Ezt az alighanem ma is égető kérdést tette fel Országgyűlésünkben 1887. február 25-én Zimándy Ignác (1831-1903) képviselő, pozsonyi gimnáziumi tanár és törökbálinti plébános.

Parlamenti jegyzőkönyvben megörökített, hatalmas felzúdulást keltett beszédéből idézünk:

»Sokszor szememre hányták barátaim, hogy én, mint katolikus pap, antiszemitává lettem. Mióta kedves tanári székemtől elbúcsúztam s tizenkét évig falusi magányomban vagyok, azóta kitartó kíváncsisággal foglalkoztam azzal, ami a szemitizmusra és antiszemitizmusra vonatkozik. Megszereztem magamnak minden idevágó könyvet, és tanulmányozva olvastam a Talmudot. Olvastam rabbi Raf Chasda iratait, amelyekben szóról szóra ezt találtam: „Fiam, engedelmeskedjél a rabbinak inkább, mint a Bibliának vagy prófétának. Mert a rabbi szavai kedvesebbek Isten előtt, mint bármely próféta szavai. Ha tehát a rabbi azt mondja, hogy a te bal kezed jobb kéz és a jobb kezed bal kéz, azt okvetlenül el kell hinned.” Eszerint a zsidó Talmud most idézett adatai nyomán minden rabbi vagy sakter csalhatatlan. Ezen nézet ellen nekünk kifogásunk nem lehet, Tisztelt Ház, mert hiszen azt mondjuk, hogy vallásszabadság van, ám mondja és higgye a zsidó, ha tetszik, hogy a rabbija csalhatatlan, de akkor aztán kérdem, ki zavarja tehát a vallások közti békét, mint azon szekta, mely minden rabbiját csalhatatlannak tartja?«

Aki mai írott és elektronikus sajtójukat tanulmányozza, meggyőződhet rabbijaik változatlan felfogásáról.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info