Turán tábort szervez július közepén az Arany Tarsoly hagyományőrző folyóirat. A turáni értékrend, a turáni összetartás, mely több ezer éven keresztül meghatározója volt a történelemnek, egyben a magyarság lelkülete is. Az erősek segítik a gyengéket. A cél elérésében nem a versenyszellem a döntő, azaz, hogy ki éri el a célt, hanem a közösségi élmény, azaz, hogy a cél megvalósuljon – vallja Nagy Tibor lapigazgató. A vele készített interjúból sok mindenre választ kaphatnak az érdeklődők.

Honnan a táboroztatás ötlete?

Már a 90-es évek elején megfogalmazódott bennem, hogy magyar gyermekeknek magyar értékközösségekre, magyar iskolákra lenne szüksége. Az iskolához sok pénz kell, így jobb híján maradt a táboroztatás.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán és egyre több őstörténeti tábor indul. A turán tábor mennyiben más?

Szerencsére mára egyre természetesebb, hogy emberek felismerik magyarságukat és keresik gyermekeiknek az ilyen közösségeket. Mi – az Arany Tarsoly hagyományőrző folyóirat és a gyermekeknek szóló foglalkoztató füzet készítői –, folyamatosan járjuk az országot, az elcsatolt területeket is beleértve, és azt tapasztaljuk, hogy a tömeges felismerés, „megvilágosodás” ellenére mégis magányosan, vagy elszigetelt csoportokban gyakorolhatjuk csak magyarságunkat. Nincsenek meg a kapcsolódási pontok. Az látható a rengeteg helyi rendezvényből is, hogy valami megindult, de mégis zavar van a fejekben a származásunkat, őstörténetünket és önazonosságunkat, nemzettudatunkat tekintve.

A kérdés még mindig ugyanaz. A turán tábor mennyiben más, mint a többi, és vajon nemcsak egy sziget-e ez is?

Mi nem akarunk mások lenni, sőt ellenkezőleg, mi az összefogást példázva szervezünk családi tábort. Látjuk, hogy sok magyar szülő áldozatot nem ismerve megteremti, hogy gyermeke különböző hagyományőrző táborokon vehessen részt (néptánc, íjászat, lovaglás, kézművesség stb.), aztán a gyermek hazamegy és tanítja elfáradt szüleit. Ezért gondoltunk arra, hogy együtt, pihenve tanulják múltunk és jelenünk értékeit szülők és gyermekeik, családok egymással, egymástól, hogy aztán komaként, barátként lelkileg összeérve és fizikailag összefogva térhessenek haza. Meg legyen a kapcsolódási pont! Ezért az idei az első, ha teszik a próba, amelynek tapasztalatait a jövőben újabb és újabb táborszervezőknek szeretnénk átadni.

Miért kapta a tábor a turán nevet?

A turáni értékrend, a turáni összetartás, mely több ezer éven keresztül meghatározója volt a történelemnek, egyben a magyarság lelkülete is. Az erősek segítik a gyengéket. A cél elérésében nem a versenyszellem a döntő, azaz, hogy ki éri el a célt, hanem a közösségi élmény, azaz, hogy a cél megvalósuljon! És ez nagy különbség ám! Ma a törvények és dogmák közé szorított álvilágban a legtöbbet gyakorolt és az egész világ által átvett legnemesebb turáni szokásunkat, az összetartást jelentő kézfogást sem tudjuk úgy gyakorolni, amint az őseink tették. S itt kezdődik minden! Mi ezt a turáni értékrendet folyamatosan felélesztjük, rendszerbe foglaljuk és a táboroztatással kezdve útjára indítjuk a turáni mozgalmat.

Mozgalom..?

Saját lelkünkre ráeszmélve tudásunkat szervezetten kamatoztatjuk a közösségünk javára. Annak idején jól működött a cserkészet, több magyar vonással, aztán a cserkészetre ráépülve, és azt megszüntetve jött az úttörőmozgalom, amit nem szeretnék dicsérni, de mégis egységet (sajnos hamis alapokon állót) és szórakozást adott a gyerekeknek. Persze az is hozzátartozik, hogy a legértékesebb magyar hajtásokat gyorsan kigyomlálták figyelő szemek. Azóta nincs igazán semmi hasonló, de rendkívül nagy igény van a magyar fiatalság ősi alapokon való magyar oktatására, s ez lehet az alapja a dogmáktól mentes, igazi tudásalapú jövő Magyarországának. Ez nagyon hosszú munka. De az igazi erős alapokon való építkezés hosszú távra és generációkban gondolkodik. Mi ezt az utat választjuk, mert nem látunk mást.

Említette az elcsatolt területeket is.

Igen, mert mint mozgalom, nem állhatunk meg a határoknál! Ahol turáni-szkíta fajú emberek élnek, oda szeretnénk eljuttatni a táboroztatást, mely a turáni mozgalom alapja. Arról már most biztosan beszélhetek, hogy Mező Tibor barátom, aki a Székely Gyors és Csíksomlyó Expressz ötletgazdája és megvalósítója, örömmel ajánlotta fel a Székelykő lábánál, a csodálatos Torockószentgyörgyön lévő vendégházát és a körülötte fekvő földterületet a táboroztatás megvalósításához. Itt viccesen megjegyzem, hogy azért egy feltételhez kötötte felajánlását, hogy mint földrajztanár és Erdély „szakértője”, ő is szeretne részt venni a táborban, hogy ismereteit, tudását megoszthassa a táborlakókkal. Úgyhogy jövőre bizonyosan lesz tábor Torockószentgyörgyön is.

Kapnak valami támogatást?

Nem kértünk és nem is kaptunk. De ha bármelyik magyar ember úgy látja, hogy érdemes elhatározásunkat támogatni, szívesen fogadunk mindenféle segítséget. Itt nemcsak pénzre gondolunk, hanem ötletekre, eszköztámogatásra (íjak, viseletek, jármű, sporteszközök, kézműves alapanyagok stb.).

Kik a tábor szervezői?

Barátaink, Garami Ottó és felesége, akik az Őseink nyomában társasjáték kitalálói és mi, az Arany Tarsoly havilap és foglalkoztató füzet készítői.

Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok!

Mi is köszönjük a megjelenési lehetőséget a Hunhírnek és szeretettel várunk minden magyar embert a turán táborba.

HunHír.Hu