Szeretnék,úgy élni mint régen,
Jó időben, fényben, napsütésben.
Változnak mindig az évszakok,
Mindig ugyanaz voltam, mi vagyok.

Elkötelezett ember,
Kit más tántorítani nem mer.
Ki aljas szemkilövésben
Másképp lát mindent e résben.

Nem ő az, ki döntést hozott!
S nem kérte a gumibotot.
Emberileg egész más ő,
Neki még nem ez a végső.

Nem tűri, hogy a söpredék,
Ki bársonyszékből mondja, elég!
Mitől olyan nagy a szájuk?
Hisz elvettük mi volt hazájuk.

Történelmük alig látszik,
Velük a média játszik.
Le vannak osztva a lapok,
Család nem kell! Adok, kapok.

Múltjukat már mások írják,
S nem tanítják Atilla sírját.
Isten ostora, szerintük ostoba,
Hozzánk a sors, ezért oly mostoha!

Mi szent volt eme ősi népnek,
Ők tetem cafatként élték meg.
Nekünk, mi múltunk s a jövő,
Számukra nem más, mint tökfödő.

Kurucokról nem beszélnek,
E szavak pilléi a szélnek.
Márciusi ifjak után
Pupillájuk tágul bután.

Ötvenhatos forradalom!
Véres terror a hatalom.
Megtoroltak mindent vérig,
Butítottak negyven évig.

Mai napig még remélik,
Kik kívánják, legyen végig.
Rájuk alapoztak mindet,
Félreraktak minden sminket

Megvezetni nem oly nehéz,
Ha gyámoltalan s remeg a kéz.
Ígéretek az urnában,
Már csak mereng a múltjában.

Ő húzza a rövidebbet,
Na megint találtak egyet.
Ki őket hatalmon tartja,
Nem érdekli ,ezt akarja.

Jó lesz, hogyha vigyázz erre,
Nagy betűnél főleg E-re.
Ha sokáig feszítve húrt,
Az E betűre, mely felborult.

Más alakzatnak látszik,
Alatta más dallam játszik.
Többfunkciós eme betű,
Mint szénakazalban a tű.

2009