A Magyar Gárda háttérbe állítása, a Budaházy ügy pihentetése, a kormány javaslatainak feltétel nélküli támogatása, a Fidesznek való besimulás, ezek a fő vádpontok a parlamentbe került Jobbik ellen. Az elmúlt időszakban az írott-főleg jobboldali- sajtót figyelve egyre több olyan témájú cikkre lelhetett a kedves közönség, melynek témája, mondandója jelen írás címében is megfogalmazásra került.

A nemzeti radikalizmus jelen állapotát az 1998 és 2002 közötti időszakhoz hasonlítják, amit alapvetően az első Fidesz-kormánnyal való együttműködés jellemzett, az akkori MIÉP viszont konstruktív ellenzékiségnek nevezett. Mára ismert és elfogadott nézett lett, hogy a MIÉP országgyűlésből történő kibukását elsősorban ez a magatartás, a jobboldali kormánnyal szembeni halk szavúság okozta. Meg kell jegyezni, hogy a baloldal akkoriban tudatosan mosta össze a MIÉP-et a Fidesz- szel.

De vajon igazak-e a vádak, valóban kipotyogtak-e ezúttal is az oroszlán fogai? A tavaszi választások eredményei egyértelműen beszűkítették a Jobbik mozgásterét, hiszen a kormány kétharmados többségre tett szert a parlamentben (vajon az országban is?) és ezzel szabadkezet kapott. Ezáltal megszűnt az erősebb JOBBIK által kínált nemzeti kontroll lehetősége a Fidesz felett, hiszen az bármit keresztülvihet a törvényhozásban más pártok támogatása nélkül. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy a Fidesz elkezdje a rég megoldatlan ügyeket sorra rendbe tenni. A kettős állampolgárság törvénye volt az első látványos ilyen akció. Hogy teljes értékű megoldás született-e, azt majd az idő eldönti, bizonyos azonban, hogy a törvényt Szlovákia területén egyelőre nem lehet alkalmazni. De vajon igaz lehet-e, hogy a Jobbik programját a Fidesz kormány valósítja meg? A kettős állampolgársági törvény nem inkább csak egy régi és mély seb begyógyítása-e, amit végül is lehetetlen lett volna elkerülni egy magát nemzetinek tartó pártnak? Mindenesetre a Fidesz azért elég gyorsan keresztülvitte ezt a törvényt, még a második Orbán kormány megalakulása előtt és így gyakorlatilag az MSZP magához tértét ki nem várva, viszonylag kényelemesen, komoly konfliktusok vállalása nélkül rendezhette a kérdést. Sőt részben még az MSZP is megszavazta a törvényt.

A közbiztonság javítására tett intézkedések gyenge hatásfokát az idő fogja megmutatni, a gond csak az, hogy az addig megtörténő brutális bűnesetek áldozatainak ez sovány vigasz lesz. Ezekbe a törvénycsomagokba „nagyon jó” Magyar Gárda ellenes részeket is elhelyezett a kormány, s ha valaki még mindig nem hinné, hogy Pintér Sándor Draskovics művét fejezi be, annak álljon itt bizonyítékként a Gárda új vezetőjének augusztus huszadikai elhurcolása. A Gárda elleni hajtóvadászat folytatása nem értékelhető másként, mint a nemzeti önvédelem teljes felszámolásra tett kísérleteként. Bárcsak a cigánybűnözők ellen lépne fel ilyen hatékonyan és látványosan a kormány, de hát miről is ábrándozunk? A Jobbik Gárda melletti kiállásának bizonyítéka nem csak Vona Gábor Gárda-mellényben történt parlamenti eskütétele, hanem a Jobbik-frakció tagjainak pénzadománya is a megbírságolt gárdisták részére. A Gárda kérdése a legélesebben állítja szembe a Fideszt és a Jobbikot.

Csakígy az egykulcsos adó ügye, amit a Jobbik legutóbbi kongresszusán ismét alelnökké választott Sneider Tamás is igen élesen bírált, mondván az csak a magas jövedelműeknek kedvez és az adójóváírás megszüntetésével ismét pénzt vesznek ki az alacsonyabb jövedelműek zsebéből. A 2006-ban az utcán lévő, a nemzeti keménymaghoz tartozó Sneidert egyébként igen magas szavazatszámmal választották újra a jobbikosok. Vajon akkor ez is azt mutatja, hogy eltávolodott egymástól az utca embereiből álló jobbikos tagság és a parlamentben ülő 47 radikális képviselő, mint ahogy azt a véleményformáló értelmiség sugallja? Vagy nem inkább arról van szó, hogy az előbb említett utca emberei a bőrükön érzik azt, hogy valójában hangzatos szavak és látványintézkedések közepette csak félmegoldások születnek és igazából nem történik semmi? Ezek az emberek nem hajlandóak forradalminak elismerni a kormányt még azért sem, mert az nézetkülönbségbe került az IMF-el és mert meg akarja adóztatni a bankokat. Végül is Gyurcsányék is akartak valami hasonlót Robin Hood adó néven, de azért még ugye Gyurcsány Ferenc nem lett szabadságharcosnak elismerve, nemde? Ha pedig Gyurcsányokról is szó esik, akkor nem szabad elfeledni az elszámoltatások ügyét sem. Pontosabban nem is elszámoltatás kellene, hanem kemény számonkérés a szemkilövetésekért és a bebörtönzésekért. Ha vannak képviselők, akik ezeket keményen és következetesen követelik, akkor azok a jobbikosok, mint például Dr. Gaudi-Nagy Tamás. Sajnálatos, hogy a média mélyen hallgat a jobbikos parlamenti jelenlétről, napi szinten hagyják ki a Jobbik munkáját tudósításaikból a legnagyobb és legnézettebb kereskedelmi csatornák, mintha az ott sem lenne az Országházban. Kivéve a botrányosnak tartott eseteket, mint például Zagyva György Gyuláét, aki „megfenyegette” az egyik neki beszóló fideszes honatyát. Persze ezzel rögtön kiütötte a biztosítékot, hiszen a képviselő urak nincsenek hozzászokva a tettekért járó következményekhez. Meglepte őket a Jobbikból áradó feszültség. De arról, hogy kire milyen következmények várnak, álljon itt ez a nyár végi magyarországi pillanatkép: a sukorói ingatlanügyről a leplet lerántó Budaházy György még mindig előzetes letartóztatásban ül, miközben Gyurcsány Ferenc vidéken, félmeztelenül, sok fröccsöt fogyasztva építi a teraszt az esti palacsintasütéshez.(Ez nem kamu, nézzék meg a volt miniszterelnök blogján!)

Feszültség pedig van, mert nem igazán érezni, hogy valódi változások indultak volna meg az országban, leszámítva mondjuk a pártkáderek komoly pozíciókba történő elhelyezését. A feszültség egyszer már utcai harcokban robbant ki, több jelenlegi frakciótag akkor vállalta a hatalommal való szembenállást. Most is vállalnák, de nem csak ők, hanem a radikálisok kritikus méreteket elérő tömegei is. Ettől tartanak most is, hogyha kiderül a pótcselekvésekről, hogy azok valójában hatástalanok, akkor összeomlik az elmúlt húsz évből talpon maradt utolsó párt, a Fidesz is. Az viszont veszélyes lehet, mert ha az LMP addigra nem tudja elfoglalni a kiürülő politikai teret, akkor jön a Jobbik. Az pedig nagyon nagy veszély, mert irányíthatatlan erő, hisz az utcáról jön és nem a nyugatbarát szalonokból. Nem lakájpárt, hanem magyar. Ezért kell elpusztítaniuk.

JF – egerjobbik.hu

Hunhír.info