Az alábbiakban rendhagyó dokumentumot közlünk Lenin 1924. január 21-én bekövetkezett haláláról egy amerikai orvostörténész tollából.

Ralph H. Major Nagypál István fordításában magyarul 1938-ban a Hungária Könyvkiadó gondozásában Budapesten megjelent, 1945-ben bezúzásra ítélt kötetének – A végzet katonái – alábbi szemelvénye felfedi halála valódi okát.

„1923 telén egy professzor előadást tartott Moszkvában. A tudós neves specialistája volt az agylágyulásnak. Hirtelen fölpattant az ajtó, s a titkos rendőrség egyenruhás osztaga lépett be. Parancsnokuk odafordult az előadóhoz: »Hagyja abba az előadást és jöjjön velünk!«

A professzor fehér lett, mint a fal. Hallott már eleget azokról, akik a titkos rendőrséggel mentek el és nem tértek többé vissza.

»Szabad telefonálnom a családomnak?« – kérte.

Pár lépést tettek, aztán fölszálltak egy repülőgépre, és egy vidéki birtokra érkeztek, sok mérföldnyire Moszkvától. A régi tulajdonos házában egy ember feküdt az egyszerű ágyon, aki műár képtelen volt összefüggően beszélni és szemmel láthatólag hűdéses volt.

A professzor fölismerte Lenint.

A specialista több ízben meglátogatta betegét, de óva intették, nehogy beszélni merjen ezekről a vizitekről. A hírek azonban lassanként mégis kiszivárogtak. Rövid idő múltán egy híres német orvos repült Moszkvába, a forradalom és a vérontás fővárosába: megtekintette a beteget és paresis-t [idegrendszeri zavar okozta bénulást – Ifj. T. L.] állapított meg. Óriási honoráriumot kapott, annyit, hogy nyugodtan visszavonulhatott praxisától.

Ez a diagnózis is megerősítette azt az Oroszországban szállongó történetet, hogy Lenin a »szégyenletes betegség« [a szifilisz, vagyis a vérbaj – Ifj. T. L.] következtében halt meg, amit fiatal korában kapott el. Ez sok mindent megmagyaráz, miért rendezett vérfürdőket, ha valaki szembekerült akaratával. Megmagyarázza, miért parancsolta meg a cár, a cárné, fiatal leányaik és kisfiúk kivégzését. »Végre! Életem egyetlen személyes törekvése beteljesedett« – mondotta ekkor Lenin. Bátyját fölakasztották, mert merényletet akart elkövetni a cár apja ellen, tehát az volt Lenin akarata, hogy a cárt és egész családját kíméletlenül ki kell végezni. Ez a logika jellemző az agyalágyultakra. Megmagyarázza ez Moszkva egyik látványosságát is, Lenin sírját, ezt a geometriai egyszerűségű sötét emlékművet a Vörös téren, szemben az ódon Szent Vazul katedrálissal. Itt nyugszik a diktátor bebalzsamozott teste, üvegszarkofágban alussza utolsó álmát, s a kíváncsiak végtelen libasorban haladnak el előtte, kívül pedig a vörös hadsereg végtelen oszlopai menetelnek. Elmebeteghez illő vágyálom! De milyen csapás a szovjet büszkeségre! Népük vezére elmebeteg volt! Lenin, a bolsevizmus főpapja, agyalágyult!”

Hát igen, ahogyan Kempis Tamás fogalmaz, „sic transit gloria mundi”, „így múlik el a világ dicsősége”.

Ifj. Tompó László – Hunhír.info