Régi élettapasztalatom, hogy attól igazán soha nem leszünk kisebbek, ha azoknak is bocsánatot kínálunk, akik – talán butaságból, talán emberi gyarlóságból – megbántanak bennünket. Becsületünkbe gázolnak, megrágalmaznak, oktalanul. A Hazában is, a Családban is, a Munkahelyen is és az Életben mindenütt, minden körülmények között a megbocsátás is és a bűnbánat is megtisztít és felemel. A megbocsátás különösen.

Oldd fel…

Uram, ki nem bíborból csak pusztából jöttél,
hogy lelked saruját megoldva
sugározz fényt, ha galád a gáncs,
gyolcsinged palástját pajzsként terítsd ránk
és oldd fel az alázottat és bántóját egyaránt!
Adj Uram megbocsátó elmét, tiszta lelket,
és érintsd meg szívemet, hogy igazságos legyek
akkor is, ha tapos hamis ármánykodás.
Tudjam elfogadni, hogy a megbocsátás
egyetlen záloga, a rám terjesztett áldás.
Mert a kicsi nem nagy, a fehér nem fekete,
az Igazság lényegét is elfojtja, ha szürke,
hisz hamis homályt karcol az indulat ereje.
Segíts Uram, hogy láttassék a kristálytiszta való
S ne marja lelkemet az igaztalan szó.

Gundy Sarolta – Hunhír.info