Voltak bizony, nem is kevesen, üzenjük a Lendvai-Nádas gyűlöletpárosnak, legalábbis az ő mértékük szerint. Mert ne feledjük: szemükben hovatovább már minden anticionista nemzeti szocialista.
Íme közülük öt, csupán a legközismertebbekből.
Kossuth Lajos: Az iparkodással egybeköttetett erkölcsiségnek valóságos mételyei
»A megyénkben tanyát vert sok zsidó, valamint az iparkodással egybeköttetett erkölcsiségnek valóságos mételye, úgy a földművelő népnél, amellyel legszorosabb egybenköttetésben él, súlyos ostora, a bővelkedésnek telhetetlen sírja, iparkodásának rothasztó nyavalyája. Vallásának különössége, nyelvének minden mások előtt érthetetlen volta századok óta megtartott anélkül, hogy azon nemzetekkel — kiknek közepette — mint a növény tápláló nedvét elszívó gomba — él, egybeolvadott, vagy a nationalismushoz tsak egy gondolattal is közelített volna. Egész helységeket tudok, hol a szegény földművelő nép nem magának, de a kortsmáros zsidónak szánt, vet és arat. Nints azon törvény, melynek célját, végét a fortélyos zsidó kijátszani ne tudná — valamint nints egy tsalás, nints egy tolvajlás, amely zsidó orgazdára, biztatóra, titkolóra ne találna.« (Értekezés az éhínségek okairól (1828))
Kölcsey Ferenc: Ahol megszaporodnak, a nép elszegényedik, az ország összeomlik
»Az adózó nép szegénységének veszedelmesebb forrása nem lehet, mint a zsidók szemlátomást való szaporodása. Mely országban a zsidók megszaporodnak, az vagyoni végromlás szélén áll.« (A szatmári adózó nép állapotárul (1830))
Berzsenyi Dániel: A nép demoralizált népcsalóiktól és orgazdáiktól szenved
»Tisztelet, becsület a becsületes zsidóknak; de meg kell vallani, hogy a szegény falusi zsidók többnyire oly egészen demoralizált népcsalók és orgazdák, hogy azokat a nép között megszenvedni, vagy még azokkal bort és húst árultatni csupa veszedelem, mert így éppen alkalmat adunk nekik az orgazdaságra, s lehet félni, hogy így azok napról napra szorosabb szövetségbe keveredvén zsiványainkkal, azokat még oly rablásra is vezetik, milyenről azok gondolkodni sem tudtak volna, melyre pedig nálunk már vagynak is példák.« (A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairul (1833))
Gróf Széchenyi István: Az angolok és franciák egyenjogúsíthatták őket, mi nem
»Az angol nemzet egyenjogúsíthatta a zsidó fajt. Mert ha például én egy palack tintát töltök egy nagy tóba, azért annak a vize nem romlik el és mindenki ártalom nélkül megihatja. A nagy angol elemben a zsidó elvegyülhet. Ugyanez áll Franciaországra nézve is. De ha a magyar levesbe az ember egy palack tintát önt, megromlik a leves, és azt nem eheti meg az ember. Más példát is hozok fel. Egy bárkában ülök, és abban van a gyermekem és másnak a gyermeke, és a bárkába bejön a víz, s előttem apodictice áll, hogy e két gyermeket benn nem tarthatom. Az igaz, hogy ha a magamét lököm ki, és a másikat benntartom, azt az újságban fogják hirdetni. De bíz én inkább a magam gyermekét tartom meg, és a másikat lököm ki. E tekintetben tehát a liberalizmus egyenesen a nemzet rovására történik. És az nem vélekedés, mert apodictice, számszerűen be lehet bizonyítani, hogy minden ilyenféle kedvezés csorba a nemzetiségre nézve.« (Beszéde a Felsőházban (1844. október 1.))
Petőfi Sándor: Emberbarát vagyok, de a mi ronda, csak ronda az, hiába!
»Dicsekedés nélkül szólva, a legnagyobb emberbarátok egyike vagyok s tisztelem, becsülöm a zsidókat, de már a kocsmákból csak kikergetném őket pokolig, mert a mi ronda, csak ronda az, hiába!« (Úti levél Kerényi Frigyesnek (1847. július 12.))
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
