A Covid-járvány alatt az éteren keresztül lehetett hallgatni egyházi prédikációkat, hol Budapest, hol valamelyik vidéki kis templom lelkipásztorainak beszédeit közvetítették. Először kívülről mutatták a templomokat az ég felé törő kereszttel, vagy éppen csillaggal, majd a díszesebb, vagy puritánabb templombelsőt, attól függően, hogy melyik felekezet hirdette az aznapi Igét.

A templom belseje egészen másként mutat, ha valaki éppen csak betér, vagy benn van a padokban és szinte díszletszerű akkor, amikor külső szemlélőként a hírcsatornákon keresztül nézed, hallgatod a misét.

A katolikus templomokban az oltárok és főleg a barokkosan stilizált szószékek külön-külön képzőművészeti tanulmányok. Merő kíváncsiságból is és főleg érintettségtől indíttatva mindig ott keresek helyet a szószék alatt, ha a misén vagyok.

A kíváncsiságomat és szépérzékemet a szószék stilizációjának szemlélése elégíti ki, a személyi érintettség pedig családunk egyik felmenőjének, a sokak által is ismert rokonunk, Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök halálához kötődik, akit az Egyetemi Templom szószékén csapott meg halál szele. (Gyermekem elsőáldozását azon szószék alatt néztem végig).

Manapság a pap már régen nem a szószékről, nem felülről lefelé és körbe, hanem az ambónál, a hívőkkel szemben állva prédikál, mikrofonnal. Sokkal közelebbi így a kapcsolat, hiszen velünk egy szinten van az atya, egy vonalban, ugyanúgy, mint amikor a kamera is mutatja és csak a képernyőről látjuk. És pontosan úgy, ahogy az evangéliumban is elhangzik: “kinyilatkoztatás, amit hallanak a kicsinyek is”.. ..(Mt.11,25-30).

Jézus sem szószékről prédikált. Igaz, mikrofont sem használt és mégis, 2000 éve is halljuk, hogy mit mondott.Halljuk meg!

Gundy Sarolta – Hunhír.info