A napsütés és tikkasztó hőség ellenére sokan sétáltak fel a székely kapuval kezdődő ösvényen, a XIX században épült templomhoz. Ökumenikus istentisztelettel kezdődött a rendezvény, a gyülekező énekek és a nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklése után Vincze Marianna – karosi református lelkésznő – köszöntötte az egybegyűlteket, majd egy rövid főhajtással megemlékeztünk a nemrég elhunyt bajtársunkról, Keresztúri Jánosról (Bendegúz), akit előző nap kísértünk utolsó útjára.

A házigazda lelkésznő egy ige felolvasása után megemlékezett az első világháborúban elesett hőseinkről. \Ezek a katonák, noha nem akartak fegyvert fogni másokra, és mások életét kioltani, de érezték és tudták, hogy szülőföldjükért, családjukért, szeretteikért küzdenek, védelmezik a magyar hazát\. Majd Ósiás próféta szavaival élve figyelmeztetett bennünket, hogy ha a bűnös világ elfordul Istentől, akkor Isten is elfordul az emberektől, s talán ezek azok az intő jelek, melyeket meg kell fogadnunk, és nem szabad a bűn és babona útján járnunk.

Szepesi Szilárd atya – görög-katolikus parókus – megáldotta az emléktáblát és a koszorúkat, majd az elhunytak és az emlékezők lelki üdvösségét kérte.

Az ökumenikus Istentisztelet után a kulturális program következett.
Szabó Ágnes – karcsai református lelkésznő – Reményik Sándor: Így emlékszem – című versét szavalta el.

Pocsai Ferenc – makkoshotykai református lelkész – Trianonról tartott egy rövid előadást, melyből a hallgatóság megtudhatott olyan, eddig kevésbé ismert tényeket, megállapításokat, melyeket megpróbáltak eltitkolni a nagyhatalmak mind a mai napig. Többször idézett, a Nobel díjra jelölt, de azt követően méltatlanul mellőzött Tormay Cecile munkásságából, az írónőtől tudunk olyan részletekről is melyek rámutatnak, arra, hogy milyen aljas és önző érdekek vezettek az országot ért tragédiához, valamint milyen aljas és szennyes eszközöket vetettek be ellenünk a \kis antant\ országai abban az időben.
A tiszteletes úr rámutatott arra, hogy Trianon szennyes oldala még mindig nincs kiterítve, s ha egyszer valaki azt megtenné, akkor talán felszínre kerülnénk azok a bűnös gondolatok és intézkedések, melyek a szerződést aláíró nagyhatalmak lelkét nyomja mai napig.

Az elgondolkodtató előadás után Czinke László, Reményik Sándor:
Petőfihez című versét szavalta el, mintegy folyattatásaként a korábban elhangzottakhoz.

Fülöpné Vadon Erzsébet – semjéni református lelkésznő – elénekelte Koltay Gergely szerzeményét: Fehérlófia, Isten szülötte című dalt, zongorán kísérte Bacskai Csaba.

Ezt követően ismét Czinke László lépett elő és elszavalta Reményik Sándor talán legismertebb költeményét: a Nem nyugszunk bele című verset.

A koszorúzásra felkészülve a 90. zsoltárt énekeltük, mely alatt a huszárok felsorakoztak az emléktábla előtt.

A hozzátartozók nevében Jáger Zsolt, majd a Jobbik Magyarországért Mozgalom Karcsa-Bodrogköz Alapszervezetének képviselői, a Karosi Önkormányzat képviselői, Rákóczi Szövetség képviselői, Egyed Zsolt országgyűlési képviselő, a Jobbik BAZ megyei elnöke, az Etelköz – Karos Alapítvány képviselői valamint a Karosi Polgárőrség képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit a tábla alatt.

A koszorúzás után a Dámóci asszonykórus rövid műsorát hallgathatták meg az érdeklődők, majd a Vince Marianna a szervezők nevében megköszönte mindenkinek részvételt, aki ezen a délutánon ellátogatott a karosi templomba, hogy megemlékezzen az I. világháborúban elesett hősökről, és a Művelődési Házba invitálta a vendégeket egy kis vendégségre. A rendezvény hivatalos része a Szózat eléneklésével zárult.

A művelődési házban, kötetlen beszélgetés közben mindenkinek lehetősége volt a régen találkozott ismerősökkel váltani néhány szót.
A helybéliek és a vendégek arra kérték a szervezőket, hogy ezt a szép hagyományt folytassák továbbra is, és találkozzunk jövőre ugyanitt.

Vajda Sándor