcsak nálunk, mindenütt, amint az 1905. március 6-án a Kis-Küküllő vármegyei Erzsébetvárosban született Makkai János újságíró „Válság Amerikában” című, 1941-ben megjelent kötete is tanúsítja, amelyből megtudjuk, hogy a mindenkori közpénzsikkasztó és társadalomdeformáló Heller Ágnesek az Újvilágban is mennyire türelmetlen nemzetiségellenesek voltak: örökösen sérelmi politikát folytatva törvényszerűen vezették a társadalmat az antiszemitizmus felé.
»Amerikában is gyakran sérelmi politikát űznek. Noha az európai zsidók azt képzelik, hogy az amerikai fajrokonok Isten tenyerében melengettetnek, az amerikai zsidó sajtó mégis azt mutatja, hogy állandóan meg vannak sértve. A demokráciából, a szabadságból és az egyenlőségből sohasem lehet elég számukra, mert bizonytalanságérzésük folyton hisztériában tör ki.Mindig akad Amerikában is sötét reakciós politikus, maradi szenátor, aki ellen hetekig-hónapokig tartó harcokat folytatnak a héber nyelvű újságokban, de az angol nyelvűekben is. Halálra dicsérik Amerika nagyszerű demokratikus berendezését, üvöltenek a háborúba való beavatkozás mellett, száz százalékkal amerikaiabbak az amerikaiaknál, de ugyanakkor felfedezik, hogy „van mégis egy csomó politikus s néhány reakciós réteg, amelyet még ki kellene irtani”. Ők kutatják fel elsőnek Amerika belső ellenségeit, ők vezetik a belső kémek, fasiszták és tengelybarátok elleni küzdelmet s szállítják a németellenes propagandát filmben, színházban, újságban minden eddiginél nagyobb erővel. Tevékenységük során még annak is nyomára lehet bukkanni, hogy közülük kerülnek ki a türelmetlen nemzetiségellenesek, akárcsak Európában.
A legtöbb amerikai egyetemen (kivéve, amelyet teljesen zsidók uralnak) burkolt numerus clausus van. A legtöbb vidéki egyetem csak az illető államból való zsidót veszi fel hallgatói sorába, de azt is erős válogatással. Hogy egy közép-nyugati állam egyetemén a szomszéd államból való zsidó beiratkozhassék, ritkaságszámba megy. 1935 óta a legtöbb állam törvényhozási úton korlátozta a külföldi intellektuelek munkavállalását, ami nyilván a zsidóság ellen irányul, mert ez idő óta főleg csak zsidó bevándorlás van. Legerősebben az orvosi gyakorlatot szigorították meg a beözönlő zsidók miatt. A társadalom elsősorban a szellemi életet tartja védendőnek s a gazdaságit és kereskedelmit ma még nem, mert itt az amerikai maga is megküzd minden ellenféllel,s mert az intellektuális középosztály érdeklődése erre a térre kevésbé terjed ki.
Az antiszemitizmus ereje éppúgy a társadalmi erőkben rejlik, mint a négerek ellen irányuló bojkott, tehát ma még főleg sznobisztikus. New York előkelő keleti negyedében zsidó nem kaphat lakást, mert a ház lakói másnap kiköltöznének az épületből. Greenwich-ben, Amerika legelőkelőbb kisvárosában, ahol a milliomosok laknak, zsidó nem vehet egy négyszögöl földet sem, mert a város lakói nem engedik be maguk közé, A zsidókkal társas életet általában nem folytatnak, a klubokba nem veszik fel őket, a zsidó tehát egyéni összeköttetést vagy csak fajtabelivel folytathat, vagy csak alacsonyabb rendűvel, de fölfelé szivárgásuknak falanx állja útját. A társadalmi antiszemitizmus északon a legerősebb és dél felé gyöngül, éppen fordítva, mint a négerellenesség.
Amerikában ma már alig van olyan árja származású ember, aki a zsidókérdésről ne beszélne s a zsidóság szerepét ne nézné gyanakodva. A zsidókérdés itt is kezd problémává érni s az „Amerika az amerikaiaké!” jelszó hovatovább nemcsak külpolitikai, hanem belső állásfoglalás is lesz. Ez az út törvényszerűen vezet az antiszemitizmus felé. Egy szellemes amerikai író szerint, ha Európában nem volna Hitler, Amerikában már megszületett volna.«
Ha Hellerék így folytatják, rövidesen itt is megszületik.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
