Eleddig mindig bajban voltam, hogy a „zsidó” szónak mi a valódi jelentése. Nép? Vallás? Vagy mindkettő? Azt tudom, hogy például Kertész Imre szerint „zsidóság” nem létezik. Azt is tudom, hogy feldmájerék szerint viszont a „zsidóság” létezik. Most végre eloszlott a köd, sokévi tipródás után választ kaptam a kérdésemre. DNS-elemzés szerint lehet megállapítani, ki a zsidó. Nem a hitbéli előírásokon, hanem kromoszómákon áll vagy bukik a dolog. Ez nem vicc. A HVG-ben Szegő Iván Miklós írt a témáról cikket, amelyet a mazsihisz honlapja is átvett. Márpedig ha feldmájerék közölnek egy írást, akkor az csak hiteles és szakszerű lehet. Kötelességem tehát, hogy a cikket ismertessem.
Az írás címe: „A genetika döntött a zsidó-szamaritánus vitában”. A kedves Olvasó bizonyára jól ismeri az irgalmas szamaritánus történetét. Az újszövetségi történetben a szamaritánus a többség által lenézett társadalmi csoport tagja. A cikk szerint az újszövetségi történet történelmi és genetikai hátterét csak az elmúlt években derítették fel a tudósok.
Előbb a történelmi háttér lényegéről röviden. Amikor időszámításunk előtt a 8. században az asszírok beteszik a lábukat Palesztina területére, a héber lakosság jó részét áttelepítik, a Szamária városában lakók közül azonban sokan helyben maradnak. Később a délebbre levő Júdea lakóit még a babiloni birodalom is elhurcolja, s amikor a hosszú fogságból a héberek visszatérnek, a szamaritánusokat (Szamária lakóit) nem fogadják el hithű zsidóknak. Ez fordítva is igaz: a szamaritánusok meg a babiloni fogságból visszatértekre néznek görbe szemmel.
Ahogy folydogált az időnek árja, a júdeaiak leszármazottjai – állítólag a mai zsidók ősei – kerültek többségbe, tehát a nagyobb mennyiség döntötte el, ki a jó zsidó. Illetve: ki és mi a zsidó. A szamaritánusok aztán szinte teljesen eltűntek, 2007-ben mindössze 712 példány élt belőlük. Ők váltig állították, hogy a héberek leszármazottai, de ezt senki nem hitte el nekik (mármint a zsidók közül). Most azonban a genetika megoldotta a problémát.
A cikk szerint a szamaritánusok a közösségükön belül házasodnak, s „a beltenyészet miatt” jól leírható genetikai sajátosságokkal rendelkeznek. Éppen a „beltenyészet” miatt számos betegség öröklődött a szamaritánusoknál, ezért „sokszor vizsgálták genetikai állományukat”. S a „beltenyészet” genetikai vizsgálata során a tudósok meglelték a választ az évezredes zsidó-szamaritánus vitára. Most jön a lényeg, idézem szó szerint:
„Kiderült, hogy a szamaritánusok Y-kromoszómái – amelyek apáról fiúra öröklődnek – a közel-keleti és afrikai zsidóság Y-kromoszómáihoz hasonlítanak. Méghozzá ahhoz a változathoz (Cohen Modal Haplotype), amely a zsidó papság, a kohaniták jellemzője volt. /…./ A Wikipédián olvasható a kohaniták genetikai állományáról számos további részlet, annyi bizonyos tehát, hogy a szamaritánusok férfiágon ezekkel rokon tulajdonságokat mutatnak.”
Tehát a közel-keleti, afrikai zsidóság Y-kromoszómái a mérvadók, ez a mérce: ha az Y-kromoszómák ehhez hasonlók, akkor zsidókra bukkantunk. Ha nem hasonlítanak, akkor gój teremtményekkel van dolgunk.
A szamaritánusoknál azonban a nőkkel baj van. Nemcsak hogy „nem papi zsidó származásúak, de valószínűleg nem is héber törzsek leszármazottai”. Hogy ez miként derült ki? „A mitokondriális DNS-ük 2004-es elemzése ugyanis arra mutatott rá, hogy nem sok közös vonásuk van a mai zsidó népességgel. A mitokondriális DNS anyáról lányára öröklődik ugyanis. Így tehát arra jutottak a genetikusok, hogy héber férfiak és nem-héber nők leszármazottai a mai szamaritánusok.” A szamaritánusok azonban ettől függetlenül Izrael gyermekeinek tartották és tartják magukat. Igaz, náluk a származás eldöntésénél nem az anya számít – mint a zsidóknál -, hanem az apai „vonal”. Tehát – saját hitük alapján – joggal tekintik magukat Izrael gyermekeinek. Ezzel a biztató megállapítással zárul a hivatkozott cikk.
Megvallom, nekem nagyon tetszik ez az Y-kromoszóma, meg a mitokondriális DNS – mint a zsidóság definíciójának az alapja. Mostantól könnyű válaszolni arra a kérdésre, ki a zsidó. DNS-vizsgálat kérdése csupán: mutass egy kromoszómát, megmondom, ki vagy. Ha ezt a héberek nagy barátja, a kefebajszú szobafestő megérhette volna!
Az ismertetett cikk olvasása lázas izgalommal töltött el. Mivel magyar vagyok, és Magyarországon élek, én is szeretnék a genetika nyújtotta lehetőségekkel élni. A magyarság hímnemű egyede vagyok, engem tehát a magyarság Y-kromoszómái érdekelnek. Szeretném, ha tudományosan megállapítanák a Kárpát-medencében élő mai magyarság Y-kromoszómáit. S külön vizsgálattal felderítenék Árpád fejedelem és a honfoglaló vezérek „genetikai állományát” is, mert akkor meg lehetne lelni a magyarságban a kohaniták – elnézést, a héber kromoszómák elvették az eszemet -, szóval akkor meg lehetne lelni a magyarságban a honfoglaló vezérek örököseit. Micsoda szenzáció lenne! Egy csapásra megoldódna a vita, ki is irányítsa az országot.
Javaslom tehát a magyarság Y-kromoszómáinak vizsgálatát. S miután a genetikusok munkájukat elvégezték, következhet az összehasonlítás. Például meg kellene nézni, hogy gordon bajnai, attila mesterházy, ferenc gyurcsány és a többi „genetikai állomány” Y-kromoszómái hasonlítanak-e a mai magyarság kromoszómáihoz, avagy sem. A vizsgálatból persze nem felejteném ki feldmájert, zuckert és a többi „genetikai állományt” sem. A sok-sok genetikai vizsgálat bizonyára gyümölcsöző lenne. S lenne egy nagy-nagy össznépi hozadéka is: beköszöntene végre a magyar-zsidó együttélés új, békés korszaka.
Falusy Márton – HunHír.Hu