Két időpont határai közötti keretbe helyezve életútját, talán aktuális, hogy megemlékezhetünk Romhányi Lászlóról.

A sokak által ma is ismert, tisztelt színházi rendező, színházigazgató, nemzeti politikus 1944. október 4-én született Sátoraljaújhelyen és húsz éve, 2005. szeptember 2-án hunyt el Budapesten.

Életútját meghatározta, hogy édesapját a szovjetek hadifogságba hurcolták és ott is halt meg.

Mint a pártállam másodrendű állampolgára mégis magyar és történelem szakos tanári diplomát, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskolán rendezői végzettséget is szerzett.

Sikeres rendezései a Thália Színházban, Egerben, Kőszegen, a Magyar Színkörben országosan ismertté tették, a kor kulturális sajtója, példaként az Új Tükör is értékelően ismertette rendezéseit.

Érdeklődése, felelősségérzete következtében az 1980-as évtized második felétől a politika felé fordult. Részben saját költségén felépítette a Népligetben a Jurta Színházat. Itt kezdetben színházi előadások, művészi programok folytak, azonban a 80-as évek végétől a Jurta Színház politikai fórummá, a nemzeti és demokratikus törekvések legendás jelképévé vált. A Jurta Színházban szerveződtek meg az ellenzéki pártok, ott körvonalazódtak a programjaik is.

Ismeretes, az 1990 március-áprilisában megtartott országgyűlési választások eredménye. Többséget szerzett egy rendkívül mérsékelt konzervatív koalíció (MDF-KDNP-FKGP), a baloldali és liberális ellenzék (MSZP, SZDSZ, Fidesz) pedig ellenzékbe szorult. Az 1990 októberi önkormányzati választásokon pedig az ellenzék erősödött meg. Tény, hogy a nemzeti radikalizmus nem kapott politikai képviseletet, háttérbe szorult. Romhányi László ekkor megszervezte a Magyar Nemzeti Pártot, mely folyamatosan épült, erősödött. Tudatában annak, hogy az eddigi vesztesek a rendszerváltás után is vesztesek maradtak.

A 32-35 évvel ezelőtti magyar politika felvetései, konfliktusai, törésvonalai teljesen másképp, másutt fejeződtek ki, húzódtak meg, mint a mai politikáé. A fő konfliktuspontok a privatizáció, egyes pártállami vezetők elszámoltatása, a keresztény és a nemzeti értékrend helyreállítása, a vezető tisztségek elkötelezett, felelős hazafiakkal történő betöltése voltak. A mai politikát feszítő kérdéskörök (korrupció, migráció, LMBTQ, cigánykérdés) még szinte nem is merültek fel. Annál inkább a szélsőségesen magyar- és keresztényellenes SZDSZ, vagy a holdudvarában megjelenő liberális művészek elleni jogos polémia, melynek egyes vezetői, képviselői, értelmiségei a nemzeti jelképeken gúnyolódtak, vagy a szerintük tomboló (szerencsére nem létező, legfeljebb általuk provokált) antiszemitizmusról értekeztek. Zárójelben sok liberálissá vedlett ÁVH-csemete közt talán kivételként a rokonszenves habitusú baloldali és hazafias, volt 56-os Szabó Miklós eszmetörténészt említhetjük.

Romhányi László, mozgalma és köre e kérdésekben a legkonzekvensebben hazafias, jogszerű álláspontot szándékoztak képviselni, azonban bizonyos – főként gazdasági – kérdésekben esetenként csekély integratív, vagy együttműködési készséget tanúsítottak, pedig egyes kérdésekben talán pragmatikusabb lehetett volna. Mindez politikai periferizálódást eredményezett. Sajnos még a kormánypártok radikális körei is hátat fordítottak annak a személyiségnek, akinek a színházában zászlót bonthattak, inkább egészen jelentéktelen, vagy csekély színvonalat megjelenítő személyeket toltak előre, hoztak fel pártjaikban. Ezek a politika szomorú kórtünetei: hálátlanság, féltékenység, klientúraépítés stb. Talán érdekes és szórakoztató lenne megnézni e kérdéskör kapcsán az 1990-94 közötti képviselők iskolázottsági szintjét… Meg lehet keresni az Országgyűlés honlapján.

Romhányi László a hosszú Gulag-fogságot megélt Bosnyák Imre bácsival együtt szerkesztették a magas színvonalú Szent Korona című lapot.

Rendkívül színvonalas programokat, politikai-kulturális fórumokat szerveztek, ahol többek között Bodrogi Imre, Zas Lóránt, Kannás Alajos, Schubauer Kálmán, Révffy László, dr. Domonkos László, dr. Makra Zsolt, dr. Szondy György, dr. Endrey Antal, szerepeltek. Időnként, az akkor fiatal generációhoz tartozó Siklósi András, dr. Kala Molnár Sándor és e cikk szerzője is szót kaptunk, vagy publikálhattunk a Szent Koronában.

Romhányi László az ország több pontján is megemlékezéseket, előadásokat tartott, például Kenderesen, vagy Kecskeméten is a KDNP és az FKGP meghívására. 

Megerősödésük, épülésük, talpraállásuk folyamatának egy véletlen tragédia vetett véget. 1992 júliusában a 298-as parcella gondozása közben eltűnt egy táska, melyben a parcella gondozására szánt és a párt céljait szolgáló pénz volt. Biztonsági emberei kérdőre vontak egy ott alkalmilag dolgozó embert, aki a bántalmazások következtében életét vesztette. A felbujtással őt vádolták, 4 év szabadságvesztésre ítélték, melyet letöltött. Szabadulása után ismét elkezdték a politikai fórumaik szervezését, azonban 2005. szeptember 2-án bekövetkezett korai halála pontot tett e törekvésekre.

Romhányi László jelentős kulturális, politikai színvonalat képviselő, igazságát bátran és elkötelezetten kereső személyiség volt. Sérelmei csak erőt adtak neki a küzdelemhez, ugyanakkor sok esetben ezek és hangulatai motiválták.

Magas erkölcsi, szellemi-politikai színvonala, hazaszeretete, elkötelezettsége méltóvá teszik arra, hogy a rendszerváltás legjelentősebb személyiségei között tiszteljük.

Károlyfalvi József – Hunhír.info