Tisztelt Patrubány Miklós!

A minap értesültem El kell temetnünk Petőfi Sándort! – Tűnődés Petőfi Sándor fehéregyházi eltűnésének 161. évfordulóján című írásáról. Ennek elolvasása után ragadok most tollat, hogy írjak Önnek. Sajnos a Petőfi-kutatásokban való járatlansága rengeteg pontatlansághoz, hamis állításhoz vezetett. Rövid tűnődéséből arra kell következtetnem, hogy Kéri Edit könyvének ismeretében úgy véli, elegendő rálátása van a barguzini Petrovics Petőfivel való azonosításához. Ezúton szeretném kérni, nézzen utána a forrásoknak és ne higgyen el azonnal minden állítást!

Kéri Edit, akit Ön a történészeket megszégyenítő színésznek nevez, azt írja 1988. május 14-én a Népszavában: a dekabrista Mihail Küchelbeckert, aki Puskin barátja volt, 1846-ban Barguzinban helyezték végső nyugalomra. 1856-ban mellé temették a Petőfinek vélt Petrovicsot, azaz minden bizonnyal két forradalmár és költő fekszik egymás mellett. Ezzel szemben a valóság az, hogy Mihail Küchelbecker 1856 májusában halt meg Barguzinban, ráadásul Puskin a testvére, Vilhelm Küchelbecker barátja volt, aki azonban Tobolszkban hunyt el, jóval 1856 előtt. Tehát semmi esetben sem temethették Petrovicsot a dekabrista holtteste mellé, mivel Petrovics halt meg előbb. Kéri Edit arról is beszámolt, hogy felfedeztek egy eredeti Görgey-levelet, melyet Kossuthnak írt, hogy felszólítsa őt a kapitulációra. A Megamorv Petőfi Bizottság ezzel szemben egy másolatot talált (a levél fejlécében szerepelt többek közt a Kopie, valamint a Gleich-lautend mit dem Originale felirat). Ezen túl közölte egyik cikkében, hogy Balajthy András a Szovjetunióból hazahozta Kossuth egy eddig ismeretlen, francia nyelven íródott, Bemnek címzett levelének másolatát. A valóság azonban az volt, hogy a levél már az 1950-es években kiadott Kossuth összes művei 15. kötetében megjelent, sőt, Katona Tamás szerkesztésében addigra már magyar nyelven is kiadták (Kossuth Lajos  Írások és beszédek 1848-49-ből. Budapest, 1987. 484-485. o.)

A Bizottság bizonyítéknak vélt egy könyvet (melynek sem szerzőjét, sem címét nem ismertették), mely arról számolt be, hogy az oroszok mintegy 300 hadifoglyot ejtettek. Ezzel szemben Nyepokojcsickij maga írja (aki Szkarjatyin halála után az orosz-kozák sereg egyik ezredének tábornoka volt), hogy 500 magyar foglyot ejtettek (Az erdélyi hadjárat orosz szemmel. Budapest, 1999.). Ez azonban korábban sem volt kérdéses. A kérdés úgy hangzott már akkor is: magukkal vitték-e őket Szibériába? A Ferenc József és I. Miklós cár közötti megállapodáson kívül is minden ismert dokumentum azt bizonyítja, hogy nem. Az oroszok átadták a magyar foglyokat az osztrákoknak. Ellenben lengyeleket (mivel ők orosz fennhatóság alá tartóztak) magukkal hurcoltak. Később a Bizottság azt nyilatkozta: birtokukban van egy 150 főt tartalmazó fogolylista (Népszava, 1988. május 14.) Nyoma veszett a másik 150 rabnak. Morvai Ferenc 1988 decemberében azzal állt elő, hogy megszerzett több, az 1848-as szabadságharc után Szovjetunióba deportált, mintegy 1700 hadifogollyal kapcsolatos dokumentumot. Később már 1176 hadifogolyról beszélt. A valóság azonban az, hogy szibériai szállítási listának állított be egy aradi, illetve egy borosjenői megadási listát, többek közt Damjanich János, Fritsch Gusztáv, Dobay József, Kemény Farkas nevével, s mint köztudott, egyiküket sem hurcolták Szibériába. A Bizottság azt hazudta, ezek között szerepel Petőfi neve. A leleplezéskor Balajthy bocsánatot is kért, és elismerte, hogy nem létezik sem Petőfi nevével, sem a nélkül a Szibériába szállított rabok listája. Azt ígérték, amint hazatérnek a Szovjetunióból, több mint 350 dokumentum telexmásolatát bocsátják a nyilvánosság elé. Azonban egyet sem közöltek, csupán beszéltek és írtak valós vagy vélt, létező vagy kreált dokumentumokról.

Barátosi Lénárth Lajosra támaszkodtak, aki 1939-ben azt állította, hogy Szibériában, egy Kerezs (Kiskőrös mintájára) nevű falu temetőjében temették el Petőfit, 1857. május 18-án. Svigel Ferencre támaszkodtak, aki szerint a költő Iliszunszkban halt meg. Sándor Józsefre támaszkodtak, aki szerint (miután megismerte Svigel történetét) Petőfi Iliszunszkajában halt meg 1856 májusában. Ezek az emberek köztudottan dokumentumokat, térképeket hamisítottak, idejük jó részét pedig azzal töltötték, hogy a nagy vita az ő javukra dőljön el. Feltűnő azonban, hogy Morvaiék az előző, bizonyíték értékű beszámolókban közölt helyszínekkel szemben Barguzinban ástak ki egy csontvázat. Az Ön történészeket meghazudtoló színész(nő)je tehát minden szóbeszédet és legendát elhitt  sőt, bizonyítékként kezelt , hogy alátámassza saját és a Bizottság tagjainak teóriáit.

A magyar és a szovjet tudósokon kívül a clevelandi James T. McMahon és Steven I. Reger, valamint a Washingtoni Katonai Pathalógiai Intézet (AFIP) laboratóriumából (AFDIL) Victor W. Weedn is megállapította, hogy a Kiszelyék által kiásott csontváz nemét tekintve nő, holott a Megamorv Petőfi Bizottság azt állította, hogy Amerikában férfi csontváznak minősítették a leletet. Morvaiék sem az MTA, sem pedig a sajtó részére nem közöltek egyetlen dokumentumot sem, egyetlen egzakt információt és paramétert nem hoztak nyilvánosságra. Nincs bizonyíték továbbá arra sem, hogy Petőfi bordája eltört volna.

Mindezen cáfolatok ellenére, a Petrovics-sír feltárására semmi szükség nem lett volna, ugyanis létezik hiteles Petőfi-hajszál, amely megfelelő DNS-vizsgálatokhoz.

Tökéletesen egyet értek azzal az állításával, miszerint Petőfi halálának körülménye nem politikai ügy, azonban ennek pontosan az ellenkezőjét sugallja, amikor azt írja: Azóta húsz év telt el. Azóta minden magyar miniszterelnököt beavattak a Burjátországból elhozott csontváz titkába.

A magyar nemzet pedig haladéktalanul és méltó módon el kell temesse őt a haza földjébe! Ha nem Petőfi Sándor földi maradványai kerültek elő, akkor azokat keresni kell. És addig kell keresni, amíg meg nem találják. Majd ugyanúgy, a legnagyobb magyar költőnek kijáró végtisztességgel el kell temetni őt! Tudom, hogy minden magyar város versengni fog érte! – ez így van. Ám ismétlem, ne keverjük bele a politikát Petőfi ügyébe. Az erkölcsi alapvetés pedig megkívánja a korrektúrát. Kérem, maradjon hű szavaihoz!

Tisztelettel:
Szűcs Gábor
az Országos Petőfi Sándor Társaság rendes tagja