Ma van Mátyás király és Aragóniai Beatrix házassági évfordulója: 1476-ban Budán keltek egybe. A fene tudja miért választotta ezen alkalomra az év legsötétebb napját – de ezt tette. A helyre talán az a magyarázat, hogy Mátyást itt választották (akkor még korona nélkül királlyá), s itt tartotta esküvőjét első feleségével, Podjebrád Katalinnal is. Beatrix királynét szidni szokás nem éppen erkölcsös előélet miatt, de azért is, mert rossz feleség volt, ráadásul ő volt a király gyilkosa is.
Hogy a pletykákból mi igaz, mi nem – azt én nem tudom eldönteni (bár máskor készpénznek veszem), mert egy visegrádi látogatásom során egy “illetékes” nemcsak cáfolta a gonosz dolgokat, de egyenesen gonosz pletykáknak minősítette. Szóval: hiszem is meg nem is, az azonban tény, hogy igazságos királyunk itt tartotta esküvőjét. Igaz? Ki tudja…
A lexikon első mondata ezt írja: “Két uralkodói párt koronáztak meg falai között: Ferenc Józsefet és Erzsébetet, valamint IV. Károlyt és Zitát. “ Aztán ugyanezen lexikon ezt is írja: “Mátyás itt tartotta mindkét esküvőjét: 1463-ban Podjebrád Katalinnal és 1476-ban Aragóniai Beatrixszal.” Csak az ördög igazodik ki feljegyzések igazságán.
A december 22-ei dátum azonban tényleg tény. A napforduló időpontja azonban mégis (megint…) bizonytalan: régen tényleg 21-én váltotta a két évszakot (tehát Mátyásék az első, már hosszabbodó napon tartották esküvőjüket), de a mai kalendárium már mást mond: az idén ma (december 22-én) van a napforduló, méghozzá 04:19 órakor, vagyis amikor e sorokat írom, még ősz van, de amikor Ti olvassátok, már tél – és hosszabbodnak a nappalok.
Hogy valamiért (ne nevezzük nevén a dolgot) sietniük kellett volna, az nem magyarázat. Beatrixot 1474. szeptember 5-én jegyezte el a 14 évvel idősebb Mátyás, a házasságot pedig először – akkor még képviselő útján – Nápolyban 1476. szeptember 15-én kötötték meg, a budai lagzi csak eztán jött a már említett 1476. december 22-én.
A feljegyzések szerint a hatalmas pompával kezdődött az esküvői vigadalom, s január 6-áig tartott. Vízkereszt napjának estéjén sikerült csak megtartani a nászéjszakát, amely olyan jól sikerült, hogy az egyébként kötelezően jelen lévő kísérőket a szobájukba kísérték, és senkit sem engedtek be a királyi hálószobába…
Beatrix – mint írják – az udvarban ugyan gyűlölt királyné volt, mégis sok színt vitt a magyar művészeti életbe, amely ebben az időszakban Európában szinte egyedülállónak számított. Ő volt az első profi női sakkozó: olyannyira kedvelte ezt a sportot, hogy a Mátyással kötött esküvőn marcipánból készült sakk-készlet került az asztalra. Tegyük hozzá: a marcipánt is az itáliai szakácsok honosították meg Magyarországon.
Az már csak “hab a marcipántortán”, hogy az első evőeszközkészletek is Beatrix táskáiból kerültek elő, és ezután tilos volt kézzel szedni az asztalra került tálakból. Pedig még manapság is micsoda élmény egy-egy nagyobb falat húst kézzel lábbal marcangolni…)
Ugyancsak ő volt az, aki megszerettette az emberekkel a cigányzenét, csepeli udvarában szinte mindig cigányzenészek húzták a talpalávalót – ráadásul a tűzijáték is az ő nevéhez köthető, hiszen az esküvőjükön gyönyörködhettek a magyarok először ebben a csodában. Persze eszemben sincs Beatrixot az őt ért vádak alól fölmenteni – most csak egy másik szempontból néztem a Mátyás-Beatrix esküvőt, ami igazán végződhetett volna jobban is. Egyszer majd elmondom a teljes igazságot is…
Mindenesetre: holtán is éljen igazságos királyunk, Hunyadi Mátyás jó híre, emléke.
Nyugodjék békében…!
Mészáros Sunyó Sándor – Hunhír.info
