A múltkor együtt utaztam a taxiban Bandikával. Pontosabban ő volt a sofőr és hazavitt az autójával. A hosszú úton beszélgettünk erről-arról, mert lehetett, mert Bandika egy fogékony ifjú, helyén van a szíve is, s jobban szemléli a körülötte lévő világot, mint általában a kortársai.

Bandikának az volt a legfurcsább az utóbbi idők történései közül, hogy édesanyja is szívesen elmegy vele a koncertekre, különösen a nemzeti rock jeles képviselőinek megnyilvánulásaira, és bizony együtt mulat az ilyen alkalmakkor anya és fia. Na persze ez nem gáz Bandikának, hogy ott a mutter, mert hát miért is ne élvezhesse egy középkorú hölgy is a muzsikát, és miért ne szerethesse ugyanazt a stílust, vagy irányt mint csemetéje.

A nemzeti rock koncerteknek és újabban az ehhez kapcsolódó kirándulásoknak is ugyanez a varázsa. A Kárpátia erdélyi turnéjával indult be igazán, hogy apák és fiúk, anyák és lányok, vagy anyák és fiúk, és apák és lányok együtt vágtak neki a koncerttel egybekötött nagy útnak. A generációk egymáshoz tartozása, megbékélése még a természetes ifjúkori lázadás valamilyen szinten történő feladása is ez a jelenség, de mindenképpen értékelendő és figyelemre méltó, mert összekovácsol és feledteti a különbözőségeket.

Együtt megy a szülő és a gyermek, egyik sem zavarja a másik körét, noha meg van a szokásos természet adta felügyelet, mindenki kibontakozhat. Kibontakozhat azért, mert most már hasonló az irányulás, legyen az politika, művészet, zene vagy kikapcsolódás. Új jelenség ez, amely speciálisan ennek a kornak a terméke.

A kommunizmusban az volt a lényeg, hogy szemben álljon a szülő a gyermekével és fordítva, hogy késhegyig menő csatákat vívjon egymással a lázadó, és a hagyományokat ápoló. Mert akkor a szülőkben még kavarogtak a régi dolgok. A két világháború közötti időszak megélése, és annak hatása, majd a ránk erőltetett kommunista diktatúra elvárt megfeleléskényszere, merthogy mégiscsak kenyér kellett a család asztalára.

A lázadó gyerek természetes lázadását, amely elsősorban a rabszolgatartó rendszernek szólt, épp a fent említett kavargás miatt nehezen értette meg a szülő. Óhatatlanul is részese lett ilyen megközelítésből az elnyomó gépezetnek, mert ő is tiltotta a hosszú hajat, rémülten pislogott, ha maximális hangerőn szólt a SZER, és felfoghatatlannak tartotta, hogy egyhavi fizetést adjon ki egy Amerikából importált ceignadrágért, a nyugati hatású magyar lázadás elsőszámú kellékéért.

Most, hogy darabokra szakadt a társadalom, hogy nem csak jobb van és bal, hanem lassan ezek a kategóriák már nemzetivé és nemzetellenessé tágulnak, egyre nagyobb szerepe van annak, hogy a mikroközösségben, a családban megtalálják a közös hangot az elődök és az utódok. És ez jó. Jó, mert ezáltal erősödik a szeretet, a tisztelet és egymás megismerése is. Az sem véletlen, hogy a szülő ebben az esetben még jobban érzékelheti a saját nevelésének, útmutatásának fontosságát.

A koncerttel egybekötött jelen pillanatban külföldinek számító utak ezt a tendenciát erősítik. Látni, érezni, érzékelni, magunkba szívni a magyarság megmaradásának szükségességét, és a látható jelek okozta örömöt, tudni, hogy családba tartozunk, és közösségbe, együtt megyünk, de életkorunk függvényében mégiscsak külön vagyunk. Apákat, fiúkat, lányokat, mamákat, mindenkit várunk az újabb nagy közös utazásra. Most a Romantikus Erőszak elnevezésű nemzeti rock formáció nagy székelyföldi túrája következik.

G. Kirkovits István – HunHír.Hu