1974-ben lépett be a Magyar Szocialista Munkáspártba. 1974-től dolgozott a KISZ Központi Bizottsága kulturális osztályán, majd 1981 és 1984 között az MTA aspiránsa volt. 1984-től 1989-ig az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályán dolgozott előbb munkatársként, majd alosztályvezetőként, 1988 és 1989 között osztályvezető-helyettesként.

Vajh kié ez a míves életrajzrészlet? – teheti fel a kérdést az egyszeri olvasó s sietve jegyzem meg: jogosan. Hisz, ki foglalkozik manapság az ilyen őskövületekkel, az ilyen vén bolsevistákkal, akik már ’74-ben örömmel jelentkeztek a PÁRTba. De nem adják fel a mai napig sem, igaz már lassan mumifikálódnak, de hát ez van. Én is ismertem egy matematikatanárt, előző munkahelye valószínűleg a British Museum volt, csak aztán megunta és inkább tanítani kezdett.

Valahogy így lehetett ez Lendvai Ildikónál is, a Magyar Szocialista Párt elnökénél. Ugyanis a fentebbi, míves és tartalmas életrajzrészlet az ő izgalmas politikai pályafutásának egy kis szeletét, egy kis kanyarulatát volt hívatott bemutatni.

Szóval, ő is megjárt sok mindent (egyesek azt is mondogatják, hogy őt is megjárták páran, de az ilyesmire nem szabad odafigyelni). Volt többek között cenzor is. Cenzori énje törhetett akkor is a felszínre, mikor elkezdte számon kérni, meg kioktatni Vona Gábort demokráciából. Bizony, ez a Lendvai tudja csak igazán mi az a demokrácia, már tudta ezt ’74-ben is. Azért is lépett be a PÁRTba – demokráciából.

Szóval ez a Lendvai Ildikó megint felszólít, számon kér és kioktat, a tőle megszokott nyavalygással. Vinnyog, sikoltozik, sápítozik és sivalkodik, ahol csak tud. Szóban és írásban, képben és hangban.

– Vezessékki, tilcsákbe! – rikoltja bele az éterbe Lendvai.

Ahogy csak tud próbálkozik, de ez ma már senkit sem érdekel.