71 évesen, 95 esztendeje hunyt el Újházy Ede (született: Debrecen, 1844. január 28. – elhunyt: Budapest, 1915. november 14.), aki színész, jellemkomikus, a realista színjátszás úttörője, színészpedagógus, gasztronómiatörténeti alakja a művészvilágnak.

„Leves” – Esküvői ebédek, lakodalmak kedvelt első fogása volt az Újházy tyúkhúsleves. De mitől, mi okból Újházy ez a leves? A válasz egyszerű: a névadó Újházy Ede a századelő neves színésze. A legendás hírű nagyközönség szemében gasztronómiai-történeti alak is. „Színész volt, nagy művész, tehát emléke kortársai élethossziglanára ítéltetett. De egy maradandó emléke mégis van: a vendéglők étlapján a Chateaubrand-ok, Wellingtonok között ott szerepel az Újházy-leves is.”- foglalja össze Nagy Endre író, konferanszié, színigazgató leghitelesebben az „Újházy tyúkhúsleves készítésének igazi titkát, minekelőtte elmondta, hogy „Nem sajnálta a fáradtságot,de a költséget sem, elutazott Debrecenbe, hogy saját találmányú levesének anyagát beszerezze. Vén kakasok kellettek ehhez a leveshez, amelyeknek megkeményedett izmaiba szerelmi viharok íze-sava gyülemlett őssze. Három napig egyfolytában kellett főniük, amig lassan bele nem málltak a levesbe és eggyé nem főttek mind a zöldséggel, főként a legendás jelentőségű zellerrel. Különösen vigyázott arra. hogy el ne kallódjanak a kakasok taréjai és igen fontos megkülönböztető szervei, amelyeknek átazonosuló képességében babonásan hitt. Megkülönböztető figyelmének jele volt, ha valakit egy-egy ilyen részlettel megkínált. Egy ilyen tányér leves a beteget talpra állítja, s az egészségest viruló ifjúvá teszi.” Így alakult, finomodott olyanná, ami a századfordulótól napjainkig rangosabb vendéglátóhelyek kínálatából még véletlenűl sem hiányozhat.

Újházy Tyúkhúslevesével kapcsolatos hivatkozások ugyan nem észrevételezik, hogy vén kakasok kellettek alapanyagként a tyúklevesbe, azért a titoktartás terhe alóli felmentvény megérkezéséig a jellemkomédia bevezető elvi részét bízzuk Henri Bergson /1859-1941/, Nobel-díjas francia filozófusra, aki úgy fogalmaz, hogy bizonyos értelemben lehetne azt mondani, hogy minden jellem komikus, feltéve, hogy a jellemen azt értjük, ami személyünkben máris kész, tehát ami automatikus működésre képes mechanizmus állapotában van. Az pedig, ha úgy tetszik, mindaz, amiben ismételjük magunkat. És következőleg az is, amiben mások is ismételhetnek minket. Minden komikus személy típus. És megfordítva a dolgot, minden hasonlatosság egy típushoz komikumot is rejt magában

/…/ ez a gépiesség, ismétlem, nagyon hasonlít az egyszerű „ szórakozott”-sághoz. Hogy ezt belássuk, már elég arra gondolnunk, hogy egy komikus személy általában azért komikus, mivel nem tud erről. A komikum pedig tudattalan. / … / egy nevetséges fogyatékosság, mihelyt érzi nevetséges voltát, igyekszik megváltozni, ha csak külső megnyilvánulásaiban is. /… / a nevetés főképpen ebben az értelemben csiszolja az erkölcsöket. Arra késztet, hogy már most igyekezzünk annak látszani, aminek lennünk kellene, és amivé egy nap bizonyára leszünk is.

Csak az a magas szintézis, egységes egészbe foglalás az ellentét feloldása és egyesítése rendjén a külső és belső világ – tapasztalásunk két nagy területe – miként vezethető vissza egységre a fejlődőfélben levő világegyetemben, közelíti meg a művészet a jellemkomikumán át azt a valóságot , amellyel titkosan együtt él az ember. Helyesen jegyzi meg Daniélou: „Az az érzésünk, hogy Teilhard úgy fedezi fel a metafizikát, mint valamikor a Szókratész előtti gondolkodók. Metafizikát alkot, kora tudományának folytatásaként”. Gondolkodás kulcsa az analógia: létezők különféle szintjein föltárt törvényeket / személlyé válás, szocializálódás, fejlődés és bonyolódás stb./ általánosítja, s analógiás alkalmazásukkal értelmezi az egész valóságot. A jellem, akár személy vagy nép lelkületét, érzelmeit visszatükröző erkölcsi tulajdonság, sajátság: elv,nemes erkölcs becsület, szokás, állhatatosság: hűség jellemző vonás és meghatározó.

Itt a jellemkomédia , mint a jellemvígjáték műfaja, művelője a jellemszínész, aki rendszeresen jellemszerepeket alakít. A lélektannak a jellemmel foglalkozó ága: karakterológia. A színházi irodalomban jellem vígjáték.

A jellemkomikum a teremtő fejlődés csodáira és útjára irányítja a figyelmet, mert tartalmuk nem pillanatot behelyettesítő pillanat: így sohasem volna egyéb, mit jelen, s a múlt nem húzódna át a jelenvalóba, nem volna fejlődés, nem volna konkrét tartam. A tartam a múltnak folytonos haladása, mely rágja a jelent és duzzad, amint előremozog. Ha a múlt szüntelenül nő, akkor határtalanul meg is marad. A teremtő fejlődés útját Dienes Valéria így fordította magyarra: „Az út, mely a városba vezet, kénytelen megmászni a hegyoldalt és leereszkedni a lejtőn, alkalmazkodik a talaj változataihoz: de a talaj változatai nem okai az útnak, s nem adták az irányát. Minden pillanatban szolgáltatják neki a nélkülözhetetlent, a földet, melyen halad: de ha az egész utat nézzük, és nem annak egyes részeit, akkor a talaj változatai többé nem egyebek, min akadályok, vagy késedelmi okok, mert az út egyszerűen a városba akart jutni és legszívesebben egyenes vonal lett volna, Így vagyunk az élet fejlődésével s a körülményekkel, melyeken áthalad, csakhogy a fejlődés nem rajzol egyetlen utat, s irányokba szakad anélkül, hogy célokat szemelne ki, végül mindig teremtő marad, még akkor is, amikor alkalmazkodik.

A nagyszerű sikerét természetes játékmodorának köszönhető jellemkomikus miután 1864-ben kardalosnak állt Szigeti Imre soproni színtársulatához, innen a Bényei-Laczkó-társulathoz, majd a kolozsvári Nemzeti Színházhoz, 1867-ben Kassára Latabár Endréhez szerződött. 1870-ben a Nemzeti Színház tagja, 1888-ban az Operaház játékmestere is lett, 1910-től a Nemzeti Színház örökös tagja. Huszonöt éven át a Színház Akadémia tanára volt, 1913-ban nyugállományba vonult. Érzelmes és meleg humorral ábrázolta az élet elesettjeit és kisemmizettjeit. És fontos címszerep / Halévy: Constantin abbé /: címszerep / Haurtmann: Crampton mestere /:Bariolo / Beaumarchais: Sevillai borbély és Figaro házassága /: Pontyi / Bessenyei: Filozófus /:Szilvai professzor / Szigligeti: Liliomfi /: Tiborc / Katona József: Bánk bán /: Pál apostol / Madách: Az ember tragédiája /:Gonosz Pista / Tóth Ede: A falu rossza /: Göre Gábor / Gárdonyi Géza: A bor /. Shakespeare-szerepeke is játszott és végül a budapesti Kerepesi temető 28-díszsor 28. sírjába alkalmazkodik.Itt várja a dicső Feltámadás hajnalhasadását.

A szöveg megállapítását végezte:
Pásztori Tibor Endre

Hunhír.info