A jó Isten csodálatos tájakkal áldotta meg Székelyföldet. Fent, a Madarasi Hargita ölelésében fekszik Gyöngyösbérce, ott, ahol nemcsak az énekes madár, de a gondviselés is megpihen egy pillanatra. Itt, László Árpád tanyáján közel hetven fiatal egy hétig ismerkedik a magyar harci testkultúrából származó mozgásokkal.

Fegyelmezett társaság, alig érkeztek meg a madarasi túrából, valamennyien megmártóznak a tanyán lévő jéghideg vizű tóban, zuhanyoznak, majd ebédhez készülnek. Késő délután van, a gyermeksereg türelmesen vár sorára a tábori konyhánál. Farkasétvággyal üríti mindenki tányérját, majd repetához sietnek. Nem kell a biztatás, mondja mosolyogva a székelyszentkirályi László Árpád vállalkozó, a találkozó ötletgazdája.

– A feleségem tizenegy kenyeret sütött ma a kemencében, de alig maradt belőle. Négy éve kezdődött, miután megismerkedtem a barantával, és azt láttam, köze van a normális magyar élethez. Úgy gondoltam, ez az, ami hiányzik a gyerekeinkből, s úgy döntöttem, hogy a gyöngyösbérci tanyámon nyaranta szervezünk baranta-találkozót.

A baranta fontos sajátossága a speciális nevelési és közösségformálási rendszer, amely a hagyományos magyar életfilozófián és szimbólumrendszeren alapszik. Célunk felkészíteni a gyerekeket az életre, mert a mai világ eléggé félrenevel. A találkozó nagyon népszerű lett barátaim körében, azt tapasztaljuk évről évre többen vagyunk. Tulajdonképpen ez egy baráti társaság és ismeretségi köre. Az előző években több volt a magyarországi gyermek, az idén a székelyek vannak többségben, hozzájuk csatlakozott hét lészpedi (moldvai) magyar gyermek, ez újdonság.

Jól érzik magukat a tanyán, a múltat próbáljuk felidézni meghívott szakemberek segítségével. Testi, szellemi felkészülés az életre, a lényeg: egészségesen élni. Nem kényeztetjük, mert tudniuk kell élesben megélni a mindennapokat, nem csak a számítógépről szól az élet. Gyógyfűtengerben alusznak az udorban, vannak, akik sátorban. Kora reggel ébresztő, napköszöntő, torna, majd reggeli. Az étel hetven százaléka a tanyáról kikerül, mindenki kiveszi a részét a közösségi munkából. Miközben beszélgetünk, egy kisebb mangalicacsorda közeledik felénk. A házigazda megnyugtat, nem kell félni tőlük. A gyerekek már megszokták, a lovak is azért vannak, ha valaki nyeregbe akar ülni, hát tegye.

Egy biztos, napközben nem unalmas itt az élet. Miközben sétálunk a tanyán, régi ismerősökkel futunk össze: Sipos Tibor, a Kossuth rádió adásvezetője, Szilágyi Zoltán, a Lánchíd Rádió hangja évente visszatérő alapemberek. Beszélgetni kezdünk közös dolgainkról, időközben ránk köszönt a szürkület, a fiúk elkezdik építeni a máglyát az esti tábortűzhöz. Elköszönök, valóban szép itt az élet, olyan, mint egy gyöngyösbokréta.

HunHír.Hu / Balázs Árpád – Polgári Élet

HunHír.Hu