A Horthy-korszakban a Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint és Szinyei-Merse Jenő fémjelezte művelődéspolitika jegyében sohasem látott mértékben virágzott fel hazánkban a könyvkiadás, amelynek célja a magyarságtudomány minél alaposabb művelése és minél szélesebb tömegekhez való eljuttatása volt: ezt fémjelezte többek között a korszak egyik legjelentősebb, hangsúlyozottan nemzeti könyvkiadója megjelentette, példátlan népszerűségű „Nemzeti Könyvtár” című ponyvasorozat, amely öt év alatt százhatvanegy számával önmagában is megalapozta azt az ősi, apáról fiúra szálló szakrális szemléletet és tudást, amely mai, cionisták uralta könyvkiadásunkból jóformán teljesen kiveszett.
Mielőtt erre a rendhagyó sorozatra felhívnánk olvasóink figyelmét, szükséges kiemelnünk a két világháború közötti legjelentősebb nemzeti könyvkiadókat, melyeknek (kivéve Püski Sándorét) története szégyenteljes módon mindmáig feldolgozatlan, amit jól mutat, hogy az e tárgyban megjelent művek közül a többihez képest még a legjelentősebb is (Szíj Rezső „Könyvkiadásunk és könyvkultúránk a Horthy-korszakban 1920-1944”. Bp. 1993. Szenci Molnár Társaság) mennyire felszínes, hiszen a kifejezetten nemzeti könyvkiadók működéséről alig olvashatunk benne, ellenben Lőrincz Ernő antikvárius 1944-ben saját kiadásában kézirat gyanánt megjelent könyvéből („Könyvkereskedői és kiadói alapismeretek”) annál többet megtudunk róluk (158-211. old.).
Kiderül belőle, hogy Trianonban porrá alázott hazánkban korábban sohasem látott mértékben erősödtek meg régebbi, politikailag elkötelezetlen (Athenaeum, Dante, Révai) és elkötelezett (mint Pfeifer Ferdinánd (Zeidler Testvérek) Nemzeti Könyvkereskedése) kiadók és kereskedések, miközben az utóbbiak közül újak is létesültek (Centrum Kiadóvállalat Részvénytársaság, Kókai Lajos Könyvkereskedése, Magyar Élet kiadó (Dr. Püski Sándoré), Magyar Géniusz, Makkay Zoltán Könyvkiadó- és terjesztő Vállalata, MEFHOSz (Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége, Stádium Rt., Szenkó, Turul Könyv- és Lapkiadó ). Könyvtermésük tekintélyes része 1945-ben indexre került, különösen is a Centrumé, a Magyar Géniuszé, a Stádiumé és a Szenkóé. A példátlanul népszerű Centrum Rt.-ről így ír (166. old.):
„A forradalmak után a nemzeti erők átütő erejű érvényesülése korában, mint az öntudatra ébredt magyar főiskolai főiskolás nyomda, amely töretlen vonalban fejlődik a mai Gyulai Pál utcai nyomda-, könyvkötő- és könyvkiadó üzemig. Modern felszerelésű üzemeiben immár 200 alkalmazottnak ad kenyeret és lankadatlanul szolgálja a keresztény, nemzeti érzésű és európai látókörű lap- és könyvkiadás ügyét.
A Centrum volt az első rotációs nyomdaüzem, mely munkatermei falára kitűzte a keresztet és az első, mely nyílt sisakrostéllyal állt – minden pártkerettől függetlenül – a nemzetiszocializmus igazságai mellé.
Ez az elv irányítja könyvkiadói működését is. A Centrum a kiadója Hitler Harcom-jának, Mussolini könyvének [Brunóval beszélgetek – Ifj. T. L.], Ante Pavelic regényének [A forradalom leánya – Ifj. T. L.]. A bolsevizmus elleni irodalom zöme is a Centrumnál jelent meg, de ez a vállalat adta ki a szélsőjobboldal oly korán elhunyt költőjének, Sértő Kálmánnak is a verseit.
A Centrum könyvkiadói tevékenységének egyik számottevő része a Centrum Kisregények ’ponyva’ sorozat.”
A ponyva mára pejoratív kifejezéssé vált, noha a XVIII-XIX. századi vásárokon a szó szerint ponyván árult, az ókori klasszikus műveltség mellett a magyar népi tudás javát is felmutató füzetek jelentették a mára lassan kámforrá semmisült „általános műveltség”-et. A Centrumhoz hasonlóan a Stádium is felismerte, mennyire nem elég a mégoly színvonalas történelmi, politikai irodalom kiadása: ha tömegekre kíván hatni, anélkül, hogy szellemiségéből csak egy jottányit is engedne, bizony ponyvaként kell népszerűsítenie – kivonatosan – a magyarságtudomány és szépirodalmunk kincseit. Ezt szolgálta „Nemzeti Könyvtár”-sorozata. De mit is kell tudni elöljáróban a kiadóról? Ismét Lőrincz Ernőt idézzük (205. old.):
„A Stádium Sajtóvállalat Rt., mint az 1884-ben alakult Pallas Irodalmi és Nyomda Rt. Testvérvállalata, a legsúlyosabb gazdasági időkben, 1922.-ben kezdte meg működését Feilitzsch Berthold báró elnöksége alatt. Az anyagi és erkölcsi nehézségek ellenétre csakhamar az ország legnagyobb sajtóvállalatává fejlődött. […] Céljául tűzte ki a nemzeti öntudat felébresztését, megerősítését, valamint az európai irodalmi értékek megismertetését. A könyvkiadó vállalatot kiadványainak megválogatásában mindig az önmagáért való művészet, a magasabb értelemben felfogott irodalom szempontjai vezetik, különös tekintettel a magyarság, ezen túl pedig az európai egyensúly közös céljaira. A vállalat eszmei célkitűzései közé tartozik az az igyekezet is, amellyel közelebb akarja egymáshoz hozni a magyar társadalom különböző rétegeit. Ezért a maga igazi mivoltában ismerteti meg a középosztállyal a falut és népét, a magyar parasztot. Értékeire, életformájára, életszükségleteire és kultúrkészségére felhívja a közfigyelmet. Célja minden magyar dolgozó elismertetése, ha munkáját a közös, nagy nemzeti érdekek szolgálatában végzi. Kiadványaiban szolgálja a katonaeszményt és ápolja a nemzet haderejének megbecsülését. Ezeken a belső törekvéseken kívül a Stádium Könyvkiadó szem előtt tartja az európai rend érdekeit, a szellemi, eszmei, valamint katonai és gazdasági szempontokat. Összegezve a könyvkiadó célját és törekvéseit, röviden összefoglalva, célja a nemzeti irodalom terjesztése, a fiatal írógárda támogatása, a népi műveltség színvonalának emelése az európai szellemi kiválóságok megismertetése, a magyar kultúra szolgálata.”
A kiadó gondozásában 1939 és 1944 között jelent meg a Győry Aladár vezette Stádium Rt. gondozásában, Dessewffy Gyula, Dr. Eszterhás István, Alföldi Alajos felelős kiadói közreműködésével, Dr. Molnár Sándor szerkesztésében és Ijjas Antal főmunkatárs irányításával a regényeket, elbeszéléseket, verseket, népismereti, történelmi és politikai műveket tartalmazó „Nemzeti Könyvtár” sorozat. Az első 27 rész számonként 32, a többi 64 oldalt tett ki, de akadtak összevont számok is. Budapest ostroma miatt nem került sor folytatására, noha az utolsó számokban beharangozták egyes addig kimaradt szerzők (mint Kemény Zsigmond vagy Szabó Dezső) egyes, életművüket leginkább jellemző alkotásaikból készült szemelvényes kötet megjelenését.
A „Nemzeti Könyvtár” tartalma
1. Bencs Zoltán: Magyar világnézet. Tanulmány
2. Színes történetek a küzdelmes időkből. Elbeszélések. Tartalom: Komáromi János: Vereckénél, Jókai Mór: Az előörs, Rákosi Viktor: A gyerek, Zsadony és Kamasz, Harsányi Zsolt: Őrnagy és közlegény. Összeállította: Cs. (Csikcsekefalvi) Szabó László.
3. Illyés Gyula: Ki a magyar? (Teljes szövege a „Magyarok könyvtára” című, Mefhosz-könyvkiadó megjelentette sorozatban olvasható.)
4. Szabó Pál: A puska. Falusi történet
5. Katonadolgok. Elbeszélések a szabadságharcból és a békevilágból. Tartalom: Jókai Mór: Az ércleány, Komáromi János: Lovasok a faluban. Összeállította: Cs. Szabó László.
6. Makkai Sándor: Örök Erdély. Elbeszélések
7. Ortutay Gyula: Mesél a nép. Népmesék
8. Markó Árpád: Magyar hadművészet. Tanulmány
9. Mehály és egyebek. Elbeszélések. Tartalom: Harsányi Zsolt: Lelki gyakorlat, Móricz Zsigmond: Tisztességes magyarok, Zilahy Lajos: Mehály, vitéz Somogyváry Gyula: Rimóczi megtérése. Összeállította: Cs. Szabó László.
10. Ortutay Gyula: Az aranyszóló. Magyar népmesék
11-12. Horthy Miklós (névtelen). Tanulmányok
13. Vidám történetek Mátyás királyról. Összeállította: Asztalos Miklós
14. Orbók Attila: Bölcs Gyuri mindent eligazít… Erdélyi történet
15. Rézler Gyula: A paraszt Szovjetoroszországban. Tanulmány
16. Nevelős Ágoston: Az utolsó húsz év története. Európa 1920-1940. Tanulmány
17. Lelkes Nándor József: A kuruc-apostol. Elbeszélés
18. Dallos Sándor: A fehér ménes. Két elbeszélés
19. Dénes Gizella: Mezei asszonyok. Három elbeszélés
20. Cholnoky Jenő dr.: Ős hazából új hazába. Tanulmány
21. Gyimesi Ferenc: Kata csatát nyer. Elbeszélés.
22. Hegyaljai Kiss Géza: Honvédélet. Elbeszélések
23. Sinka István: Fütyöri és a hét vadász. Tanulmány
24-26. A mi Erdélyünk. Írták: Makkai Sándor, Rónai András, Asztalos Miklós, Gergely Pál.
27. Kászonyi Ferenc: Magyar-szlovák vérközösség. Tanulmány
28-29. Kovrig Béla: Hogy életünk emberibb legyen
30. Kádár Lajos: Doni halálbánya I. Regény
31. Kádár Lajos: Doni halálbánya II. Regény
32. Péczely József: Magyar kalendárium. Tanulmány
33. G. Takács József: Simonyi óbester, a legvitézebb huszár. Tanulmány
34. M. Katona Ilona: Hazahív a föld. Elbeszélés
35. Babay József: Három szeretők. Regény
36. Pálinkás András: A falu új kincsei. Tanulmány
37. Vályi Nagy Géza: Gábor Áron, a legendás székely. Kárpáti őrszemek. Elbeszélés
38-39. Csapodi Csaba: A legnagyobb magyar (Gróf Széchenyi István életművéről). Tanulmány
40-41. Varga László: Szociális reform és hivatásrendiség. Tanulmány
42-43. Gróf Teleki Pál: Magyar politikai gondolatok. Szerkesztette Kovrig Béla.
44. Folczay Sándor: Krajcár Pista. Elbeszélés.
45. Nagy Méda: Régi magyar asszonyok. Regényes életrajzok
46. Csurka Péter: Pénzeszsák. Regény
47. Thury Lajos: Pesti délibáb. Elbeszélés
48. Barsi Dénes: Bolondgomba. Elbeszélés
49. T. Kovács Hermin: A szilfai birtok. Elbeszélés
50. Három csillag. Írták: Erdélyi József, Sinka István, Sértő Kálmán. Versek
51. Gergelyffy Gábor: Bodor Péter a székely ezermester. Elbeszélés.
52. Romhányi István: Szegény Szabó Boldizsár. Regény
53. Pass László: Nimród népe. Elbeszélések
54. Marék Antal: Egy orvos vallomásai. Elbeszélés
55. Sztrókay Lajos: Idegen zászló alatt. Regény
56. Dienes Andor: Az ismeretlen front. Pandúrok és csendőrök. Hét elbeszélés és egy tanulmány.
57. Kerecseny János: A vörös 140 millió. A bécsi nagy kaland. Tanulmány
58. Bartos Molnár Sándor: Vak Bottyán. Elbeszélés
59. Majthényi György: Vándor a hegyek között. Elbeszélés
60. J. Benedek Irén: Székelyvér. Regény
61. Sinkó Ferenc: Öreg malom árnyai. Regény
62. Talpassy Tibor: Fekete vihar. Regény
63. Féja Géza: Örök magyar március. Elbeszélés
64. Kádár Lajos: Istentelenek. Regény
65. Sz. Gy.: Tüzér voltam 48-ban. Naplójegyzetek a szabadságharcból. (Egy honvéd-köztüzér élete 1848/49-ben)
66. Mindszenti Béla: Szkander Bég álma. Kőrösi Csoma Sándor regényes életrajza
67. Móricz Zsigmond: Kapitalista a tanyán. Hét elbeszélés
68. P. Ábrahám Ernő: A fehér sólyom. Dzsingiz kán ifjúsága. Elbeszélések
69. Kerekesházy József: Messze országok, messze magyarok. Tanulmány
70. Móra Ferenc: A fajtám. Elbeszélések
71. Lelkes Nándor József: A szép Korponayné .A lőcsei fehér asszony őszinte históriája. Regény
72. Tersánszky J. Jenő: Az átok. regény
73-74. Tormay Cecile: Két forradalom (Szemelvények a „Bujdosó könyv”-ből.)
75. Pásztor József: Szól már a harang. Regény
76. Szemere György: Andris csillaga. Regény
77. Barsy Irma: Emberek a Viola-utcában. Elbeszélés
78. Komáromi János: Rongyos gárda. Regény
79-80. Albrecht I. Károly: A GPU titkaiból. Emlékirat
81. Szabó Pál: Legények. Regény
82. Tömörkény István: Öreg regruták. Elbeszélések
83-84. Kodolányi János: A csend országa. Útinapló
85. Bibó Lajos: A kincs. Elbeszélés
86. Dömötör Sándor: Hetedhét országon túl…Magyar népmesék
87. Gedényi Mihály: 60 forint. Regény
88. Wass Albert: Egyedül a világ ellen. Regény
89. Veres Péter: Látófa (Részletek „Mit ér az ember, ha magyar” c. könyvéből.)
90. Nagy Lajos: János az erősebb. Regény
91-92. Wass Albert: Vérben és viharban. Regény
93. Asztalos Miklós: Felszáll a sas. Regény
94. Tabéry Géza: Két csillag között. Két ebeszélés
95. Upton Sinclair: Letűnt világ. Regény
96. Tersánszky J. Jenő: A repülő család. Regény
97. Antal Áron: Köderdő mellől. Elbeszélések
98. Tolnai Lajos: A Kéry család. Regény
99. György László: A vén garabonciás. Regény
100-101. Petőfi Sándor: Szabadság, szerelem… (Úti jegyzetek, naplótöredékek, politikai cikkek, tábori levelek és egy elbeszélés)
102. Folczay Sándor: Bódy Bandi szégyene. Regény
103-104. Kossuth Lajos: Magyarországért (Részletek „Irataim az emigrációból” című munkájából)
105. Péczely József: A nagy titok. Regény
106. Marék Antal: Gyere velem András. Elbeszélés
107. Juhász Lajos: Tatárok. Regény
108. Makkai Sándor: A fejedelem rózsája. Elbeszélések
109-110. Jankovich Ferenc: Forr a világ (A magyar költészet olvasókönyve)
111-112. Ijjas Antal: Pázmány, a nemzetpolitikus (Prózaválogatás)
113. Ady Endre: Ifjú szívekben élek (válogatott versek)
114. Bibó Lajos: A láp. Regény
115. Asztalos Miklós: És seregek támadtak… Képek a magyar múltból.
116. Eszterhás István: Forradalom a Kígyó utcában. Regény
117. Marék Antal: Gyalupadtól a világhírig. Munkácsy Mihály regényes életrajza
118-119. Északi csillagok. Finn rokonaink költészete
120. Hídvégi Jenő: Bem apó. Regényes életrajz
121. Solymossy Péter: Tavaszi szél. 1848 a magyar sajtó tükrében
122-123. Kossuth Lajos: A magyar igazságért (válogatás politikai műveiből)
124. Jókai Mór: A két menyasszony. Négy elbeszélés
125. Papp Dániel: Tündérlak Magyarhonban. Elbeszélések
126. Nagy Méda: Szerelmes művészek. Regényes elbeszélések
127-128. Északi vártán. Észt rokonaink irodalma
129. Vas Gereben: Garasos arisztokrácia. Regény
130. Vámos Kálmán: Jelky András kalandjai. Elbeszélés
131. Baksay Sándor: Szegények keresztje (Részletek „Szederindák”v című kötetéből.)
132-133. Mikszáth Kálmán: Mácsik a nagyerejű. Regény
134. Asztalos István: A fekete macska. Elbeszélések
135. Reviczky Gyula: Apai örökség. Elbeszélések
136. Tarczai György: Dönk vitéz Rómában. Elbeszélés
137-138. Kádár Lajos: Lidércsziget. Regény
139. Dömötör Sándor: Az obsitos katona. Magyar népmesék a katonáról.
140. Maria Kraft: A bolsevisták karmaiban. Egy német asszony szenvedései a Szovjetunióban. Emlékirat
141. Győrffy István: Szilaj pásztorok (Szemelvények „Nagykunsági krónika” című művéből.)
142. Török Gyula: A Rozál lánya. Novellák
143-144. Markó Árpád: Elfelejtett magyar hadvezérek. Regényes életrajzok
145. Szenczei László: Koldusdiák. Apáczai Csere János regényes életrajza.
146. Jókai Mór: Háromszéki leányok. A nagyenyedi két fűzfa. Elbeszélések
147. Ignácz Rózsa: Hivatalnok Berta. Regény
148-149. Móricz Zsigmond: Kárpáti emlék. Elbeszélések. Válogatta Fazekas László.
150. Tatay Sándor: Ludas Kata és más elbeszélések
151. Gárdonyi Géza: Krisztus bankója. Andorás körösztje. Elbeszélések
152. Lőrinczy György: Az igmándi bég. Regény
153-154. Juhász Géza: Császár és közlegény. Prózai antológia (1554-1942)
155. Tamási Áron: A legényfa kivirágzik. Elbeszélés
156. Bársony István: Egy rab megszökött. Elbeszélések
157-158. Kodolányi János: Julianus hazatér (A „Julianus barát” legszebb fejezetei)
159. Papp Dániel: A Rátótiak. Regény
160. Jósika Miklós: Hollós Mátyás. Regény és életrajz. Gondozta Fazekas László.
161. Tolnai Lajos: A Jubilánsok. Regény.
A sorozat számos – történelmi tisztánlátásunkban mindmáig pótolhatatlan – kötete (1, 11-12, 16, 22, 24-26, 30-31, 40-41, 50, 56, 57, 64, 73-74, 79-80, 90 (a hozzá csatolt dr. Asztalos Miklós-tanulmány – A visszacsatolt erdélyi részek bekapcsolása a magyar életbe – miatt), 94 (a hozzá csatolt Csiki Lajos-tanulmány – „A magyarság évszázados harca Közép-Európa elszlávosodása ellen”), 140, 147 (a hozzá csatolt Kristó Nagy István-írás – „Mit várhatunk a magyar ifjúságtól” –miatt)) rákerült a „Fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek” négy jegyzékére, ami már önmagában indokolja ritkaságukat. Külön értéke a 27-től a 160-ig terjedő sorozatszámoknak, hogy többségükhöz időálló nép- és művelődéstörténeti tanulmányok is tartoznak. A kötetek esztétikai szépségét grafikusművészek (Csiky Gyula, Dongó György, Fáy Dezső, Gádor Emil, Jeges Ernő, Kovács József, Litkey György, Palló Jusztin, Szalay Lajos, Szalmás Béla, Vida Márta) rajzolta borítólapjai és szöveg közti ábrázolatai fokozzák.
Amint egy középkori szerzetes könyvtárának megalapozásához elegendő volt százhatvan kötet, akként egy művelt magyaréhoz sem kellene ma feltétlenül több. Ezt biztosította valaha a Stádium Rt. sorozata. Kívánjuk hát olvasóinknak, hogy keressék fel könyvtárainkban, antikváriumainkban a „Nemzeti Könyvtár” mégoly megfakult, sem aranyra, sem ezüstre nem váltható számait egy olyan világban, melyben, a cionista kirekesztésnek köszönhetően, már szégyenszemre nincs a klasszikus ponyvának kiadója.
Ifj. Tompó László – HunHír.info