Magam sem gondoltam, hogy mekkora vihart fog kavarni a hatékony, közvélemény-formáló erővel bíró jobbikos sajtó hiányáról szóló publicisztikám. Az egyetértő és kritikus vélemények mellett egy nagyon durva, ám minden részletében megalapozatlan támadást is kaptam a Jobbik egyik hivatalos honlapján.

A Jobbik Székesfehérvárért oldalain egy Lakatos István nevű véleménynyilvánító több szempontból is hiteltelen, konkrétumokkal alá nem támasztott, valótlanságokat tartalmazó írásnak nevezte a jobbítás szándékával készített dolgozatomat. Állításainak alátámasztására idézte is írásomat, gondosan ügyelve arra, hogy kihagyjon belőle minden, a véleményemet igazoló konkrétumot.

Lakatos úr többek között azt sem vette észre, hogy a liberális sajtó kegyeinek keresésére vonatkozó példaként említést tettem arról a pofára esésről, ami az InfoRádió kitüntetésével, és a díj visszautasításával érte a Jobbikot. Az arra vonatkozó példákat is hiányolta, hogy a Barikád nem akarja kifizetni a lapban megjelent cikkek szerzőinek honoráriumát. Erre vonatkozóan konkrét személyes tapasztalatokkal rendelkezem, mivel nyolc hónapon keresztül jelentek meg publicisztikáim a Barikád internetes változatának oldalain. Ám ha nem hisz nekem, ajánlom figyelmébe a Barikád volt szerkesztőjének, Ágoston Dánielnek Miért lettem Rónin? című írását, ami a google keresőre kattintva könnyen megtalálható.

Számos butaság található még a kritikainak szánt megjegyzések között. Például az, hogy a MIÉP-nek 1994 előtt is volt frakciója a parlamentben, így már akkor is kapott állami támogatást. Ebből nyilvánvaló, hogy az állítólag jogvégzett kritikus nincs tisztában a pártok állami finanszírozásának szabályaival. Ugyanis hiába volt a kizárt MDF-es képviselőkből alakult MIÉP-nek frakciója, mivel a párt nem indult az 1990-es választásokon, 1994-ig semmiféle állami támogatásban nem részesült. A többi hasonló színvonalú ostobasággal nem kívánok foglalkozni, csupán a Jobbik állami támogatásával kapcsolatban hívnám fel néhány tényre kritikusom figyelmét.

Lakatos szerint a Jobbiknak nincs egymilliárdja, ez tárgyi tévedés, aminek nem járt utána a szerző. Nézzük akkor a konkrétumokat. A pártnak és alapítványának együttes éves támogatása közel 700 millió forint, de ezzel még közel sincs vége az államtól megszerezhető pénzeknek. Az országgyűlési frakciót, illetve a hozzá tartozó szakértőket és alkalmazottakat is sokmilliós juttatások illetik meg. Akárcsak az önkormányzati képviselőcsoportokat.

Végső soron az EU-képviselők tiszteletdíját, az általuk fenntartott népes titkárságok költségeit is a magyar állam fizeti. Aztán ott vannak a különféle bizottságokba, testületekbe delegált emberek. Régi gyakorlat, hogy ezeket a rendkívül kevés munkával járó pozíciókat azért adják, hogy a pártnak végzett munkát az állammal fizettessék meg. A kérdésnek elég alaposan utána jártam, így azt kell mondanom, hogy az egymilliárd forint egy rendkívül szerény becslés.

A továbbiakban nem kívánok foglalkozni sem Lakatos István, sem mások véleményével, a vitát részemről lezártnak tekintem.

Varga Imre – Hunhír.info