A székelyudvarhelyi Kalamáris Egyesület valamint a Székely Pajzs Egyesület közös szervezésében került sor első ízben Székelyudvarhelyen rovás vetélkedőre, melyre közel 50 –en jelentkeztek, köztük két 9 éves, kategórián kívül, a többiek 60 évig el neveztek be. Paál Ágoston tárogató játékának búgó hangja adta meg a jelet a kezdésre és csendesítette el a résztvevőket

A vetélkedő Szakács Gábor és Friedrich Klára köszöntőjének tolmácsolásával rajtolt, amelyben azt üzenték, hogy egy nemzet számára a hagyományok olyanok, akár egy kifogyhatatlan kincsesláda, melynek legdrágább drágaköve a rovásírás, és igyekezni kell arra, hogy minden magyarnak jusson belőle, adjuk tovább azt, amit mi már megtanultunk. Ezt követte Waum Péter, a Székely Pajzs Egyesület elnökének lelkesítő beszéde, aki örömmel nyugtázta, hogy két rovás-tanfolyam gyümölcse beérett, hiszen máris meg lehetett szervezni a székely rovás versenyt. Röviden ismertette a Székely Pajzs Egyesület eszmeiségét, céljait. A szamosújvári cserkész-vendégek nevében Kasza Tamás, a Romániai Cserkészszövetség ügyvezető elnöke üdvözölte a kezdeményezést hosszú életet kívánva neki, és beszámolt a Szamosújváron már 10 éves hagyománynak örvendő A csodaszarvas nyomában elnevezésű Országos Rovásíró versenyről, ahol már a rovás mesteri fokozatán is megmérettetnek a benevezők, és innen már csak egy lépés a legrangosabb rovásverseny, ti. A Kárpát-medencei rovásverseny, Budapest helyszínnel. Zomoráné Cseh Márta, rováskutató, zsűrielnök, örömét fejezte ki, hogy egyre több fészek alakul, egyre jobban terjed a rovásírás alkalmazása, szerveződnek az oktató körök, tanácsait és segítségét ajánlotta fel mindenki számára. Ezt követően egy Japánban is bemutatott kisfilmet vetítettek le a résztvevőknek a rovásírásról .

Ezután korosztályokra osztották a versenyzőket és megkezdődött a vetélkedő. A feladatlap kitöltése után, 19 éves korig, a résztvevők olvasási készségüket is be kellett mutassák, valamint történelmi kérdésekre is válaszolniuk kellett.

Időközben a várakozó szülőket, kíváncsiskodókat, Kocsis Éva szervező jóvoltából igazi otthoni ízek, finomságok várták, amint azt maga is bejelentette, ragaszkodott ahhoz, hogy családias,meghitt hangulatú legyen a rendezvényük.

Később Baranta –bemutatóval szórakoztatták a résztvevőket, amely sajnos a Bethlen Gábor iskola tornatermébe szorult, mert a rend őrei, előzetes jóindulatú feljelentés okán, megjelentek a helyszínen, és olyan újdonsült engedélyeket kértek, amelyekről eladdig a barantások sosem hallottak. Az már teljesen szokványos, hogy civilben, vagy egyenruhában, minden ilyen jellegű rendezvényen felbukkannak, valahonnan mindig informálják őket. Ezúttal az íjakra nemcsak a fegyvertartási engedélyt kérték, hanem külön a használatukra is igényeltek egy papírt. Fölöttébb elgondolkodtató… Az íjazás elmaradt, de a bemutató sikerét ez természetesen nem homályosította el. A rendezvény programját még két értékes előadás tette színesebbé. Szász Tibor felsősófalvi református lelkipásztor a Tászok- tető rovásköveiről beszélt a maga egyedi stílusában. A 7 (!) kőből , a 60-as években 2 darabot dák leletként Bukarestbe szállítottak, 4 -et a gyergyói Múzeumba, a megmaradt 3üat a gazda eltüntette a kíváncsi turisták elől, a szénafű védelmében. Szót ejtett a rovásbetűk többletüzenetéről, rontó hatásáról, de csak azokra, akik félnek tőle, a rováskutatàs buktatóiról, és egyéb kuriózumokról.

A „kurultájos” Bíró András Zsolt előadása emelte a rendezvény ünnepélyességét és tudományos szintjét, aki reményét fejezte ki arra nézve , hogy idővel a rovásírás a magyar oktatási rendszer részévé válik, és arra biztatta a hallgatókat, hogy merjenek nagyokat álmodni. Ezt támasztotta alá a kazahisztáni expedició tapasztalatával és annak eredményeivel.

Végezetül, a zsűri tagjai hosszas javítás után megejtették a díjkiosztást. Voltak ugyan helyezések, és továbbjutók, ám ajándékban mindenki részesült, hiszen nagyon pozitívan álltak a rendezvényhez a helyiek, támogatták magánszemélyek is. Mózes Gyula , Székelyudvarhely Székely Tanácsának elnöke minden versenyzőnek átnyújtotta Forrai Sándor: A magyar nemzettudat tízparancsolatának a másolatát. A kincsesládából mindannyian kaptak és magukkal vihettek, tudást, tapasztalatot, élményeket, az együttlét, a közös célok megtartó erejét.

Mert hát minden ajándékzacskóban ott volt egy Nagy-Magyarország matrica….

A beszámolót Szittya készítette

HunHír.Hu-információ