A székesfehérvári „Esélyek Háza – Fejér Megyei Esélyegyenlőségi Iroda” vezetőjének iskolaigazgatóknak írt levele egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az örökösen a demokráciáról, emberi jogokról, faji előítéletek és diszkrimináció elleni küzdelemről papolók csak holocaust-kiállítás megtekintésére adnak esélyt, így a királyaink egykori koronázó városában nemsokára megnyíló kiállítás célja sem lehet más, mint egyfajta minden más szenvedéssel szemben érzéketlen „intellektuális terrorizmus”.
„Kérjük, engedje meg, hogy előzetes tájékoztatást nyújtsunk Önnek a székesfehérvári Esélyek Háza által szervezett, „Anna Frank – Történelem a mának” című, a diszkrimináció elleni küzdelmet erősítő, holocaust témájú kiállítás megtekintésének, illetve a XX. századi történelem iránt érdeklődő diákok számára a kiállítás lebonyolításában tárlatvezetőként történő aktív közreműködésének lehetőségéről. A kiállítás célja, hogy az Anna Frank naplójában a világra örökül hagyott eszméket megvalósítsa, egyfelől azáltal, hogy felveszi a harcot az előítéletek, a diszkrimináció és az elnyomás ellen, másfelől azáltal, hogy azon dolgozik, hogy a demokratikus társadalmat mindenütt, mind tartalmában, mind formájában az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában rögzítettek alapján megvalósítsa. A vándorkiállítást 1997 óta negyven országban rendezték meg (legutóbb Chilében, Japánban és Németországban), a mai napig több mint tízmillió látogatója volt. A kiállítás Anna Frank életéről és a holocaust történetéről szól, a mai világ eseményeinek tükrében. Az alkotók célja az volt, hogy az elsődlegesen megcélzott középiskolás korosztály megismerje és értelmezni tudja a holocaust jelentését és jelentőségét a mai világban.” – olvasható Márton Zoltán házvezető levelében, aki végül egyenesen felszólítja az iskolaigazgatókat, hogy a székesfehérvári CISZ Székházban 2011. február 28-a és március 11-e között látogatható „egyedülálló” kiállítást feltétlenül „látogassák meg, illetve biztosítsák a lehetőséget a téma iránt érdeklődő diákjaiknak, hogy tárlatvezetőnek jelentkezve akár saját társaikat kalauzolhassák végig a kiállítótermen.”
Norman G. Filkenstein magyarul is megjelent, mindmáig agyonhallgatott könyve (A holokauszt-ipar (Gondolatok a zsidó szenvedés tőkésítéséről), 2003) jut méltán eszünkbe mindezek olvastán: a „holocaust-túlélő” szerző szerint a holocaust a mártíromságot „a Monte Carlo-i kaszinó erkölcsi színvonalára lezüllesztő” iparrá, sőt vallássá vált – ennek megfelelően „túl sok köz- és magánpénz”-ből létesült szentélyei vannak, melyekhez úgy tűnik, lassan éppúgy kötelező lesz elzarándokolni, mint egykor a Lenin-Mauzóleumhoz a Vörös téren –, egyfajta „intellektuális terrorizmus” „remek ideológiai fegyveré”-vé, melynek segítségével „»áldozatnak« tüntetheti fel magát a világ egyik legjelentősebb katonai hatalma, amely rendszeresen megsérti az alapvető emberi jogokat”, hamisított memoárokkal (élükön éppen Anna Frank naplójával) a holocaust egyediségét hirdetve, ezzel „a zsidó szenvedés emlékét beszennyezve és megmérgezve a zsidók és nem-zsidók közötti viszonyt. ”
Igen, alighanem a királyaink egykori koronázó városában nemsokára megnyíló kiállítás célja sem lehet más, mint egyfajta minden más szenvedéssel szemben érzéketlen „intellektuális terrorizmus”, ezért nem lesz ott esélye sem annak, hogy végre megnyíljon egy, mondjuk a Lenin-fiúk vagy a pufajkások áldozatait bemutató tárlat.
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
