Amint rovatunk Megmaradásunk záloga anyanyelvünk című sorozatában rámutattunk, nem az a fokmérője a műveltségnek, hogy hány idegen nyelvben van kisebb vagy nagyobb jártasságunk, hanem hogy mennyire beszélünk és írunk szeplőtelenül anyanyelvünkön.

Égető szükség van ehhez költőink, íróink minél gyakoribb forgatásán kívül nyelvvédelmi zsebkönyvre: közülük a legjobb A Pesti Hírlap Nyelvőre (szerkesztette Kosztolányi Dezső) és Pintér Jenő Magyar nyelvvédő könyve, továbbá Tiszamarti Antalé (Szeplőtelen magyarság, 1943), amelynek alapján olvasóinknak új sorozatunkban részletesebben mutatjuk be a mindmáig legelterjedtebb magyartalanságokat, előbb a helytelenül, majd a helyesen használt kifejezéseket.

AZ IGE ÉS SZÁRMAZÉKAI: AZ IGETŐ

Csúnya németesség az elharapózó lesz-es szenvedő alak:

az ilyen hajók a hajószállítmányok kíséretéhez lesznek beosztva: az ilyen hajókat a hajószállítmányok kíséretéhez osztják be.

A nyer, talál, jut, kerül igével is általánosítást, szenvedőséget akarnak kifejezni:
alkalmazást nyer: alkalmazzák, alkalmazást talál, alkalmazzák
kifejezésre jut: kifejeződik

A visszaható ige németes használata:

kiismeri magát (sich auskennen): ismeri, tudja a járást, megbosszulja magát (sich rächen)
bosszút áll valakin vagy valamiért, botránnyá nőtte ki magát, botránnyá nőtt.

Latinos és németes a feltételes mód, ha tagadást, bizonytalanságot, kétkedést, másokra hivatkozást fejez ki:

tagadta, hogy vagyonos volna: tagadta, hogy vagyonos
nem igaz, hogy felkerestem volna: nem igaz, hogy felkerestem.

Ha bizonyosságról van szó, ne tegyük a mielőtt kötőszós mellékmondat igéjét feltételes módba:

mielőtt az ügy tüzetesebb vizsgálatára rátérnénk: mielőtt rátérünk az ügy tüzetesebb vizsgálatára.

A főnévi igenév németes (személytelenített) használata szintén elterjedt:

kérem a hozzátartozókat értesíteni: kérem, értesítse/értesítsék a hozzátartozókat.

Az igekötőkkel három hibát követhetünk el:

mellőzzük:

teljesen gyógyult: teljesen meggyógyult)

feleslegesen alkalmazzuk:

beigazol: igazol, eltúloz: túloz
legyárt: gyárt)

vagy megcseréljük őket:

átbeszél: megbeszél
betart: megtart
kivizsgál: megvizsgál

A NÉVELŐ

A határozott névelő (a, az)

felesleges birtokjeles főnevek előtt:

a főszerkesztőnket behívták: főszerkesztőnket

nevek előtt:

a Pista ott lesz: Pista ott lesz),

továbbá az alábbi esetekben:

hol vagyunk: az erdőben?: hol vagyunk: erdőben?
, kész a fegyverhez nyúlni: kész fegyvert fogni.

Hiánya is gyakori: elnök csenget: az elnök csenget.

A határozatlan névelő (egy-valamely, némely) felesleges használata bántó németesség:

ez nem (egy) üzlet, az az (egy) bizonyos: az bizonyos, annyi bizonyos),

ellenben helyes: egyszer volt egy ember, szakálla volt kender.

Hiánya is megfigyelhető:

másodpercig sem nyugodhatunk bele: egy másodpercig sem nyugodhatunk bele.

Az is németesség, ha az egy névelőt mutató névmás helyett használjuk:

ezzel egy problémát érintett: ezzel olyan kérdést érintett.

NÉVMÁSOK

A mutató névmás (ez, az, amaz stb.)

felesleges (németes) ott, ahol nincs rajta nyomaték:

először alkalmazza azokat: alkalmazza őket.

Személynévmással nemcsak személyre utalunk:

fölé hajolt és azt fojtogatni kezdte: és elkezdte fojtogatni.

Mutató névmás helyébe személynévmás való:

Boccaccio Dekameronja a legrégibb európai novellagyűjtemény, világsikerrel dicsekedhet, rengeteg író merített azokból: merített belőle.

Elhagyása hiba olyan mondatokban, melyekben rámutatás van a mellékmondatra:

általános a felfogás, hogy nagyon sok függ a hadműveletek kimenetelétől: az a felfogás.

A vonatkozó névmás használata felesleges:

agyonzúzta magát egy kisdiák, aki lezuhant a Gellérthegy egyik sziklájáról: lezuhant a Gellérthegy egyik sziklájáról.

És kívánkozik helyébe:

megérkezett a miniszterelnök, aki nyomban felszólalt: és nyomban felszólalt.

Helyébe személynévmás (pontosabban személyragos határozórag) illik:

az ablaküvegtől megsérült férj a feleségére vetette magát, kire hatalmas ütéseket mért
az ablaküvegtől megsérült férj a feleségére vetette magát, és hatalmas ütéseket mért rá

Súlyos hiba az aki, ami, amely közötti különbséget tenni nem tudás:

az aki személyre, az amely, amelyik több személy együttesére (például katonaság, személyzet), állatra, növényre, tárgyra, elvont fogalomra, az ami meg nem nevezett dologra vagy egész mondatra vonatkozik.

Helytelen:

az a két nagyhatalom, kik: az a két nagyhatalom, mely
a vállalaté, aminek: a vállalaté, amelynek
minden amerikai támadást, amit védtelenek ellen intéznek: minden amerikai támadást, melyet védtelenek ellen intéznek
felmerül a kérdés, ki az a tőkecsoport és főleg milyen személyek azok, amelyeket B. I. kifelé képvisel: felmerül a kérdés, melyik az a tőkecsoport és főleg milyen személyek azok, akiket B. I. kifelé képvisel.

(Folytatjuk)

Ifj. Tompó László – Hunhír.info