Valaha a pápák, XII. Kelementől XIII. Leóig, a legszigorúbban tiltották híveiknek a szabadkőműves páholyok bármelyikébe való belépést, továbbá Isten szolgái közül világszerte írtak felvilágosító cikkeket, könyveket arról, hogy miért. Közülük most egy ijesztően időszerű kötetre hívjuk fel a figyelmet. Egy magyar papéra, a százhetven évvel ezelőtt, 1841. március 1-én a nyitrai Berencsen született Sullay Istvánéra 1877-ből, amelynek üzenete mintha időszerűbb lenne, mint volt valaha: „A sötét páholyok titkos lovagjai már aláaknázták földrészünket, a tüzes gyújtó kanóc már kezükben van, aggodalmunk a növekvő veszéllyel arányosan nő, és nem áll elő semmi hatalom, mely azt kezükből kiragadná.”
Pappá szentelésétől, 1863-tól 1872-ig a borsodi Bogácson, 1872-től haláláig, 1892. március 27-ig a szintén borsodi Domaházon volt plébános. Különösen is értelmiségi körökben voltak közismertek könyvei, melyek közül az egyikben a liberalizmust szedte ízeire (Szabadelvűség, szabadság és vallás, vagy mi az oka az állam és egyház közötti viszálynak, 1879), a másikban pedig a szabadkőművességet (Szabadság, egyenlőség, testvériség, vagy mi a szabadkőművesség alapelve, célja, kiviteli eszközei, eredménye és veszélye az államra és Egyházra?,1877).
Ez utóbbi 226 oldalon át elsősorban francia és német szabadkőműves brosúrákból, könyvekből és páholykiadványokból vett idézetekkel teszi egyértelművé, hogy a szabadkőművesség egyetlen tételes vallásban sem hisz, csak az emberben, ami pedig céljait illeti, az semmiképpen sem az „emberboldogító humanitás” és „jótékonyság”, hanem, mint a francia enciklopédisták közül köntörfalazás nélkül megvallotta Jean-Baptiste le Rond d’ Alembert, „a társadalomra annyira veszélyes barbár vallás elpusztítása, a királyi hatalom megzabolázása, az oltárok és trónok felforgatása”, legfőbb eszközeik pedig a fennhatóságuk irányítása alatt álló tekintély-és erkölcsromboló sajtó, a beszervezett tagoknak előbb a legkülönfélébb társadalmi, politikai, tudományos és művészeti mozgalmakba, utóbb azonban már a kormányhivatalokba való beépülése.
„A sötét páholyok titkos lovagjai már aláaknázták földrészünket, a tüzes gyújtó kanóc már kezükben van, aggodalmunk a növekvő veszéllyel arányosan nő, és nem áll elő semmi hatalom, mely azt kezükből kiragadná: a kormányok szabadságlevelet adtak nekik, a fejedelmek nyugodtan pihenve a kormányok által vetett puha ágyon egy szebb, egy jobb, egy dicsőbb jövőről álmodoznak, míg a rémület, irtózat és fájdalom jaja fel nem költi.” – írta százharmincnégy éve, és ehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy ma már nemcsak a kormányok adnak „szabadságlevelet” nekik, hanem úgy tűnik, gyakran azok is – tisztelet a kivételeknek! –, akiktől tudós magyar papunk alighanem álmában sem várta: Isten szolgái.
Vagy tévedünk?
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
