Szeretnék,úgy élni mint régen,
Jó időben, fényben, napsütésben.
Változnak mindig az évszakok,
Mindig ugyanaz voltam, mi vagyok.
Elkötelezett ember,
Kit más tántorítani nem mer.
Ki aljas szemkilövésben
Másképp lát mindent e résben.
Nem ő az, ki döntést hozott!
S nem kérte a gumibotot.
Emberileg egész más ő,
Neki még nem ez a végső.
Nem tűri, hogy a söpredék,
Ki bársonyszékből mondja, elég!
Mitől olyan nagy a szájuk?
Hisz elvettük mi volt hazájuk.
Történelmük alig látszik,
Velük a média játszik.
Le vannak osztva a lapok,
Család nem kell! Adok, kapok.
Múltjukat már mások írják,
S nem tanítják Atilla sírját.
Isten ostora, szerintük ostoba,
Hozzánk a sors, ezért oly mostoha!
Mi szent volt eme ősi népnek,
Ők tetem cafatként élték meg.
Nekünk, mi múltunk s a jövő,
Számukra nem más, mint tökfödő.
Kurucokról nem beszélnek,
E szavak pilléi a szélnek.
Márciusi ifjak után
Pupillájuk tágul bután.
Ötvenhatos forradalom!
Véres terror a hatalom.
Megtoroltak mindent vérig,
Butítottak negyven évig.
Mai napig még remélik,
Kik kívánják, legyen végig.
Rájuk alapoztak mindet,
Félreraktak minden sminket
Megvezetni nem oly nehéz,
Ha gyámoltalan s remeg a kéz.
Ígéretek az urnában,
Már csak mereng a múltjában.
Ő húzza a rövidebbet,
Na megint találtak egyet.
Ki őket hatalmon tartja,
Nem érdekli ,ezt akarja.
Jó lesz, hogyha vigyázz erre,
Nagy betűnél főleg E-re.
Ha sokáig feszítve húrt,
Az E betűre, mely felborult.
Más alakzatnak látszik,
Alatta más dallam játszik.
Többfunkciós eme betű,
Mint szénakazalban a tű.
2009