A nemzeti összetartozást ünnepelni, Trianon drámájára emlékezni, s közben hálát adni utazott az Alsóörs-Lovasi Református Társegyházközség kórusa Kolozsvárra, hogy a Kós Károly által tervezett, idén 110 éve felszentelt Kakasos templomban önálló koncertet adjon. G. Németh Éva írása.
Eső-könny, derű-mosoly, égi jelekkel azonosulás Trianon fájdalma, nagyhatalmak kudarca, alázat és gőg szembeállítása. Emlékezni, gyászolni, ünnepelni egymást, hogy mégis, mindenek ellenére is vagyunk, maradunk, szülőföldünkön éljük egységünket, magyarságunkat, nem felejtjük traumánkat, gyökereinket erősítjük. Mert az jó, ha fáj, ha érzelmek járnak át, biztosíték az élő, lélegző és együtt dobbanó szívre, amíg élünk. Mindezt felelősséggel átadni a következő nemzedékeknek, egymást felkarolva szeretni, imádni, hinni és bízni. Mert Magyarország sírásói nem tudták, hogy a kősziklát záporozó gyűlölettel, háborúval legfeljebb koptatni lehet, összetörni nem. Ez Trianon.
Amikor a Dr. Kálmán Csaba református lelkipásztor által karnagyolt Alsóörsi Református Kórus arra készült, hogy a maga eszközeivel egy hármas apropó – a kolozsvári Kakasos templom felszentelésének 110. évfordulója, az anyaországban elmaradt református egységnap, valamint az összetartozás napja – tiszteletére Kolozsvárra utazzon, szívet szorongató, de nemesítő elhívásnak tett eleget. Adni akart a nemzeti és a hit által vezérelt testvéri szeretetből, de közben egészen váratlan és megrendítő módon kóstolhatott bele az erdélyi, kolozsvári megmaradás hétköznapi és ünnepi életébe.
Kerékgyártó Zsolt kolozsvári református lelkipásztor már az első találkozáskor egyértelművé tette, a nemzeti összetartozás természetes és magától értetődik, de amitől ez az együttlét több, hogy itt hitüket megvalló református keresztyén emberek gyűltek egybe és érezhetik magukat otthon.
A vendéglátó Kolozsvár – Felsővárosi Református Egyházközség rendkívüli történelemórákkal és mai történetekkel színesített beszámolókkal engedett betekintést a mindennapok nehézségeibe, örömeibe, jövőbe néző elképzeléseibe, az erdélyi magyar lét és nyelv megőrzését szolgáló munkájukba. Mindez nem csupán közvetlen őrhelyükre jellemző, tevékenységüket önkéntes alapon a térségre is kiterjesztik. A környező települések lelkipásztorai, gondnokai összefogják, segítik a magyarságot, kulturális programokat, kézműves foglalkozásokat, táborokat, kalálákban épületek állagmegóvását, felújítását, zölderületek gondozását, tisztítását, magyar oktatási intézményekbe való eljutást is szervezik, maguk is segítenek azok elvégzésében. Céljuk az értékek bemutatása, a helyben maradás lehetőségének biztosítása, az út- és példamutatás.
Ennek egy lenyomata látható és tapasztalható Válaszúton is, ahol az évtizedek alatt a semmiből már száz hátrányos hátterű gyerek tanul bentlakásos magyar iskolában magyar nyelven. A bekerülés egyetlen feltétele, hogy legalább az egyik szülő magyar legyen. Így segítik a gyerekeket ahhoz, hogy ne románosodjanak el a vegyes házasságok következtében. A Kallós Zoltán néprajzkutató nevét viselő alapítvány 1999 óta vállalja fel ezt a missziót.
A tervek között szerepelt Erdély szerelmese, Wass Albert válaszúti szülőházának felkeresése, valamint a bonchidai kastély megtekintése. A két Bánffy-kastély közül a nemrégiben felújított előbbiben éppen rendezvény zajlott, így csak kívülről lehetett adózni a meghurcolt író-költő emléke előtt. Utóbbi udvarán azonban alkalom nyílt egyet sétálni, s a romos falak között szebb időkön merengeni, vagy emberi nagyságok viszontagságos útjait gondolatban kísérni és lélekben hazatalálni.
S ha már Wass Albert, sorjáznak a nevek: Kós Károly, Reményik Sándor, Áprily Lajos, Nyirő József, Jékely Zoltán, Dsida Jenő, Ravasz László, Benedek Elek, Tamási Áron, Brassai Sámuel, Márton Áron… Megannyi magyarságért küzdő, lánglelkű író, költő, gondolkodó, polihisztor, lelkész és pap, kiket Erdély földje kínált ezüsttálcán a hálás/hálátlan utókornak. S másnap néhányuk sírja mellett a hálásokhoz tartozóknak azért volt ideje lehajtott fővel megállni, énekkel imádságot mondani a Házsongárdi temetőben. Ahogy a főgondnok a bonchidai kastély kellemes parkjában fogalmazott: történelmi nagyságainkra büszkén nézünk fel és hirdetjük, hogy ők a miénk, általuk élünk, amíg a Jóisten megtart kegyelmében. Nehéz, de felemelő és előretekintő feladata, aki magáénak érzi, megtenni ez idő alatt mindent, hogy összefogjunk, egymást erősítsük kisebb-nagyobb egyházi és társadalmi közösségeinkben. Ezer éve itt vagyunk, csak van valami terve velünk az Úristennek.
A megfáradt vándorokat a péntek délutáni főpróba után a Farkas utcai református templom kántora által szolgáltatott zenei kíséret mellett vacsora és énekszós, táncos mulatság várta, hogy az Alsóörsi Református Kórus a másnapi koncertje előtt magába szívhasson még egy kis magyar nótát is a Mikó étteremben.
A kolozsvári Óvár Karolina terén hívogat Havas Boldogasszony ferences temploma is, az ökumené, a vallási szakbarbárság nélkülözése megengedi, hogy a kórus itt is dalra fakadjon: a Mint a szép híves patakra négyszólamú előadása sokak ajkára csal hálás mosolyt a turistarengetegben. Kolozsváron kötelező program Mátyás királyunk és Bocskai István fejedelmünk szülőházának, valamint a főtéren álló Szent Mihály-templom és a mellette lévő Mátyás király lovas szobrának megtekintése immár románzászló-mentesített környezetben. Fadrusz János nevét dicséri az alkotás.
Kós Károlynak az előbb nyughelyén csendesen hálát adtunk már, nem maradt más hátra, hogy az utazás legfőbb céljának eleget téve az általa tervezett Kakasos templomban mindezt újra megtegyük zsoltárokkal, kórusművekkel az Isten felé nemcsak a magunk, mások örömére is. Majd később a közönség bátrabb és megszólító addig hallgatóitól begyűjteni a bizonyosságot: az általunk is átélt, felemelő pillanatok azonosságát, a csorduló könnyeket, a megtérés újraélését, a határokon átívelő egységet, a hálaszót.
Elmondható az eredeti értelmezésen túltekintve, hogy az alsóörsi kórus tagjai adtak, de kaptak is, és ez a fajta adok-kapok bárkinek kedvére való lenne.
G. Németh Éva – Hunhír.info
