Az ember nem hisz a szemének: az önmagát „papi szerepre” kiválasztó „világnép” maga a „génkoktél”, szóval bokréta Isten kalapján! Istenem, mi mindent elbír a papír! Hiába, tükörben csak az orruk, rajta viszont lelkük ferdesége is látszik.

Fritz Hippler filmje, „Az örök zsidó” (Der ewige Jude) tervezett budapesti levetítésének a lipótvárosi kisebbség általi megakadályozása kitűnő alkalom arra, hogy megnézzük, milyenek is a tükörben ők, az örökösen sértettek, akik pedig a kitűnő Konrád György szerint „kitüntetett szerepet vállaltak a világ kommunikációs összekapcsolásában, a hírközlésben, a kereskedelemben, az intellektuális dialógusban, a Föld és a rajta élők világgá változtatásában. Ez az egyetlen világnép és ebből fakad rendeltetése is. A magát papi szerepre kiválasztó nép a különállását megőrizve tanúskodott az egyetlen Isten és az egyetlen emberiség eszméje mellett. A zsidók nem lesznek utcaseprők, mert a sok évezreded alatt felhalmozódott intellektuális tőke tovább öröklődik az utódokra. Az érzékenységet, az alkatot és valószínűleg intelligenciánk természetét is összeadjuk abban a génkoktélban, amik a gyerekeink. Hordozható örökség ez és bárhol működtethető.” (Magyar Zsidó Almanach, 1996-1997, 39. old.)

Az ember nem hisz a szemének: az önmagát „papi szerepre” kiválasztó „világnép” maga a „génkoktél”, szóval bokréta Isten kalapján! Istenem, mi mindent elbír a papír! Hiába, tükörben csak az orruk, rajta viszont lelkük ferdesége is látszik.

Nem véletlen szavakkal kifejezhetetlen gyűlöletük a tükör iránt, márpedig Hippler filmje az: az 1940-ben készült német dokumentumfilm bemutatja, milyen kép tárult a kamerázók elé, amikor a német hadjárat Lengyelországban lehetővé tette számukra, hogy őket a saját fészkükben megismerjék. Behatoltak a Lodz-i gettóba, és mindaz, amit ott láttak, csak megerősítették (az általuk engesztelhetetlenül gyűlölt) Richard Wagner megállapítását, miszerint „a zsidó az emberiség megrontásának plasztikus démona”.

Persze nem feltétlenül szükséges Wagnert idézni, elég, ha a mégoly liberális Pierre Paul Leroy-Beaulieu (1842-1912) francia nemzetgazdász észrevételeit idézzük fel, melyeket egy (nyilván nem minden megfontolás nélkül névtelen) magyar szerző közölt munkájában (Zsidóvilág antiszemitától. Bp. 1911. 3-4. old.)

»Testi tulajdonságaik: sovány, vézna, elcsenevészesedett, beteges külszínű.
Életjelenségeik: gyorsan szaporodók, korán érők, öreg ifjak, gyermekkorban kevés közöttük a halandóság, hosszú életűek, idegrendszerük fejlettebb, mint izomzatuk, ezért idegesek, őrültségre hajlandóak, a testi munkát nem szeretik.
Lelki sajátságaik: értelmesek, az okosság azonban náluk csak önérdek: alkalmazkodók, olyanok, mint a felolvasztott fém, minden formába öntheted, anélkül, hogy anyaga változnék: minden alkalmazkodásuk mellett is szívósan ellenállók, értelmiségük pontos, szabatos, számítók, előrelátók, gyakorlati érzés nagy bennük, életrevalók, erős akaratúak, bámulatosan kitartók.
Erényeik: családiasak, gyermekeik iránt önfeláldozók, gondosak, otthonosak, mértékletesek, saját nejük iránt gyöngédek, a szertartásokat becsülik, összetartók, fajukat áldozatosan szeretik.
Bűneik: ravaszok, kétszínűek, önhittek, parvenük, elbizakodottak, keményszívűek, szűkkeblűek, önzők, makacsok, mikor büszkék akarnak lenni, szemtelenekké lesznek, tolakodók, gazdagságukat, tudásukat fitogtatók, mások hagyományait, véleményeit nem tisztelők, ezért bomlasztók, gúnyolók, szatirikusok, mint minden túlérett, enervált faj, kihívók és türelmetlenek, lelkiismeretlenek, becsületre nem sokat adnak, mindenből üzletet csinálnak, hálátlanok befogadóikkal szemben.
Végeredmények: lelke különb, erősebb testénél: róla nem áll: ép testben ép lélek. Értelme nagyobb jelleménél.«

Igen, az utolsó mondat különösen is telitalálatnak tűnik, ámde pontosításra szorul, éspedig a szintén törzsükből származó Vas István (1910-1991) költő, író, műfordító szavaival, miszerint rájuk „az okosság által korlátozott értelem” a jellemző. Fején találta a szöget, ugyanis ez az igazság, ezért – génkoktél ide, génkoktél oda – nincsenek Michelangelóik, Beethovenjeik, Wagnerjeik és Petőfijeik.

Leroy-Beaulieu szerint – ismételjük, a szerző liberális volt, de úgy tűnik, annyira azért mégsem, hogy látása teljesen elhomályosult volna! – mivel a jellem alacsonysága és az értelem magas foka a hanyatló népek sajátsága – amelynek jeleként képesek a tükröt okolni, ha az orruk ferde – kimondta a „politikailag inkorrekt” végítéletet: a zsidó testileg-erkölcsileg hanyatló, testestől-lelkestől elferdült faj.

Ifj.Tompó László – HunHír.Hu